Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

3-4. szám - Dr. Aujeszky László: A mesterséges esőkeltés újabb fejleményei

llfO Hidrológiai Közlöny. 35. évf. 1955. 3—4. sz. Aujeszky L.: A mesterséges esőkeltés újabb fejleményei lyamata számára. A mesterséges esőkeltés tehát bizonyos fokig meggyorsítja a hidrológiai ciklus lejátszódásának ütemét, és az előálló csapadéktöbblet nem szükségképpen jelenti a szél alatt fekvő más vidékek vízgőzben való elszegényesedését, még kevésbé jelenti pedig az ottani csapadékképződés esélyeinek a feltétlen csökkenését. Mindebből azt a következtetést kell levonnunk, hogy a mesterséges csapadékképződés technikájának fokozatos fejlődése valószínűleg nem csak arra fog lehetőséget nyújtani, hogy egy nagyobb terület csapadékának az időbeli és térbeli eloszlását módosíthassuk (ami már magábanvéve is vízgazdasági előnyöket hozhat magával), hanem az összes lehulló csapadékmennyiség tényleges megnövelésére is megvan a kilátás. IRODALOM 1. Aujeszky L.: Az esőkeletkezés problémája és a mesterséges eső megvalósítása. Hidrológiai Közlöny, 29, 21—23, 1949. 2. N. Sz. Siskin: Oblaka, oszadki i grozovaja elektricsesztvo, Moszkva 1954. 3. P. N. Tverszkoj: Kursz metyeorologii. Leningrád 11(51. 4. A. H. Hrgian: Fizika atmoszferü. Moszkva 1953. 5. Aujeszky L.—Dési F.: Természetes és mesterséges eső, Budapest, 1954., Orsz. Meteorológiai Intézet kiadása. 6. R. Serpolay: Résultats des essais de modification des précipitations effectués en Algerie etc. Bull. Obs. Puy-de-Dőme, 1953, 267. 7.1. P. Krick—T. B. Smith: Somé evaluations of supercooled clouds with dry ice and silver iodide, the American Geophysical Union, 1952, 53. 8. V. J. Schaefer: The effects produced by seeding supercoled clouds with dry ice and silver iodide, Centenary Proceedings of the R. Meteorological Society, London 1952. 9. H. Dessens: Recherches sur la pluie artificielle. Annales de Géophysique, 1950. 193&. 10. B. V. Gyerjagin—A. H. Hrgian: Fizika obrazovanyija oszadkov (cikkgyűjtemény), Moszkva 1951. 11. L. Langmuir: Cloud seeding by means of dry ice, silver iodide, and sodium chloride, Transactions of the New York Academy of Science, 1951, 40. 12. D. A. Davies: Experiments on artifitial stimulation of rain in East Africa, Nature 1954. aag. 7., 256. 13. Organisation Météorologique Mondiale: Note technique No 1., Déclenchement artificiel de la précipitation, Genéve 1954. 14. W. E. Howell: Rainfall stimulation fc.r hydroelectric power, Water Power, 1954. január. 15. F. Hall: Evaluation of the techniques of cloud seeding to date. Transactions of the New York Academy of Science, 1951. 45. 16. J. Roulleau: La pluie artificielle. La Houille Blanche, 16(54. január, 38—42. N. J. Kotschin, I. Á. Kibel, N. W. Rose : Theoretische Hydromechanik. A berlini Akademie Verlag kiadásában német nyelven jelent meg a kitűnő szovjet szerzők „Teoreticseszkaja Gidromehanika"* c. munkájának első kötete. A fordítás J. Sauer mérnök munkája. Tudományos szempontból a fordítást dr. K. Krienes professzor ellenőrizte. A németnyelvű kiadást az a kívánság sürgette, hogy nagy olvasókör számára olyan művet jelentessenek meg, amely a modern áramlástan részletes előadásán kívül megismerteti az olvasót a Szovjetunióban elért legújabb eredményékkel. A