Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

3-4. szám - Csallány Sándor: Nagy-Budapest forrásai

Hidrológiai Közlöny. 35. évf. 1955. 3--t. sz. 143 IJ I I^ROí"

1 FOT OPTA A szer

z° cikke Nagy-Budapest forrásainak részletes ismertetését 111JJ1IVVJJJV7IJVVJI fi nyújtja olvasóinknak. A tanulmány érdeme, hogy a források fellelhetőségét térképvázlatok és fényképek segítségével megkönnyíti és a legtöbb forrásról kémiai és biológiai vizsgálatok alapján alkotott egészségügyi szakvéleményt is nyújt. Nagy-Budapest forrásai C s 'A L L A N Y S k X D O R (A cikkhez tartozó fényképek a 116. és 117. oldalak között lévő mellékleten találhatók.) A források részletes ismertetése előtt néhány kérdés tisztázandó. Ebben a munkában csak olyan forrásokról van szó, amelyek a talajból természetes úton, közvetlenül a szabadba törnek elő (tehát nem mesterségesen létesített kutak). Természetesen a forrásfoglalás mesterséges, azonban azt rendszerint ott létesítik, ahol vízfeltörés van. Kivételt az előbbi meghatározás alól csak ott teszek, ahol a forrásra kutat vagy aknát építettek (felfalazták, vagy kútgyűrűvel látták el a forrást). Nem foglalkozom tehát a barlangokban előtörő forrásokkal, továbbá a mesterségesen fúrt vagy ásott kutakkal és pincevizekkel sem. A természetes úton feltörő meleg és langyos vizű forrásaink már a levantei korban működtek. Hideg vizű forrásaink azonban valószínű, hogy csak a holocénban keletkeztek. Ezt a feltevést bizonyítja egyrészt az, hogy a földfelszín mai arculata csak a holocénban alakult ki teljesen, másrészt napjainkban is törnek elő és tűnnek el hideg vizű források, amint ezt később látni fogjuk. A továbbiakban csak a hideg vizű források ismertetésére térek ki részletesen, mert a meleg és langyos vizű forrásokról az irodalomban több részletes tanulmány (5—6) jelent meg. Az utóbbi években az Országos Balneológiai Kutató Intézet állandóan figyeli és méri a legfontosabb meleg és langyos forrásokat, s az értékelt eredményekről a Hidrológiai Közlönyben számol be évi jelentéseiben. A budapesti hideg vizű forrásokról azonban irodalmunkban összefoglaló munka még nem jelent meg. Dr. Vendl Aladár (4) említ meg munkájában igen sok forrást helyük feltüntetésével. Horusitzky Henrik munkájában (1) nagyon sok forrás helyét tünteti fel, a legtöbbről hőmérsékleti és vízelemzési adatokat is közöl. A nevezetesebb forrásokról részletes helyszínrajzot és metszeteket ad. A hideg vizű források részletes és rendszeres megfigyelésére, így vízhozammérésére stb. azonban ő sem terjeszkedett ki. Horusitzky Henrik a forrásokat feltünteti jól ismert geológiai térképen, melynek segítségével sikerült aránylag rövid idő alatt felkutatni, illetve megtalálni azokat, kiegészítve több, eddig ismeretlen forrással. A források osztályozására, jellegük szerinti különválasztására sokan tettek javaslatot és közöltek különféle beösztásokat. Az eddig egyik legismertebb csoportosítás Keilhacktól származik. Ö a forrásokat két nagy csoportba osztja: lefelé folyó és felszálló forrásokra. Ezeken belül ismét több alcsoportot különböztet meg. Ismeretes még a Kessler Huberttől származó megbízhatósági indexen alapuló osztályozás is, stb. A legújabb elgondolás Papp Ferenctől származik, aki az általa előterjesztett javaslat szerint indexekkel kívánja a forrásokat jellemezni. Az indexek bevezetése minden más felsorolással és osztályozással szemben határozott előnyt mutat, mert a táblázatok birtokában bárhol a világon, — nyelvtudástól függetlenül — az indexekkel egy-egy forrás minden adata kifejezhető. (Lásd: Hidrológiai Közlöny 1954. 7—8. számában.) A források felkutatása 1953. szeptember 1-től 1954. április hó közepéig tartott. A fényképfelvételek legtöbbje is ez idő alatt készült. A források számozása megegyezik a kerületekkel (pl. a 101. sz. forrás az I. kerületben van, a 1203. sz. forrás a XII. kerületben található meg). A források ismertetése a következő csoportosítás' szerint történik: 1. Buda hideg vizű forrásai, 2. Pest hideg vizű forrásai, 3. Budaőrs, Budakeszi és Solymár környékének hideg vizű forrásai, 4. Budapest langyos és meleg vizű forrásai (felsorolás), 5. nem működő források. 1. Buda hideg vizű forrásai. A 101. sz. forrás a Hunfalvy u. 2. sz. ház udvarán található, kb. +140 m. A. f. magasságban. Neve „Kristály" forrás. A Vár területére lehullott csapadékvízből táplálkozik a forrás. A víz a felső szinten elhelyezkedő édesvízi-mészkőrétegen átszivárogva, a budai márga vízzáró rétegénél lát napvilágot. A kőzettani felépítese alapján rétegforrás jellegű. Téglából kiépített, mozaikkal díszített medencébe folyik a víz, amely a két szomszédos házat elválasztó, várfalszerű építménybe van mélyesztve. A forrásfoglalás helyesnek nem mondható, mert a víz elvezetéséről nem gondoskodtak. A víz 2,5 cm átmérőjű vascsövön keresztül állandóan folyik, üledék nem látható a medencében. Gondozott forrás, igen hangulatos környezetben van. A helyszínrajz szerint a forrás megközelíthető a Bécsikapu térről a Hunfalvy utcán át, vagy a Hunyadi János úton a Szabó Ilonka utcán és az IJona-lépcsőn 1. ábra Az 1. kép a forrást közelről mutatja be, jól látható a medence szép kiképzése. Mérési eredmények: 1953. XI. 2. Q= 1,9 l/perc H = 10,0 C° 1954. III. 11. Q = 2,1 „ H = 8,5 „ 1955. II. 6. Q = 2,2 „ H= 9,0 „ Vízmintavétel egy alkalommal történt, 1954. április 13-án. A részletes vizsgálati eredményt az 1. táblázat tünteti fel. Vízvizsgálat alapján a vélemény: Nagyon kemény víz, háztartási célokra nem nagyon alkalmas, coli bacilus tartalma miatt is kifogásolható. Kémiailag kisebb fertőzöttség állapítható meg. Ivóvízre jelenleg nem alkalmas. Kis vízhozama miatt felhasználása csak helyi jel-