Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

7-8. szám - Pichler János: Lengyelország vízgazdálkodási és hidromeliorációs munkálatairól

Piciiler J.: Lengyelország vízgazdálkodási munkálatairól Hidrológiai Közlöny 35. évf. 1955. 7—8. sz, 257 menetet jelzi Ostromecki professzor vízszükségleti térképe szerint átlagosan 1 km

2 területen 18 l/sec vízhiány van, amely 90 napon át biztosítandó. Aszályos időben a szükséglet, a hőmérséklet és párolgás növekedésével felemelkedik 35,8 l/sec km

2-re. Ez az a nettó vízmennyiség, amely 50 q szénahozamnak megfelel. Áprilisban általában még fagyott talajon 5—6 napig tartó 150—200 mm magas vízoszloppal történik az elárasztás. Megfelelő lecsapolás után a talaj átszellőzik és művelésre alkalmas lesz. A vegetáció alatt hiányzó nedvesség pótlására szolgál a kaszálás előtti, június elején és augusztus közepe táján alkalmazott 70, majd 50 mm altalaj öntözés, mindig a csapadéktól függően. Az őszi elárasztást a fagyok beállta előtt 150 mm-es rétegben alkalmazzák. Kísérleteznek még a téli tárgyázó öntözéssel. E téma körül azonban éles vita van. A mezőgazdasági termelés vízhiányát a következő módokon számítják : 1. Megállapítják a vegetációs hónapok azon csapadékmennyiségét, amelynél a legnagyobb terméshozamok állnak elő. Az optimális csapadék és a közepesen száraz év vegetációs csapadéka közötti különbség adja a vízszükségletet. Az optimális csapadék megállapítására a közepesen kötött talajokon való termelésre készített Freckmann-féle táblázatot használják, amelyet dr. Hohendorf a lengyel viszonyokra átdolgozott. Javító tényezőül könnyű talajoknál és tőzegnél 1,25, nehéz talajoknál 0,85-ös szorzószámot vettek fel. A táblázat szerint a vegetáció (áprilistól szeptemberig) alatti optimális csapadék gabonánál 230, répánál 430 burgonyánál 400 és zöldségeknél 550 mm. 2. Ostromecki professzor lizimeteres kísérletek alapján rétekre vonatkozólag a párolgás kiszámítására a következő képleteket állapította meg : P = 3^

^(1+0,0916VÖ") síklápokon 0 17 V rl 3 P = (1+ 0,07 y Q

2 hordalék feltöltéses talajok esetén, ahol d a levegő páratartalom hiányának napi (24 órai) összege az adott időszakban mm-ben, e a természetes logaritmus alapja, h a közepes talajvízszint távolsága a terepszint alatt m-ben, Q a szénatermés az adott időszakban q/ha-ban. Üjabban Ostromecki a logaritmus kiküszöbölésére a képletet egyszerűsítette és a párolgás, a termés nagysága, a talajviszonyok és a levegő evaporációs képessége közötti összefüggést a következő alakban állította fel: P — yQEd ahol y a növényzettől, a talaj nedvességtartalmától és az agrotechnikától függő tényező m

3/ha-ban kifejezve, 1 q termésre és 1 milibar hiányra vonatkoztatva. d a levegő átlagos napi páratartalom hiányának összege milibarban. A y értékét tenyészedény kísérletek alapján Ostromecki a szénatermés nagysága és a talajvízszint terepszinttől való távolsága szerint táblázatban határozta meg. A talajok és növények által szükségelt víz megállapítására vonatkozó kísérleteket Ostromecki a bydgoszczi kísérleti telep 2 hangárban levő lyziméterekkel és különböző tenyészedényekkel felszerelt berendezéseiben végzi. (3. és 4. kép, 5. ábra). (Magyarországon a jövő évben építjük meg az első lyzimétert az idén megkezdett Mirhógyolcsi kísérleti belvízöblözetben.) 3. Szarow akadémikus a víz növények által történő leggazdaságosabb felhasználásának körülményeit vizsgálva a párolgás képletét a következőképen határozta meg : P=eEt_ ahol e — a vízfelhasználás együtthatója m

3/haban, 24 órára és a napi (24 óra) közép. hőmérséklet l°-ára vonatkoztatva. 5. ábra. Bydgoszczi kísérleti intézet. A kísérleti tenyészedény keresztmetszete