mű első kötete az ideális folyadékok áramlását tárgyalja, imíg a második kötet a nyúlós folyadékok hidromeohanikájával foglalkozik. A most megjelent első kötet nyolc fő fejezetre oszlik. Az első fejezet a folyadékok kinematikájával ismerteti meg az olvasót. Foglalkozik a folyadékrészecske alakváltozásával, a kontinuitással, valamint az örvénymentes és az örvényes mozgás kinematikai jellegével. A második fejezet az ideális folyadékok hidrodina• mikai alapegyenleteit ismerteti. Tárgyalja az általános mozgásegyenleteket, illetve az Euler-, Lamb-, és Lagrange-féle alakjukat, majd rátér az impulzus és az impulzusnyomaték tételére, valamint az energiaegyenletre. A harmadik fejezetben a hidrosztatika elméleti kérdéseivel ismerkedünk meg és ezen belül közelebbről a hidrosztatikus nyomás és az úszás fontosabb problémáival. A negyedik fejezet az ideális folyadék egyszerű mozgásairól szól. Részletesen foglalkozik a Bernoulli és a Cauchy-integrállal, valamiint az örvénymentes síkáramlással. Az ötödik fejezet az ideális folyadék örvényes mozgását tárgyalja. Az örvényelmélet alapegyenletednek ismertetése után a sebességek adott örvényeloszlás és forráseloszlás ismeretében történő meghatározására tér * Terjedelme 507 oldal, 179 ábrával, irodalmi jegyzékkel, név és tárgymutatóval. Ára 148 Ft. át. Végül külön tárgyalja a fejezet a Kármán-féle örvényutat. A hatodik és a hetedik fejezet az ideális folyadékba merült test mozgásának síkbeli, illetve térbeli problémájával foglalkozik. A nyolcadik fejezet tárgya a hullámmozgás. A hullámelmélet alapegyenleteinek ismertetése után a sík és háromdimenziós hullámok részletes tárgyalása következik, végül pedig a hosszú hullámok kérdései. A könyv tárgyalásmódja világos, egyszerű. Annak ellenére, hogy az orosznyelvű eredeti főiskolai hallgatók számára készült, igen helyesen nem bocsátkozik bőbeszédű magyarázatokba, hanem a szabatosságra veti a súlyt. Az egyes tételek ismertetésénél kerüli a szükségtelenül hosszadalmas bevezetéseket, és a következtetéseket is a lehető legegyszerűbben és legrövidebben foglalja össze. Az előadottak megértését nagyimértékben elősegítik az egyes fejezetek végén található példák és feladatok. Külön meg kell említenünk a tárgyalás logikai egységét. A könyvet végigolvasva nem találkozunk helytelen felépítésből fakadó ismétlésekkel. A mű egyetlen hiányossága az, hogy — különösen a hazai olvasóközönség számára hozzáférhető — irodalmi hivatkozás aránylag kevés. Ez a hiányosság nyilván abból fakad, hogy a könyv főiskolai hallgatók számára készült. Az első kötet előszava egyébként megemlíti, hogy a második kötet végén található irodalomjegyzéket az orosznyelvű eredetihez képest kiegészítették, ami feltétlenül a hazai olvasók számára is nagy könnyebbséget jelent. Külön ki kell emelnünk azt, hogy a németnyelvű fordításnak mindenben sikerült visszaadnia az orosz eredeti szellemét, ugyanakkor a nyelvezete gördülékeny, nincs „fordítás-íze". Ezért a fordítót és a léktort illeti dicséret. A könyv megjelenése a magyar tudomány szempontjából is kiemelkedő jelentőségű, mert segítségével oroszul nem olvasó tudományos kutatóink és mérnökeink számára is hozzáférhetővé válik a kiváló, a hidromechanika kérdéseit egységesen tárgyaló alapvető szovjet munka. Karádi Gábor