Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

7-8. szám - Lipták Ferenc: A hőmérséklet és a vízhozamváltozás hatása hosszanti átfolyású ülepítőmedence áramlási viszonyaira

Lipták F.: A hőmérséklet és a vízhozamváltozás hatása Hidrológiai Közlöny 35. évf. 1955. 7—8. sz. 275 közvetlenül a hipermangán beadagolása után készült, a 6. fénykép később, amikor már kirajzolódott a sebesség eloszlása. 2/6 Ugyancsak T csövek esetén a medencében lévő melegebb vízbe (22,8 C°) 4,7 C°-al hidegebb vizet (18,1 C°) vezettünk. A víz a medence alsó részén nagy sebességgel előre, felül visszaáramlott. A mért hőmérsékleti értékeket a 3. táblázat tartalmazza. Az áramképet a 10. ábra tünteti fel. 3. táblázat Pont száma Hőmérsékleti érték (C°-ban) a melegebb víz medencébe való lésének kezdetétől beömPont száma 7' 18' 30' 45' Pont száma i dő eltelte után 1. 18,5 •18,1 18,1 18,1 . 2. 19,0 18,1 18,1 18,1 3. 19,4 18,1 18,1 18,1 4. 20,3 18,1 18,1 18,1 5. 22,4 18,9 18,1 18,1 6. 22,7 21,5 20,0 19,0 7. 21,0 18,9 18,4 18,3 8. 22,5 21,9 20,5 19,2 A hőmérséklet hamarabb kiegyenlítődött, mint az előbbi esetben, amikor a hidegebb vízbe vezettünk be melegebbet. A medence áramképének vizsgálata változó vízhozamok esetén A most ismertetésre kerülő vizsgálat célja az volt, hogy meghatározzuk az áramlási viszonyokat abban az esetben, ha az üzemi viszonyokra általában jellemző vízhozamtól eltérő vízmennyiség érkezik a medencébe. Jelöljük az üzemi vízhozamot q-val. Ennek értéke a kisminta méreteinek megfelelően 0,24 l/sec volt. Az eddig ismertetett vizsgálatokat mind ilyen vízmennyiség adagolása mellett végeztük el. Mostani vizsgálatunkban 0,5 q, q, 1,5 q és 2 q vízhozamot [mm/s] folyattunk át a medencén permanens módon, majd megfigyeltük az áramképet a fenti határok között folyamatosan változtatva a vízhozamot. A vízhozam beállítására vízhozamszabályozó berendezést készítettünk és azt hitelesítettük. A kísérletet ugyanazon két változatnál végeztük el, mint a hőmérsékletvizsgálatot. Mindkét változatnál a medence kezdetétől 40 cm távolságban kijelölt szelvényben mértünk sebességet. Ebben a szelvényben a 0,5 q esetén 1,05 mm/sec, q esetén 2,1 mm/sec, 1,5 q esetén 3,15 mm/sec, 2 q esetén 4,2 mm/sec a számított középsebesség. Ilyen kis sebességek mérésére műszer nem állt rendelkezésünkre, ezért a kijelölt pontokban a vízben úszó, a vízzel egyenlő fajsúlyú gömbökkel (széntetraklorid és benzol keveréke) és hipermangánnal végeztünk mérést. A keresztszelvény ugyanazon mélységében 15—20 megfigyelést végeztünk. A megfigyelési helyeket — eltekintve az üvegfalak melletti 3—4 cm széles szakaszoktól T— közel egyenletesen elosztva választottuk ki a keresztszelvény szélességében. A sebesség értékének kiszámításánál a megfigyelési eredmények számtani közepét fogadtuk el végleges értéknek. A már említett négy vízhozamnál a közelítő sebességméréseink alapján kapott sebességeloszlási ábrákat a 3 lyuksoros vízbevezető fal és hengeralakú ütközők esetére a 11. ábra, T csövekkel ellátott vízbevezető fal esetére 12. ábra adja meg. Minden esetben mértük a leggyorsabban haladó vízrészecske átfolyási idejét, amelyet hipermangán adagolásával határoztuk meg. Ez az idő nem jellemzi a medence teljes működését, de a különböző változatok összehasonlítására alkalmas. A leggyorsabban haladó vízrészecske átfolyási ideje Három lyuksor T csövek és hengerek eseté

n 2 q = 0,48 l/sec átfolyásnál 1,5 q = 0,36 „ q = 0,24 „ 0,5 q = 0,12 „ esetén 6'45" 8'30" 10'20" 16'40" 6'55' 9'10' 12W 18'45' [mm/s] 11. ábra 12. ábra