Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

5-6. szám - Erdélyi Mihály: A Dunavölgy nagyalföldi szakaszának víztároló üledékei

166 Hidrológiai Közlöny- 35. évf. 1955. 5—6. sz. Erdélyi M.: A Dunavölgy víztároló üledékei Hegységszerkezeti viszonyok A Dunavölgy északi részén a kavicsos feltöltés alatti felszín nagyon változatos, amint azt a fekütérképek mutatják. A völgy kavicsfeküjének lejtésében sem északról délre, sem nyugatról keletre szabályosság nem ismerhető fel. A völgy keleti szegélye a legmélyebb, de itt sem egyenletes. A kevés fúrása adat következtében a négy peremi süllyedék csak elmosódottan mutatható ki. Ezek a süllyedékek: 1. Bugyitól D—DK-re, 2. Fülöpszállás és Soltszentimre környéke, 3. Kalocsa—Kecel vonalától délre Bajáig, 4. Hercegszántó környéke, melynek folytatása valószínűleg az országhatáron túl terjed. Ezek azok a területek, ahol legtöbb a belvíz, a tőzeggel kitöltött régi meder, mélyedés (örjeg, fok, turjány). Itt a legkisebb a Dunavölgylejtése, legrosszabb a lefolyása. Az Átokcsatorna halad át ezeken a laposokon. Feltehetőleg ma is ezek a Dunavölgynek legjobban süllyedő részei. A pleisztocén második fele óta két gyorsabb ütemű süllyedéssel kell számolni. A régebbi következtédben alakult ki a Dunavölgy, vágódott be a Duna mélyen az idősebb-pleisztocén, sőt helyenként a felső-pannoniai rétegsorba. A süllyedés ideje valószínűleg az utolsó interglaciális. Támogatja a feltevést az, hogy akkor egész Európáiban nagyobb mértékű hegységképződésről, főleg kiemelkedésekről és sülylyedésekről vannak adatok (7, 8, 28). Barlangjaink kitöltésének rétegsora is ezt a felfogást támogatja. Nincs olyan barlangunk, amelyben az utolsó interglaoiálisnál idősebb pleisztocén üledék lenne. A barlangok az erózióbázis sülylyedésével alakultak ki. Ha ez az utolsó interglaciálisnál régebben történt volna, meg kellene találnunk a barlangi feltöltés rétegsorának alján az utolsó/ interglaciálisnál idősebb i képződményt is. Ezt a felfogást támogatja, hogy a holocén eleje óta eltelt idő nem elegendő az olyan nagymérvű erodáló és feltöltő munkához, mint amilyet a Duna a völgyében .végzett. Erre kell gondolnunk, ha a holocén elejére tesszük a Dunavölgy kialakítását. A holocéneleji besüllyedés, mely itt és sok más helyén az országnak kisebb mélységű peremi öblöket alakított ki, elegendő volt a Duna völgyében ahhoz, hogy a folyó völgyének északi részén bevágjon a kavicsos feltöltésébe és abból sokat elhordjon. A második, az új-pleisztocén korúnál kisebb mértékű süllyedés az óholocénben történt. Következménye a kavicsfeltöltés szintjébe való bevágódás és a mélyebb, főleg peremi területek vastagabb óholocén üledékkel való feltöltése. Szalkszentmárton és Solt környékéről az átlagosnál sokkal több mélyfúrási adatunk van. A fekütérképen ezért megmutatkozik az, hogy magasabb helyzetű és mélyresüllyedt rögök vannak. Az óholocén idején alakulhattak ki azok a kisebb süllyedékek, melyek következtében a mai főmeder kialakult, a keletibb medrek, köztük a Dunavölgy keleti szegélyén haladó óholocén főmeder, fokozatosan elsorvadtak. (L. D szelvény.) A mai Dunameder kialakulásában és fejlődésében így mind a tektonikának, mind pedig az eróziónak része van. Jól látszik egy kisebb, a Dunameder helyét kijelölő süllyedék a szelvényen Solt és Dunaföldvár között. A gravitációs térkép és a fekütérkép öszszehasonlítása során kiadódott: 1. A bajai küszöb táján nehézségi maximumtengely húzódik. A triászrögök és a bajai küszöb egy irányban, a DNy—ÉK-i csapásirányban van az „Ólomhegyi" maximummal. 2. A miskei maximum térképemen nem jelentkezik. 3. A felszínen lévő és a gyenggn jelentkező tanúhegyek sávjában maximumtengely húzódik. 4. A Dunavecse környéki magashelyzetű vörösagyag területe egy gyengébb maximum területére esik. Bendefy László, amint a kész kavicsfekütérképet megtekintette, felvetette, hogy az ábrázolt terület északi felére vonatkozólag a szintezési alappontok mozgásának értékelésével kapott képe ugyanaz, mint amit a kavicsfekütérkép nyújt. A terület déli felére vonatkozólag adatait még nem dolgozta fel, azonban feldolgozása szempontjaink miatt igen érdekes lehet. Összefoglalás A Dunavölgy területe elhatárolható egyrészt a felszín, másrészt a völgykitöltés kavicsos rétegsorának mélyfúrásokkal történő feltárásával. A völgy keleti szegélyén a futóhomokborítás és a kevés fúrási adat teszi a határt ma még elmosódottá. A dunai törmelékkúp területe, még szigetei is elhatárolhatók. A dunavölgyd kavics alatt lesüllyedve és lecsonkoltan a dunántúli ópleisztocén és pliocén rétegsor folytatódik. A Dunántúl szerkezeti határa a Dunavölgy keleti szegélyén van. Pontosabb megvonása a kevés fúrási adat miatt ma még lehetetlen. Felhasznált adatok 1. A szakirodalomban kevés a felszínalatti adat (2, 3, 5, 10, 13, 14, 19, 20. 26). 2. A fúrási adatok legnagyobb része a Földtani Intézet vízügyi irattárából való. . . 3. Feltárások adatait legnagyobb részben a Földtani Intézet 1947—50. évi síkvidéki felvételén készült kéziratos térképlapjai szolgáltatták. A fúrások helye A legtöbb fúrás pontos helyét meg lehetett állapítani. A Dunától nyugatra eső területen és a Bajától délre lévő sávban a legtöbb a bizonytalan helyű fúrás. Erre a területre nem jutott már el a Földtani Intézet 1952 őszén hirtelen