Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

7-8. szám - Pichler János: Lengyelország vízgazdálkodási és hidromeliorációs munkálatairól

256 Hidrológiai Közlöny 35. évf. 1955. 7—8. sz. Pichler J.: Lengyelország vízgazdálkodási munkálatairól o 2-4 m 0 60 mm 0Ontözó vakonddrén 6-Sm o - Lecsapoló vokonddrén ó 2. ábra. Lecsapoló és öntöző vakonddrén menetek. Talaj keresztmetszet ' 5. Vízgazdálkodás Lengyelország vízrajzi helyzetére jellemző, hogy folyói beágyazottak, nagyesésűek, és így az árvízelöntések ritkábbak. A Visztula és az Odera deltája vidékén a zulawyi és szczeczini öblözetben vannak a tengerszintnél mélyebben fekvő nagyobb kiterjedésű ármentesített területek. Itt találjuk a legjelentősebb belvízvédelmi műveket is. Az ország belsejében a felületi vizek elvezetése főleg élővízfolyások, patakok szabályozása útján történik. Öntözést csak belvízrendezés után vagy azzal együtt terveznek. A mezőgazdasági vízgazdálkodás keretében a vízlevezetés, a talajvízvisszatartás, a víz utánpótlás, az árasztás és utána a gyors lecsapolás feladata összefonódik. A csatornarendszerekben a főcsatornák mindig nyüt árkok. Hosszuk 4—500 m. Egymástól való távolságuk belvízlevezetésnél 200 m, öntözésnél 160 m. A mezőgazdasági fejlődéssel a csatornahálózat kevésnek bizonyult, ezért az árokhálózatot sűríteni tervezik. A nagyüzemi gazdálkodás előtérbe kerülésével a sűrítést nem nyílt árkokkal, hanem a táblákon belül drénezéssel oldják meg. így lehetőség nyüik nagy felületek zavartalan gépi megmunkálására. Alkalmunk volt látni alagcsőrendszert, rőzsedrént, facsövesdrént, vakonddrént, továbbá a csövesdrén és a vakonddrén kombinációját. Ez utóbbi kombinált hálózatban a főcsatornák nyilt árkok, a gyűjtők alagcsövek, a szívók vakonddrének. Kwapiszewski lengyel főmérnök olyan kis vonóerőt igénylő ,,CK 11" típusú ekét szerkesztett, amelynél a drénmenetvágó terepszint alatti mélysége úgy változtatható, hogy a vakonddrén fenékvonala megközelítőleg egyenletes lejtésű lesz. Fóris Gyula dr. 1953. évi tanulmányútja után tett javaslata alapján a földművelésügyi minisztérium két ekét hozatott Lengyelországból. Az egyik a Keszthelyi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet lápterületein (lásd 2. kép), a másik a szarvasi Öntözési és Talajjavítási Kutató Intézet ásványi földjein kerül kipróbálásra. A vakonddrént nemcsak lecsapolásra vagy öntözésre, hanem mindkettőre éspedig újabban két különálló hálózattal egymás feletti síkban külön meghúzott menetekkel használják. Az alsó hálózat a lecsapolást, a felső hálózat az öntözést szolgálja. A vakonddrén a legtöbb talajban kialakítható, kivéve a bomlott tőzeget és a homokot. (Lásd 2. és 3. ábra). Kísérleti táblákon a tavaszivizeklevezetése 10—14 nap. AKwapiszewskiféle vakondeke 8 óra alatt 2—5 ha-t végez. Á ,,C 80"-as traktor után könnyebb talajban egymásmellé 5 eke is kapcsolható. Ekkor 2—3 m-es távolságra húzott menetekkel a teljesítmény 6—7 ha/nap. A Hidromeliorációs Intézet normái szerint 1 ha alagcsövezés költsége a gépek amortizációjával együtt 118—664zloty, ámenetek sűrűsége és a talaj, neme szerint, vagyis alig lépi túl a mélyszántás költségeit. A vakonddrén a talaj rétegeit szivárogtatással jobban átnedvesíti, felmelegíti, biztosítja a talaj levegő-gazdálkodását, kondenzálja a vízpárát a talajban és megóvja a talajt az elszikesedéstől. Szántóföldi öntözésnél nem teszi tönkre a talaj szerkezetét, nem cserepesedik ki a talaj felső rétege. A vakonddrénezés alá kerülő területeken két évig csak lecsapolást végeznek, majd figyelő kutak alapján adagolják az öntözővizet. Lengyelország geomorfológiai helyzete igen kedvező a vízlevezetés szempontjából. Csatornahálózatai — a tengermellettiektől eltekintve — főleg gravitációs berendezésűek. Bac professzor javasolja tőzegtalajban az ,,Y" alakú csatornaszelvényeket (4. ábra). Vízlevezetési számításaik és méretezéseik vízháztartási vizsgálatokon alapulnak. Rendkívül kiterjedt tudományos kutató munkát folytatnak. A levezetendő vízmennyiséget réteken 0,60—0,70 1/sec-ra, szántóföldeken 1,0 1/sec-ra tervezik hektáronként. A jelenlegi fajlagos vízszállítás 0,25—0,40 l/sec körül van. Az öntözés módja réteken a tavaszi és az őszi árasztás (Lengyelországban ugyanis kevés a téli és tavaszi csapadék) és a tenyészidő alatti altalaj öntözés. A tavaszi árasztás a fagy felengedésére, a talajélet megindítására, a tenyészidő meghoszszabbítására szolgál. Bac professzor szerint az árasztásos öntözés lápterületeken nemcsak a vízellátás biztosítása, hanem a tőzeg-lebontottság továbbhaladásának megakadályozására is szükséges, valamint a beiszapolódással járó trágyázás miatt is hasznos. —Öntöző főcsatorna Ontözó mellékcsatorna -^J { Ontözó vakond drén jrJl— — Lecsapolo vakond I I LTIZ —r ^Oyújtöcsotorno drén r i —*- Lecsopo/ó főcsatorno —

1— 3. ábra. Lecsapoló és öntöző vakonddrénhálózat sematikus rajza