Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

3-4. szám - Dr. Ir. H. J. Schophuis: A mezőgazdaság vízügyi munkálatai Indonéziában

Kivonatok Hidrológiai Közlöny 35. évf. 1955. 1—2. sz. 4 A mezőgazdaság vízügyi munkálatai Indonéziában* dr. Ír. H. J. SCHOPHUIS (A cikkhez tartozó fényképek a 116. és 117. oldalak közötti mellékleten találhatók.) Tisztelt Elnök Űr, Hölgyek, Urak, Barátaim! Ha most Indonéziában lennénk, így szólítanám meg Önöket: Saudara Ketua Jan terhormat, Bapak-Bapak, Ibu-Ibu, Saudara-Saudari! Ennek a jelentése a következő: Tisztelt legidősebb fivérem, apák, anyák, fivérek és nővérek. Indonéziában ugyanis mindenki úgy él egymás közt, mintha egy nagy család lenne. Ezt tükrözi vissza ez a megszólítás is. A családi közösségnek ez az érzése még a társadalom ősi falusi közösségi formájából származik. Ugyanezzel a szellemmel találkoztunk Magyarországon is. Végtelenül örülünk, hogy meglátogathattuk hazájukat. Azóta hogy Észak-Afrikában találkoztam társaságuk elnökével, dr. Mosonyi Emillel és megismerhettem az Önök gondolatvilágát, amely olyan közel áll a mi gondolatainkhoz, arra törekedtem, hogy Önöket meglátogathassam. így, mikor Budapestre érkeztünk, régi vágyunk teljesült. Az a szívélyesség és barátság, csaknem testvéri, amellyel Önök fogadtak bennünket, azonban felülmúlta mindazt az elképzelést, amely bennünk élt. Ilyen szívélyes vendéglátással mindeddig csupán Indonéziában találkoztunk. Magyarország más szempontból is elüt európai környezetétől és a sok hasonlatosság miatt úgy érezzük itt magunkat, mintha egy Indonézia közelében fekvő szigeten lennénk. A táj, a kis parasztudvarok, az ökrösszekerek, az életstílus, az életöröm, mind-mind hasonlatosak Indonéziához. A termelt növények között is sok az egyezés, sőt néhányat Indonézián kívül egyedül ezen a vidéken találtunk meg. Mind a két helyen a főtermények közé tartozik a paprika, a tök, a kukorica és a rizs. A hasonlatosságot emeli, hogy egyes szavaknál egész különleges egyezést fedeztünk fel a két nyelv között. Pl. magyarul: igen, jávai nyelven: inggih, magyarul: kócos, indonézül: kusut, magyarul: egy, indonézül: hidji, magyarul: kilenc, dajakul: djalatien. Ennek magyarázata az lehet, hogy a proto-indonézek — tudományos kutatások megállapítása szerint — valószínűleg a magyarokkal közös őshazából az Ural és Altáj vidékéről vándoroltak ki. A sok hasonlatosság mellett különbséget csupán az éghajlat okoz. A kontinentális klíma hatására Magyarországon általában a tél szélsőségesen hideg, a nyár pedig forró. Indonéziában a hőmérséklet ilyen ingadozásait a tenger közelsége mérsékli. Nálunk az ország földrajzi helyzetének megfelelően, a síkságon általában * Dr. Ir. H. J. Schophuisnak, az Indonéz Köztársaság Földművelésügyi Minisztériuma miniszteri tanácsosának előadása a Magyar Hidrológiai Társaság ülésén. meleg, nyári, a hegyvidékeken pedig tavaszi az éghajlat jellege. Az éghajlat különböző voltának megfelelően természetesen változik a mezőgazdaság jellege is. Önöknél Magyarországon pl. a rizst ugyanazon a területen csak néhány esztendeig termelik és utána más veteményt ültetnek, hogy a rizs hatására a talaj szerkezete és kémiai összetétele ne változzék meg előnytelenül. Ezzel szemben Indonéziában hosszabb időn keresztül is alkalmas ugyanaz a terület rizstermesztésre, mert a rizs termelése csak az esős évszakban (októbertől áprilisig) foglalja el a földet, míg a száraz évszakban (májustól szeptemberig) palavidjával (másodveteménnyel) vetik be ugyanazt a területet. Ilyen másodvetemény a kukorica, a batat, aszója, az arachis, a dohány vagy gyapot. Ennek termelése biztosítja a talaj jó szerkezetének megtartását. A talajok vegyi összetételének romlásától sem kell tartanunk mivel Indonéziában alkáli vagy sós talajok egyáltalán nem fordulnak elő, valószínűleg a nagy csapadék kilúgozó hatása következtében. Nálunk a csapadék évi értéke ugyanis 2000— 4000 mm között mozog, szemben a magyarországi 5—600 mm-es átlagos csapadékkal. Indonéziában fő eledel a rizs, a kukorica és cassave (manihot, utilissima). A rizsföldek elárasztása az esős évszak beköszöntése előtt öntöző csatornából történik, míg az esős évszak alatt az elárasztáshoz szükséges vízutánpótlást a csapadék adja. A rizsföldeket általában teraszosan művelik, míg a mélyen fekvő területeken kis töltésekkel fogják fel a csapadékvizet. Az öntözött földek termésének mennyisége általában kétszerese, sőt háromszorosa a száraz agrotechnikával művelt földek termésének. Az előnye ezenkívül az öntözéses gazdálkodásnak, hogy az öntözött földek állandóan művelhetők. míg az egyéb területeken, amelyek sem teraszírozva, sem ekével művelve nincsenek, 2—3 év után a földet vetetlenül hagyják, hogy a talajnak a regenerálódáshoz időt engedjenek. Csak 5—10 év után térnek vissza újra ezeknek a területeknek a beültetésére a talaj termőképességétől és a népsűrűségtől függően. Ez a művelési mód sok helyen okozott károkat. Az új földek megszerzése ugyanis minden esetben az erdők kiirtásához vezetett, ami a faállomány rohamos pusztulásához és a talajt védő erdők kiirtása után rohamos talajerózióhoz vezetett. A kormányzat éppen ezért minden erejével támogatja az öntözéses gazdálkodást, hogy így a talaj termőképességét megtartsa, sőt fokozza. Másik igen fontos intézkedése a talajeróziónak minden eszközzel történő leküzdésére irányul. A népsűrűség eloszlása igen egyenlőtlen. Ez nem kedvez a mezőgazdasági termelésnek. A népesség eloszlását a következő számokkal jel-