Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

5-6. szám - Erdélyi Mihály: A Dunavölgy nagyalföldi szakaszának víztároló üledékei

160 Hidrológiai Közlöny- 35. évf. 1955. 5—6. sz. Erdélyi M.: A Dunavölgy víztároló üledékei felszínre. Ez utóbbi jelenség főleg a völgy nyu­gati részére jellemző. Felszíne mindkét esetben futóhomokká alakult. A futóhomok vándorlása során sokszor rákerült a szomszédos lapos vagy lösziszap felszínére és azt mint vékony (1— 1,5 m) lepelhomok fedi. Az ilyen eredetű futó­homok a völgy keleti szélén sok esetben telje­sen eltünteti a Homokhátság felé eső határvo­nalat. 4. A hajdani főmeder helyén lévő tőzeges (kotus) laposok (Ócsa, Bugyi, Fülöpszállás kör­nyéke, Vörösmocsár) alatt is folyami homok van, azonos a többi felszíni képződmény fekü­jével. Amint látjuk, az összes felszíni képződ­mény feküje tehát folyami homok. Ennek há-' rom okból van jelentősége: 1. A vízzáró lösz­iszap területén a belvíz felfakadásának helye a homok ablaka. 2. A lösziszapos területen a talajvíz szennyezése a folyami homok ^ablakokon nagy területre, terjedhet ki. 3. Öntözéses gaz­dálkodás tervezése esetén nemcsak a mélyebb szintű szikes lösziszap változó vastagságával kell számolni, hanem az abban szigetszerűen megjelenő homokfoltokkal is. 5. A völgy északi részén a folyami homok alatt aprókavicsos, folyami homokos rétegsor van, ami 2 m-nél nem vastagabb. Helyenként a felszint is eléri, máshol ki'smélységű feltárás­ban látható. A legtöbb artézi fúrás nem jelzi. Jobb öblítésű fúrással nem is lehet elkülöní­teni az alatta lévő durva kavicstól. Az 1950. évi síkvidéki földtani térképezés során 10 m-es „száraz fúrásokkal" igen sok helyen kimutat­ták, így Kunszentmiklóstól keletre (Sz. Hajós Márta), Szalkszentmárton—Dunavecse—Apos­tag környékén (Rónai András) és az Apostag— Solt—Fülöpszállás háromszögben (Erdélyi Mi­hály). Hantától délre nem ismeretes a felszín közelében. Ez a rétegsor az óholocén folyami feltöltéssel keletkezett (5, 23). Felszínalatti képződmények A völgykitöltés képződménye 6. A folyami homok és aprókavics alatt van a felsőpleisztocén korú, összefüggő kavicsos ré­tegsor. Legszebb, többszáz m-es hosszúságú fel­tárása a délegyházai homokbánya. A völgy északi részén anyaga durva kavics, gyakori benne még a durva hömpöly is (pl. Délegyháza). Dél felé fokozatosan finomodik szemnagyság­ban, mind gyakoribbá lesz a homokrétegekkel való váltakozása. A sok homokréteg különösen a fekű közelében bizonytalanná teszi a kavi­csos rétegsor fekü felé való elhatárolását, fő­leg, a Kalocsától délre eső területen. A Dunavölgy feküképződményei 7. Az idősebb pleisztocén dunai törmelék­kúpkavics területileg kétféle: a) Finomabb ka­vics a völgykitöltés durva kavicsa alatt, b) durva kavics a völgy északi peremén a felszí­nen (Alsónémedi, Felsőbabád). A dunavölgyi kavics alatti törmelékkúpkavics sok esetben azonosítható a Hátság artézi kútjainak kavics­szintjeivel. A vastagsági térképen végzett számításom szerint a dunavölgyi kavics térfogata, beleszá­mítva a Bugyitól délre lévő terület valószínű­leg törmelékkúp eredetű kavicsát is, 81 km 3. Kérdés, honnan került e hatalmas kavicstö­meg a Duna völgyébe. Szerintem anyagának nagyobb része az erodált hatalmas miocén ka­vicstakarókból származhatott. Áttelepítése köz­ben átmenetileg egyrésze lerakódott a nagy felső-pliocén-ópleisztocén törmeléklejtőkben, amelyeknek ma már csak csekély roncsai van­nak meg. A kavicsanyag kisebb része jégkori eredetű, mely a fizikai mállásnak kedvező gla­ciális klima alatt képződött a Középhegységben, az Északnyugati-Kárpátokban és az Alpokban. A Duna és mellékfolyói szállították mai he­lyére. Ennek a kitűnő víztároló üledéknek nagy jelentősége van. Kis mélységből a völgy egész területén szinte korlátlan mennyiségű, tiszta, egészséges, ipari szempontból is jó összetételű vizet szolgáltat. A kavicsfeküből, az ópleiszto­cén és felső-pannon rétegekből többnyire keve­sebb és meszesebb, a pannon mélyebb szintjei­ből pedig a szükségesnél sósabb víz származha­tok, de mennyisége a kavics vizénél jóval ke­vesebb. 8. Idősebb pleisztocén korú, nem dunai ere­detű törmelékkúpkavics. A Dunántúlon Ercsi, Érd, Százhalombatta stb. környékén sok fúrás­ban és feltárásban meglévő kavics a Dunavölgy artézi kútjaiban is (Adony, Tass, Kunszentimik­lós, Dunavecse, Dunaföldvár, Solt, Bölcske, Foktő) megvan. Ez a kavicsréteg finomszemű, nem közvetlenül a dunavölgyi kavics feküjében települ. A fúrások tanúsága szerint attól idő­sebb-pleisztocén rétegek választják el. A mező­földi fúrások, a dunai magas partok feltárásá­nak szelvényei és a dunavölgyi mélyfúrások ópleisztocén rétegsorainak meglepő azonossága következtében a mélyebb pleisztocénben jelent­kező finomkavicsos rétegsort a dunántúli ma­gas helyzetű kavicsok folytatásának tartom. Ugyanolyan, a völgymélyítéstől megkímélt ma­radványok ezek, mint a dunai törmelékkúp ron­csai, melyeket a völgy északkeleti szélén a dur­vakavics alatt sejthetünk. 9. Baja környékén a Hátságon és a pere­men lévő fúrások kavicsos rétegsora valószínű­leg szintén az idősebb-pleisztocén korú törme­lékkúpkavicshoz tartozik. Erősen vitatható a bajakörnyéki hátsági kavics dunai törmelékkúp jellege (26). A sok­kal északabbra Kiskőrös környékén a dunai törmelékkúp kavicsa már murvaszemnagyságúvá finomodott. Nem képzelhető el tehát, hogy Ba-

Next

/
Thumbnails
Contents