Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

7-8. szám - Oroszlány István: A vízelosztás automatizálása öntözőrendszerekben

26Jf Hidrológiai Közlöny 35. évf. 1955. 7—8. sz. Oroszlányi.: A vízelosztás automatizálása öntözőrendszerekben Ha most a 4. ábrán összehasonlítjuk a bekockázott területet, ami a tulajdonképpen hasznosított vízhozamokat ábrázolja azzal a vízhozammal, amit a hasznosítók igényeinek pontos kielégítése érdekében ki kellett adagolni, látható, hogy a biztonságos kiszolgálás az üzemeltetés nehézségei miatt több mint kétszerannyi víz kivételét kívánta meg a vízforrásból. A legtöbb helyen az üzemelő szervek nem is végzik el e részletes elemzést, hanem hasonló körülmények között üzemelő más rendszerek átlag számait veszik át. Néha figyelembeveszik, hogy az öntözési idényen belül két-három szakaszban a fajlagos vízszükséglet változtatható, egyszerűsítve azonban sokszor csak egy átlag értékkel számolnak egész idő alatt. Ezeknek megfelelően bocsátják az öntözővizet a csatornába. Ezek a durva módszerek egyrészt nagy vízpazarlást okoznak, másrészt előfordulhat, hogy épp a kritikus időszakokban nem elégítik ki a termelők igényeit. A kivezető út keresését megkönnyítendő, megállapították azokat az alapelveket, melyeknek kielégítése a vízelosztás megszervezésével kapcsolatban kívánatosnak látszott. Ezeket az alábbi pontokban foglalták össze : 1. Az öntözőrendszer üzemeltetését úgy kell megszervezni, hogy a csatornahálózat pontosan elégítse ki mindenkor az egyes hasznosítók változó igényét. A biztonsági többletvízmennyiség azonban minimális legyen. 2. A vízelosztás pontosságának fokozása és az üzemköltség csökkentése érdekében a kézierő maximális kikapcsolása, a vízelosztás üzemének automatizálása, gépesítése szükséges. Hosszú kísérleti munka eredményeképpen a Neyrpic hidraulikai laboratóriumban kidolgozták azt az eljárást s azokat az eszközöket, melyekkel a fenti két feltételt kielégíthették. Salamin Pál a hazai irodalomban röviden már megemlékezett erről az eljárásról, e helyen kissé részletesebben s az azóta is tökéletesített formájában ismertetem. Az öntözővíz kiszolgáltatását az ún. palástos vízmérővel oldják meg (5. ábra). A feladat itt azonban nem a csatornába kibocsátott vízhozam passzív mérése, hanem egy előre meghatározott vízhozam kiszolgáltatása volt. Ennek a feladatnak megoldását a palástos vízmérő lehetővé teszi. A kiszolgáltatandó vízsugár kis tiltok nyitásával, zárásával pontosan szabályozható. Szabályozás, beállítás után a vízmérő lelakatolható. Ez a szabályozás az öntözési idény folyamán többször is, egész rövid idő alatt elvégezhető anélkül, hogy a többi vízkivétel vízszállítását zavarná. Minden utolsórendű mellékcsatorna ilyen vízmérővel van ellátva. A beállított vízhozam tehát bármikor rendelkezésére áll a hasznosítóknak. Rendszerint az utolsórendű öntözőcsatorna mentén fekvő telepek az egész vízhozamot egymás között időrendben megosztva, de egyenként teljes egészében igénybeveszik s így az utolsórendű csatorna mentén további vízmérésre szükség nincsen, illetőleg a vízdíjat csak az öntözés ideje befolyásolja a továbbiakban. Amikor nincs szükség öntözővízre, a csatorna egy őrtiltóval lezárható. Ez az őrtiltó maga azonban nem szabályozza az átfolyó vízhozamot, csupán arra szolgál, hogy üzemenkívül helyezze a csatornát. A tiltó nyitása, illetőleg zárása a hasznosítók kívánságának megfelelően — de mindig csak a vízelosztási terv adta lehetőségek keretein belül — könnyen végrehajtható. Vizsgáljuk meg közelebbről magát a palástos vízmérőt, hogy megfelel-e azoknak a követelményeknek, melyeket eddig tulajdonítottunk neki (6. ábra, 7. fénykép). A palástos vízmérő kis tiltóval zárható, kifolyó nyílás, mely fel van szerelve egy fix palásttal. A palást, mely névadója a vízmérőnek, hidraulikai szempontból indokolt. Célja, hogy a kifolyó víz-