Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

7-8. szám - Pichler János: Lengyelország vízgazdálkodási és hidromeliorációs munkálatairól

Hidrológiai Közlöny 35. évf. 1955. 7—8. sz. 2Jfl UT7Ű PTTÍ^S ^ tanulmány — helyszíni tapasztalatok alapján — ismerteti Lengyel* J-/0 ország mezőgazdasági viszonyait, vízgazdálkodási és tőzeghasznosítási berendezéseit, széleskörű kísérleti tevékenységét, szennyvízöntözéseit, tengermenti ármontesítését, a védőgátak vízáteresztő anyagának talaj kövesítési eljárását, a hidromeliorációs munkálatok szervezetét, a vízgazdálkodási mérnökképzés kialakulását. Lengyelország vízgazdálkodási és hidromeliorációs munkálatairól* PICHLER JÁNOS (A cikkhez taitozó fényképek a 236. és a 237. oldalak közötti mellékleten találhatók.) 1. Bevezető Az Országos Vízügyi Főigazgatóság megbízásából múlt év novemberében dr. Bélák Sándor, dr. Fóris Gyula és Hoós János kartársainkkal Lengyelországba utaztunk. A lengyel földművelésügyi minisztérium, műszaki és agrár egyetemek, főiskolák, kutató és tervező intézetek, vízügyi hivatalok, valamint a mérnök és agronómus kartársak előzékenysége folytán — alkalmunk volt a 30 napi tartózkodás alatt a mezőgazdaság, a vízgazdálkodás és a műszaki élet számos értékes eredményeit megismerni, az országot a Balti tengertől a Kárpátok északi lejtőjéig végigjárni. Tanulmányútunk szorosan vett feladata volt — a magyar láp területeknek egy évig tartó, mélyreható tanulmányozása után — egy tőzegben gazdagabb ország láphasznosítási viszonyainak feltárása. Erre^a célra a legalkalmasabbnak bizonyult a magyar lápterületnél 20-szor nagyobb, lengyel tőzegterületek megismerése. A lengyel út tanulságait az országos láphasznosítási tervünkben felhasználtuk. A tervet az OVF felterjesztésére a kormányzat már el is fogadta. Tekintettel arra, hogy lengyel utunk tőzegtapasztalata igen nagy anyagot képvisel, így most csak egyes kiemelkedőbb szempontjait érintem és majd egy másik alkalommal, a keleteurópai orosz, német, cseh, osztrák, lengyel és magyar tőzegterületekkel együttesen foglalkozó tanulmányomban ismertetem azokat részletesebben. 2. Geográfiai, népességi, meteorológiai és vízrajzi viszonyok Lengyelország területe háromszor olyan nagy mint Magyarországé, tehát mintegy 300 000 km

2. Népsűrűsége 75 lakos km

2-ként, míg nálunk 115 körül van. Talajának 37%-a homokos, 33%-a agyagos, 13% erdő-, 7% hegyi talaj és 10% hordalék, mocsár, tőzeg. Kevésbé jó termőtalajok, mint a mieink. Általános évi középhőmérséklet 7—9 C°. Hőmérsékleti ingadozás 18—20 C°. (Csupán 3 hónap fagymentes.) Csapadék az ország középső részén évi 450— 550 mm, elég arányos havi elosztásban. Az ország * A Magyar Hidrológiai Társaság 1955. III. 22-i hidraulikai szakosztályi ülésén elhangzott előadás. többi részén 550—650 mm, kivéve a hegyvidéket és a tenger melletti egyes kisebb foltokat, ahol 650—1000 mm, sőt ennél is több előfordul. A folyók vízgyűjtőjének elhelyezkedése anynyiban hasonló a magyar medencéhez, hogy 1 Lengyelországnak is két nagy folyója van, a Visztula (941 km hosszú) és az Odera (600 km hosszú). Az előbbi vízgyűjtőjéhez tartozik az ország területének fele, az utóbbihoz több, mint egyharmada (mintegy 36%) (lásd 1. ábra). A Balti-tengerbe ömlő kisebb folyók vízgyűjtője további 13,4%-ot jelent, míg a Fekete-tenger felé igyekvő Dnyeszter, Duna és az Északi-tenger felé folyó Laba vízgyűjtőjére az ország területéből csak 0,6% esik. Az ármentesített terület 1 millió ha nagyságú, 350 szivattyúteleppel. A belvízlevezetés fajlagos vízszállítása 25—100 l/sec km

2. •Jelentős területet foglalnak el a Mazuri, Pornerániai, Wielkopolski tavak. Legnagyobb az Olsztyn-tól keletre levő „Szniardwy" 1000 km

2. Az ország fele tengerszint felett 0—50 m között fekszik, egyharmada 50—100 m közt, 10% 100—200 m közt, 5%-a 200 m-en és 2% az 500 m-en felül van. Egész sík terület, mint a mi Alföldünk, nem található és így a terep, valamint csatornáik esése 0,30%

o-en felüli. 3. A lengyel mezőgazdaság helyzete Az ország 55%-a szántó, 1%-a kert, 24%-a erdő, 14%-a rét, legelő, 6% mocsaras terület. Igény szántóföldre nincs. Ásványi (kőzetek szétmállásából kialakult talajok, mint agyag, vályog, homok — szemben a humusztalajokkal, mint pl. a tőzegtalaj, amely elhalt növények és állatok szerves anyagmaradványából áll) területeik jelentős része a savanyú homok és a rosszminőségű, humuszszegény kilúgozott erdőtalaj. Ezeken főleg rozst, burgonyát, csillagfürtöt termelnek. A mesterséges kaszálók gyengék. Szálastakarmánytermelés nehéz a sovány talajon. A meglévő szántóterületek megművelése is az emberi és állati munkaerő hiánya folytán nagy nehézségekbe ütközik. A háború előtt a lakosság nagyobb létszámú volt és 75% dolgozott a mezőgazdaságban. Jelenleg a mezőgazdasági dolgozók a lakosság alig 50%-át alkotják. Nagy a hiány az állatállományban. 100 ha-on átlag 22 számos állat van. Takarmányra van szükség. Ezért főleg a rét és a legelő fejlesztését vették tervbe. A széna értéke 110—120 zloty/q, míg a búza ára 80 zloty/q. Országon belüli vásárló értékben a lengyel pénz-