Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)
7-8. szám - Oroszlány István: A vízelosztás automatizálása öntözőrendszerekben
Oroszlány I.: A vízelosztás automatizálása öntözőrendszerekben Hidrológiai Közlöny 35. évf. 1955. 7—8. sz. 265 'a [i/s] -*\*l'21n —W' 18 n -~*-L'18n -H - / .1.140 M=40l/s -*\*l'21n —W' 18 n -~*-L'18n -H 40 M=40l/s T- 1nap 3500 m* MÁRC/US ÁPRILIS MÁJUS JÚNIUS JÚLIUS AUGUSZTUS SZEPTEMBER 0KT0BER 9 £ 2. ábra. 3 ha-os narancstábla vízhasználati terve A francia szakemberek a vízelosztás kérdését az alapelv meghatározása céljából az alábbi gondolatmenet szerint vizsgálták. Egy 3 ha-os narancstábla vízhasználati tervét a 2. ábra mutatja. Az ábra adatai szerint 40 l/sec vízhozamegységgel a 110—120 mm egyszeri öntözővízadag (összesen 3500 m 3) 24 óra alatt kiszolgáltatható. Az egyes öntözések közötti fordulók nagysága 18—• 30 nap, a növények vízigénye és a csapadékosság függvényében. Az öntözőrendszer mellékcsatornái sok kisebb öntözőtelepet látnak el öntözővízzel. Egy 60 ha-os és 20 táblából álló, különböző növényekkel bevetett öntözőterületet ellátó csatornán jelentkező vízszükségletet az összegezés után a 3. ábra mutatja. Ennek a szinte naponként változó és csúcsértékekkel jelentkező vízszükségleti grafikonnak pontos kielégítése zsilipek alkalmazása esetében megoldhatatlan feladat. Egy 20 000 ha-os öntözőrendszerben például, ahol a mellékcsatornákba bocsátott vízhozamoknak szabályozása kézi kezelésű zsilipekkel történik, a csatornák kitorkolásánál úgy kell a zsilipeket szabályozni, hogy minden mellékcsatornába annyi víz folyjék be, amenrtyi éppen az ott jelentkező vízszükséglet. Tekintettel azonban arra, hogy az egyes vízelosztók, vízkivételek szabályozása a vízszint ingadozásának következtében egymásra is hat, a zsilipek szabályozásának művelete egy ilyen nagy öntözőrendszerben, épp a francia gyakorlat megfigyelései alapján, 24—48 órát is igénybevehet. Ez végeredményben — ha a mellékcsatornákba csak annyi víz beeresztését kellene megoldani, amennyi éppen ott a vízszükséglet — azt jelentené, hogy a zsilipek állandó kezelésére volna szükség. A zsilipek beszabályozásának komplikált művelete épp ezek miatt a nehézségek miatt az öntözési idényben legfeljebb 2—3 alkalommal engedhető meg. Az üzemeltetést végző szervezet ezért ahhoz az eljáráshoz folyamodott, hogy az átlagos öntözővízszükségletnek megfelelően két-három szakaszt állapított meg az öntözési idényben. Ezekben a szakaszokban a kiugró csúcsértékeket figyelmen kívül hagyva, megállapította az igényeket burkoló vízhozamokat. A burkoló vízhozamoknak kiszolgáltatásával biztosította azt, hogy az egyes öntözőtelepek változó vízszükségletei általában mindenkor kielégíthetőek legyenek. így pl. a 4. ábrán bemutatott esetben április, május és június első felében a 120 l/sec vízhozam kielégíti az előbbi példában már tárgyalt mellékcsatorna hasznosítóinak igényeit. Június harmadik dekádjában a vízszükséglet megnő s ezért a burkoló vízhozamértéket 200 1/sec-ra kellett emelni. Szeptember végén a burkoló vízhozam 160 l/sec értékre esik le. Ez azt jelenti, hogy pl. a nyári főidényben a tulajdonképpeni szükségletet összeadva és arányosan elosztva, a fajlagos öntözővíz szükséglet elméleti értéke 1,45 l/sec ha-onként, ezzel szemben a kiszolgálás biztonságának érdekében 3,33 l/sec folyamatos vízsugarat kell biztosítani. Ebből a felesleg természetesen elvezetésre kerül. 3. ábra. 60 ha-os öntözőterület vízszükségleti grafikonja