Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

3-4. szám - Györke Olivér: A Leningrádi Tókutatási Laboratórium

lOJf Hidrológiai Közlöny. 35. évf. 1955. 3—4. sz. Györké O.: A Leningrádi Tókutatási Laboratórium választják el őket egymástól. Ennek megfelelően nagyon különbözőek a földrajzi és éghajlati viszonyok is. Igen sok helyi probléma is merül fel, amelyek nagyrésze még közel azonos éghajlati viszonyok mellett is csak bizonyos tavakkal kapcsolatos, nem is beszélve olyan kutatási kérdésekről, melyek pl. az északon levő Ladoga, vagy Fehér-tónál, illetve a délebbre levő Bajkál vagy Cimljanszki és az egész délen levő Arai, Balhas, Hanka stb. tavaknál jelentkezik. A nagyobb tavaknál a rendszeres észlelések végzésére, illetve a kutatási anyag részbeni feldolgozására, megfigyelő állomások működnek. Ezek közül a legnagyobb a bajkáltavi, melynek jól felszerelt kutatóhajói a tó befagyásáig járják a Bajkált és gyűjtik az észlelési anyagot. Hazai viszonyainkhoz képest igen nagy ennek az állomásnak a munkaterülete. A tó 640 km hosszú és 30—85 km széles. Területe 34 ezer km

2 és Földünk legmélyebb tava (1740 m). Vize tiszta (4 m-re is átlátszó) és hideg. Nyári hőmérséklete 10—12 C° és télen vastag jégpáncél borítja. Az állomás kutatóhajói a különböző mérések mellett a tó élővilágának feltárását is végzik. Különleges felszerelésük lehetővé teszi a nagy mélységek élőlényeinek felkutatását is. A már részben ismert és folyamatosan tanulmányozott tavakon kívül, vannak még alig feltártak is. Ezek tudományos megismerésére évente kutatóexpedíciókat szervez a Laboratórium, biológusok, geológusok, limnológusok és geográfusok részvételével. Egy-egy ilyen expedíció helyszíni munkája több hónapig tart. Legújabb expedícióik közül egyik legnagyobb az 1954. nyári volt, mely az Amu-Darja folyó araltavi deltavidékét volt hivatva feltárni. Az Amu-Darja, melynek közepes hordaléktöménysége 2000 gr/m

3 és olyan zavaros, hogy 1 cm-nél mélyebbre már nem átlátszó, a szállított óriási hordaléktömegből közel 10 ezer km

2 kiterjedésű deltát épített. E delta vidék az Aral-tó körüli sivatagok nagy oázisa és lakott terület. Őslakói a karakalpakik. Jellegzetes és legfőbb növényei a nád és egyéb vízinövények. A nádat egész fiatalon állatok etetésére is használják, de igazi felhasználása építő- és papírgyártási anyagként történik. A deltavidék állatvilága igen gazdag; sakál, vaddisznó, nádi macska és régebben a bengáli tigris a jellegzetesek, míg a szintén gazdag madárvilág legfőbb képviselői: a pelikán és a vadrucák különböző fajai. A vidékén régebben gyakori volt a malária és a pestis, újabban azonban egészségügyi állomások küzdenek e két veszélyes betegség ellen. A deltavidéken és az Amu-Darján jelenleg rendszeres hordalékmérés folyik és ezt a leningrádi Intézet dolgozza fel. Rendszeres párolgásmérést végeznek. Ez nagyjelentőségű, mert a párolgás okozta vízveszteség itt az évi 1500 millimétert is eléri. Az expedíció foglalkozott a növények okozta transzpirációs vízveszteség vizsgálatával is. Az Amu-Darja deltájával, de más természetes és mesterséges tavakkal kapcsolatosan is foglalkoznak a káros vízinövények irtásával. Vizsgálták a vízinövényzet szerepét az Amu-Darja deltájának fejlődésében. A Tókutatási Laboratóriumnak hordalékvizsgálati laboratóriumrészlege van. A hordalékimérések eredményeit a leningrádi Hidrológiai Intézet (Goszudarsztvenij Gidrologicseszkij Insztitut) küldi meg a Tókutatási Laboratóriumnak, ahol a szemeloszláson kívül a jövőben az ásványtani összetételt is vizsgálják. E laboratóriumi részleget G. V. Lopatin, a földrajz tud. doktora vezeti, akinek munkái jelentek meg a hordalékszállításról. (G. V. Lopatin: Nanoszji rek SzSzSzR. Geografgiz. 1952. Moszkva.) Van kémiai laboratóriumrészleg is, ahol a Szovjetunió különböző részeiről folyamatosan beküldött vízmintákat elemzik. Ugyanitt dolgozzák fel a kutatóexpedíciók anyagát is. A tavaknál általában havonként vesznek vízmintát. A laboratóriumrészlegben rendszeresen folyik a pH meghatározása potencióméteres titrálással és az elektromos áram-vezetőképesség megállapítása. Az Intézet a téli időszakban előadássorozatokat rendez a vidéki munkatársak továbbképzése érdekében. így rendszerint félévre a Bajkal-tavi és karéliai állomásokról is Leningrádba jön néhány kutató. Ez a továbbképzés biztosítja egyrészt a vidékiek szoros kapcsolatát a leningrádi központtal, másrészt pedig a legújabb kutatási eredmények megismerését. Az Intézetben élénk tudományos . munka folyik, amelyről a kutatók az Intézet időszakos kiadványában, a Trudi Laboratorii Ozerovedenija (Izdatelysztvo Akademii Nauk)-ban számolnak be. Magyarországi szempontból érdeklődésre tarthatnak számot: 1. F. I. Bjidin kutatásai, mint például A tavak víztáplálásának meghatározása a csapadékadatok és vízállások alapján, (Lásd: Trudi Lab. Ozer. Tom. I. 1950. 130—150. old.) vagy: A másodpercenkénti maximális vízhozam meghatározása (Tr. Lab. Ozer. Tom. II. 1953. 148—153. old.) 2. A. V. Snitnikov: Tavak vízszínének hosszúidejű ingadozásai az éghajlat függvényében (Tr. Lab. Ozer. Tom. I. 1950. 28—129 old.). 3. N. I. Szemenovics: Tavak üledékének hőmérsékleti vizsgálata (Tr. Lab. Ozer. Tom. III. 1954. 162—172 old.). 4. L. F. Fors: A napsugárzás visszaverődése a tó vízfelületéről (Tr. Lab. Ozer. Tom. III. 1954. 1—22 old.). 5. A. I. Dzsensz-Litovszkij: Az iljecki sódóm sóstavai és azok hőháztartása (Tr. Lab. Ozer. Tom. II. 1953. 108—138 old.).