Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

5-6. szám - Erdélyi Mihály: A Dunavölgy nagyalföldi szakaszának víztároló üledékei

Erdélyi M.: A Dunavölgy víztároló üledékei Hidrológiai Közlöny 3.5. évf. 1955. 5—6. sz. 167 abbahagyott artézi kútkataszteri adatgyűjtése. A Dunától keletre lévő területen az artézi kútkataszteri adatgyűjtés során l:50 000-es térképen jelölték meg a kútak helyét. Szerencse, hogy sok régi és majdnem az összes 1951 óta fúrott kút adatai között helyszínrajz, vázlat vagy ^pontos helymegjelölés is van. Nagyon kevés fúrás helye volt beszíntezve. A kút helyének .tengerszíntfeletti magasságát topográfiai térképen állapítottam meg. A magassági adatok bizonytalanságának oka: 1. a fúrás helyét csak megközelítőleg tudtam megállapítani, 2. a régi topográfiai térképek gyarlósága. Ez a bizonytalanság azonban a 4—5 m-t nem haladja meg. A rétegsor vagy szelvényrajz megbízhatósága Sok száz artézi fúrás mintáinak feldolgozása során tapasztaltam, hogy már a fúrómester személye sokat jelent a mintavétel megbízhatósága szempontjából. Másik döntő tényező az, hogy ki végezte a feldolgozást, mennyire tudta korrigálni a legtöbb esetben jobb öblítéssel készült fúrás mintáinak bizonytalanságát. Sok bizonytalanság oka az, hogy különösen a régebbi fúrásoknak a rétegsoron kívül semmi más olyan melléklete nincs (pl. fúrási napló, műszaki adatok), amelyekből a fúrásanyag megbízhatóságára következtetni lehessen. A sok ilyenféle bizonytalanság mellett a megbízhatóságot a kavics jelenti. Annyira más, mint fedője vagy feküje, más eljárással fúrandó, a rétegváltozás már a fúrás közben feltűnik. A kavicsos rétegsor megbízhatóságát a fúrás szelvényében igazolni tudtam ott, ahol kis területen sok fúrás készült (község, város belterülete). Több ilyen esetben a kavics feküadatai meglepő módon egyeztek az összes fúrásban. Természetes oka a bizonytalanságnak, hogy sok esetben a durva dunavölgyi kavics alatt közvetlenül fdnomszemű törmelékkúpkavics van. A régi fúrások pontos helye sok esetben ma már nem állapítható meg, mert az adatok vagy azóta megszűnt kútra, vagy elszerencsétlenedett fúrásra vonatkoznak. Ezt állapították meg az artézi kútkataszterezés során is. A legújabb 2—3 év fúrásainak mintái pedig sokszor a fúrómesterek megbízhatatlanságát, a „folyáméter-hajszá"-t jelzik. Nagy kár, hogy a Földtani Intézet vízügyi irattárában nyilvántartott fúrások nagyobb részének semmiféle szelvénye nincs. A térképmellékletek és a szelvények szerkesztésének elvei A szelvényekben a kavicsos rétegsort egységesen kezeltem. Ahol lehetett, elkülönítettem az ópleisztocén törmelékkúpok anyagát és a vörösagyagot, különben az idősebb-pleisztocént összevontan ábrázoltam. A fenti két képződményen kívül ugyanis az egész területre azonosítható más idősebb pleisztocén réteget nem tudtam megállapítani, összevontan ábrázoltam a Hátság üledéksorát is. A nagy területre eloszlott, egyenetlen sűrűségű fúrások következtében a szelvényekben a réteghatárok pontossága nem kielégítő. A fekütérképen az egyes mélységi vonalak helyét a legtöbb esetben geometriai úton állapítottam meg. Ez az oka annak, hogy a valóságban talán meredekebb lejtés nem elég éles a térképen, a töréses szerkezet élesen nem mutatkozik. Az egyes süllyedékek nem különülnek el elég határozottan. Ilyen kevés adat birtokában azonban a szerkesztéskor kénytelen voltam valamilyen elvhez ragaszkodni, mégha az a szemléletesség kárára történik is. A Dunától keletre és Szalkszentmártontól délre eső 40 km

2 területen a Mélyépterv.29 fúrást készített. Ennek a területnek a sűrűn telepített fúrásokon kívül még a következő előnyei vannak: 1. A fúrások helye biztos. 2. A fúrások tengerszintfeletti magasságát szintezéssel állapították meg. 3. Magfúrással pontos mintát vettek. 4. Minden egyes fúrás jói belejutott a fekübe. 5. A fúrások elhelyezése hálózatban történt. így aránylag kis területen sok megbízható adatunk van. Sehol másutt a Duna völgyében ilyen nincs. Az itteni fekütérkép ezért nagyon tanulságos. Mutatja azt, hogy a-Dunavölgy nyugati szegélyén a kavics feküje magasabban van, később, kisebb mértékben erodált a nyugat felé törekvő Duna. Ezt mutatja . különben kisebb pontossággal az egész völgy kavicsfekütérképe is. A térkép délkeleti sarka meredekperemű süllyedést mutat. Ilyen lehet a Dunavölgy más süllyedékeinek határa is, nem pedig anynyira elmosódott, amint azt a fekütérkép, a kevés adat és a szerkesztés elve következtében ábrázolni kénytelen. A mélyedés széle nem párhuzamos a völgy nyugati felszíni határával. Itt nem törésvonal szabja meg a Dunameder helyét a dunántúli magas part aljában. A szalkszentmártoni területre a kavics felszínéről is készítettem magasságvonalas térképet. Ennek alapján azonban lemondtam arról, hogy ilyet a Dunavölgy egész területére készítsek. Ez a térkép megmutatja, hogy a kavics felszíne annak utólagos eróziója következtében igen szabálytalan. Még a sűrűn telepített fúrások adatai sem tudják hűen ábrázolni, nemhogy a ritka és egyenetlen eloszlású dunavölgyi fúrásoké.