Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

3-4. szám - Csehidi Géza: A Valdáji Hidrológiai Kísérleti Telep

Hidrológiai Közlöny. 35. évf. 1955. 3—4. sz. 105 LÍT1^I> AT OPTA Mái' hosszabb idő óta törekednek hidrológusaink rninta-beivízgyűjtő^ terület felállítására. A Szovjetunióban már régebben működik ilyen telep, a Valdáj i-hátságon. Ennek berendezését és a lefolyási tényezővél kapcsolatos vizsgálatokat ismerteti a szerző. A Valdáji Hidrológiai Kisérleti Telep CSEHIDI GÉZA A Szovjetunió állami vízjelző hálózatához több mint 5000 észlelő-állomás és vízmérce tartozik. Az ezeken beszerzett észlelési adatok igen értékesek, hozzájárulnak számos gyakorlati és tudományos feladat megoldásához, de mégis elégtelenek ahhoz, hogy segítségükkel részleteiben lehessen tanulmányozni a lefolyás alakulását és mennyiségileg meg lehessen állapítani a folyók vízhozamát befolyásoló természeti tényezők hatását. A vízmércehálózat segítségével csupán a nagyobb kiterjedésű területekről lefolyó vízmennyiségre vonatkozóan lehet összegezett jellemzést kapni. Viszont a hidrológiai számítások és előrejelzések pontosságát csak úgy lehet fokozni, ha az észlelési adatokat megfelelő kísérletek és laboratóriumi vizsgálatok eredményei egészítik ki. A Szovjetunió óriási kiterjedésű területén a hidrológusnak igen gyakran kell véleményt mondania és számításokat végeznie olyan folyókra vonatkozóan, amelyeken vízrajzi észleléseket nem is folytattak. Az ilyen esetekben alkalmazandó földrajzi interpolálást és hidrológiai analógiát csakis akkor lehet megbízható módon felhasználni, ha ezek a hidrológiai tényezők térbeni jellemzésének tényleges ismeretén alapulnak. A Szovjetunióban nem is gondolnak arra, hogy a vízrajzi észleléseket kiterjesszék az öszszes vizekre és vízgyűjtőterületekre. A szovjet hidrológia fejlődése más irányban halad. Alapja az állami észlelési hálózat adatanyaga, amely a hidrológiai folyamatok fizikai elemzésével és vizsgálatával lehetőséget ad a hidrológiai viszonyok területi általánosítására és a hidrológiai számítások és előrejelzések módszerének meghatározására. A szovjet kutatók 30 évvel ezelőtt vetették fel a lefolyási és víziháztartási kísérleti telepek gondolatát és láttak hozzá ezek megszervezéséhez. A hidrológiai kísérleti telepek létesítése nem csupán a hidrológiai hálózat munkásságának kiterjesztésével azonos. A hidrológia távlati és elvben teljesen új fejlődési irányát jelenti, amely a jövőben döntővé válik. Az új irány sajátossága, hogy a vízháztartás egyes elemeinek, pl. a lefolyásnak a méréséről rátér a vízlefolyás kialakulásának vizsgálatára, mégpedig szoros kapcsolatban a lefolyást meghatározó tényezőkkel. Az új irányzat úttörői között elsőnek Velikanov professzor nevét kell említenünk, míg az első kísérleti telep létrehozása Neboljszin nevéhez fűződik. Az állomások célja .működésük első időszakában a tapasztalatgyűjtés, a munkamódszerek kialakítása. A második világháborút a telepek nagyon megsínylették, de a háború uitán fejlődésük gyorsan megindult. A Valdáj i Hidrológiai Kísérleti Telep a leningrádi Állami Hidrológiai Intézet fiókja. Feladata, hogy kísérletek és külső megfigyelések alapján tanulmányozza a hidrológia körébe tartozó fontosabb kérdéseket és feladatokat. A kísérleti telepet a Valdáj fennsíkon — a Volga, a Néva és a Nyugati Dvina folyók vízgyűjtőinek határán — az 1933. évben létesítették. Eredeti feladatkörébe a különböző domborzati viszonyú területek lefolyásának tanulmányozása, a kísérleti vízgyűjtőkről származó fajlagos lefolyás, valamint a talaj és szabad vízfelületek párolgásának kutatása tartozott. Természetesen a kísérleti telep kifejlesztése fokozatosan történt és számos nehézség, valamin/t sikertelenség leküzdése után tudott csak a kísérleti telep a Szovjetunió ilyenirányú létesítményei között a legelső helyre kerülni. Jelenleg a Valdáj i Kísérleti Telep a Szovjetunió legnagyobb és legjobban felszerelt hidrológiai kutatólaboratóriuma. A telep központi állomásának helyszínrajzát az 1. sz. ábrán közöljük. A kísérleti telep feladatait és munkaköreit a következők szerint csoportosíthatjuk. A) Tudományos feladatok. I. A lefolyás tanulmányozása: 1. Az erdő hatása a lefolyásra. A kérdés tanulmányozása az erdőborított, a részben fásított és a teljesen szabad területek lefolyásának összehasonlításán alapszik. 2. A lejtők vízszállítása a folyók felé. A kérdés rendkívül bonyolult és megoldásánál figyelembe kell venni a művelési ágat, a hóolvadás lefolyását, a záporesőkből származó lefolyás alakulását stb. 3. A max. lefolyás alakulásának tanulmányozása. II. A csapadék tanulmányozása: 1. A hótakaró jelentőségének és a lefolyás kialakulására gyakorolt hatásának vizsgálatai. 2. a záporesőkből származó csapadék viselkedése. III. A párolgás tanulmányozása: 1. A talajfelszín párolgásának vizsgálata, és 2. szabad vízfelületek párolgásának vizsgálata.