Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

5-6. szám - Erdélyi Mihály: A Dunavölgy nagyalföldi szakaszának víztároló üledékei

159 Hidrológiai Közlöny. 35. évf. 1955. 3—4. sz. Kivonatok HIDROGEOLOGIA Mind a vízbeszerzés, mind pedig a hidrológiai vizsgálatok szempontjából jelentős a Dunavölgy kavicsfeltöltésének ismerete. Ezért az ennek a vizsgálatával foglalkozó tanulmányt műszaki olvasóink is örömmel üdvözölhetik. Geológiai szempontból jelentősége a dolgozatnak, hogy a Magyar Középhegység tektonikai szerkezetével kapcsolatosan tett megállapításokat a dunavölgyi kavics fekvőjének morfológiai viszonyai alapján is igazolja. A Dunavölgy nagyalföldi szakaszának víztároló üledékei K K D fi L YI MIHÁLY A Duna Budapesttől D-re és DK-re törmelékkúpot épített a pliocén végén és a pleisztocén nagyobb részében. Vecsés és Kecskemét között, a levantei időben megindult és a pleisztocénben is továbbfolytatódó süllyedés területét töltötte fel. Az egykor kialakult törmelékkúp fiatalabb üledéksorának keleti határa ma Cegléd körül van, nyugati határa viszont máialig állapítható meg. A mezoföldi egykori lejtő valahol a mai Dunavölgy területén érintkezett a törmelékkúppal. A pleisztocén második felében a törmelékkúp nyugati előterében süllyedés indult meg. Ennek következtében a törmelékkúpon a folyóágak K-felől fokozatosan elhalnak, a legnyugatibb lesz a főág. Amikor a legnyugatibb ág a süllyedék területére kerül, megkezdődik az É—D-i irányú Dunavölgy kialakítása a törmelékkúp és a mezőföldii lejtő között (26). Az ilyen irányú fokozatos fejlődést mutatja, hogy a Hátságon K-ről Ny-felé haladva mind fiatalabb külsejű, kevésbé feltöltött, összefüggőbb, jobban kinyomozható medermaradványokat találunk. A süllyedés folytán a Duna mai völgye területének északi részében mélyen erodált, törmelékkúpjának nyugati szárnyát és a mezőföldi lejtőt nagyrészt elhordotta, a süllyedés területén pedig feltöltött. A völgy északi részén a törmelékkúp néhány roncsa nyomozható ki. A dunántúli felszín pedig két tanúhegyben maradt meg. (Solti-halom és Titél-halom). Az eróziós időszakot (utolsó interglaciális) követte a kimélyített völgy pleisztocénvégi kavicsos feltöltése, mely északon vékony, délebbre a süllyedés területén vastag. A völgy északi részén a kavicsfeltöltés helyenként a mai felszínnél magasabbra ért. A süllyedés területén a kavicsot borító folyami homokréteg alsó része a pollenvizsgálatok alapján még pleisztocénkori (10). A kavicskitöltés utáni postglaciális korú eróziós szakasz alatt a folyó völgykLtöltésébe az északi részén bevág, majd a bevágódást oldalozó erózióval szélesbítve a pleisztocénvégi kavicsos feltöltésből sokat hord el, annak felszínét nagyon egyenetlenné teszi. (L. 3. sz. térképmelléklet.) Ez az erózió alakítja ki a folyó II. sz. terraszát (2, 3). Erre még az óholocénban feltöltődés következik; a völgy északi részén aprókavicsos homok, egyebütt homok. A feltöltési időszak végén a völgy egész területén lösziszap kerül a homokréteg felszínére, mely északon vékony és igen hézagos, délen vastag és sokkal inkább összefüggő. A következő újholocén bevágódás nagy területen kihordja a lösziszapot és az alatta lévő folyami homok jó részét is. A kitakarított anyag helyén lévő medrekbe, árterekre, később a keleti medrek fokozatos elhalásával csak finom iszap kerül, még a folyamszabályozás előtti időben és azóta is nagyobb árvizek idején. A Dunavölgy üledékei Felszíni képződmények 1. Legfiatalabbak az öntéstalajok. Főleg a mai főmedret kísérik. 2. Lösziszap. Általában két szintben jelenik meg. A magasabb szinten északon 0,5—1,0 m, délen 2—3 m vastag löszszerű iszap van, mely lefelé fokozatosan folyami homokba megy át. Áthordott löszanyag, az óholocén folyóvízi. feltöltés legmagasabb szintje. Az ármentesítés előtti időben is árvízmentes volt. Ide épültek a községek és tanyák. Az alacsonyabb, újholocén bevágódással keletkezett szintje az ármentesítés előtti árterek, holtmedrek maradványa. A Kiskunság területének fele idetartozik. Ma szikes-lapos, helyileg bügének nevezik. Anyaga tömöttebb, ritkán éri el az 1 m vastagságot. Lefelé ugyancsak folyami homokba megy át, de az átmenet itt sokkal élesebb, mint a magasabb szint lösziszapjáé. 3. Folyami homok két szintben. Alacsonyabb szintje nem más, mint a lösziszap alatti folyami homok. Van benne is áthordott, löszanyag, de jóval kevesebb, mint a lösziszapban. Helyenként lösziszappal váltakozva települ. Mésztantalma felületi 20—30 cm-ét mésziszapos homokká alakította át. A fölös mésztartalom gyakran mogyorónyi, diónyi konkréciók képződésében, vagy összefüggő réti mészkő-lepény formájában mutatkozik. Főleg a Dunavölgy keleti sávján a futóhomokvidék laposaiban, a régi főmeder ágai helyén található ez a mésziszapos homokfajta. Innen Ny felé fokozatosan finomodva lösziszapba megy át. A nyugati részen csak kevés helyen és kis területen fordul elő. A folyami homok magasabb szintje kétféle megjelenésű: aj A homokos mésziszapos laposokat választja el egymástól, vagy abban szigetet olkot. b) A lösziszappal fedett területen a folyami homok-fekü ablakaként kerül a