Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

3-4. szám - Györke Olivér: A Leningrádi Tókutatási Laboratórium

Hozzászólások Sebestyén Olga tanulmányához Állati szervezeteken érdekes a fénytűrés, hőtűrés és az oldott sók közötti kapcsolat. Merk vizsgálatai kimutatták például, hogy a Ca", Mg", a HCO t és a CO3 valóságos védőhatást fejtenek ki fény- és hőtűrés szempontjából. Más ionok is játszhatnak hasonló szerepet, de az előbbiekkel összehasonlítva, ez jelentéktelennek mondható. A hőtűrésnél azt a hőmérsékletet szokták vizsgálni, amelyeknél a szervezetek 50%-a kedvező körülmények közé jutva, már nem regenerálódik, hanem elpusztul. E vonatkozásban jelentős szerepe van az adaptációnak, amit kísérleti körülményekkel is el lehet érni, de természetes viszonyok közt is fellépnek. Például télen alacsonyabb, nyáron magasabb hőmérsékletet tűrnek meg azonos fajhoz tartozó szervezetek, amint erre pl. Evans vizsgálataiban rámutatott. Az optimális hőmérséklet kimutatására érdekes módszert dolgozott ki Graham és Fry, akik forgó edényben tartottak halakat. A halakat ún. rögzített pontokhoz adaptálták és az így megszokott helyzetüket a halak akkor is igyekeztek megtartani, ha közben az edényt forgatták. A legnagyobb észlelt úszási sebesség az optimális hőmérsékleten volt elérhető. Ugyanakkor volt a legnagyobb a különbség a standard anyagcsere (nyugvó állapot) és a maximális anyagcsere (gyors úszás) között. Fischer kisebb állatok hőmérsékleti optimumának megállapítására hosszú vályúszerű edényt alkalmazott, melynek egyik végét melegítette és így a hosszú vízoszlop különböző hőmérsékletre melegedett. A kisebb állatok úszva a számukra legkedvezőbb hőfokú helyeket keresték fel. Kis szervezetek anyagcseréjének vizsgálatára új készülék és új módszer hódít .tért újabban, a Cartesiusféle búvár. Ennek lényege, hogy egészen kisméretű üveg-polystiren búvárt készítenek — Zeuthen nyomán — aminek a lényege a következő: Az üveg úszó belseje üres. Az üreget a külső folyadékkal megegyező folyadék tölti ki. A belső folyadékkal telt üreg belsejében légbuborék foglal helyet. A belső és a külső folyadék kapilláris segítségével közlekedik egymással. A külső folyadékra gáznyomást lehet gyakorolni, aminek következtében nagyobb gáznyomás esetén a búvár felszáll, kisebb gáznyomás esetén a búvár leszáll. Ha a külső folyadéktérbe élő szervezetet" vagy sejtet teszünk, annak oxigénfogyasztása következtében a gáznyomás csökken, a búvár felszáll. A külső folyadékra gyakorolt gáznyomással a lebegő helyzet ismét előállítható, az így adódó nyomáskülönbségből lehet az oxigénfogyasztás mértékére következtetni. Anyagcserefolyamatok mellett a készülék súlymérésre is alkalmas, és pontossága isimert standard felhasználásával 0,03 gammára csökkenthető. E szerkezet például alkalmas arra, hogy egy koplaltatott amoeba testén a súlyváltozást vele megmérjük. Végül azokra a munkákra szeretném felhívni a figyelmet, melyek egyes populációk szaporodására, és az egyes fajok oekológiai valenciájára vonatkoznak. Főként Grim és Vollenweider munkásságát szeretném megemlíteni, akik algákkal végeztek ilyen vizsgálatokat. A populáció szaporodása először nagy eréllyel kezdődik, majd exponenciális szaporodási szakasz következik. A szaporodás üteme később lelassul majd egyensúlyi állapot következik be. Ezután a populáció gyors csökkenése következik be. Elemezve a populáció dinamikáját, kitűnik, hogy az időegységre eső egyedszámnövekedés az exponenciális szaporodás felső szakaszán van. A populáció annak szaporodása szempontjából tehát ez optimális periódus. A Szovjetunió természetes és mesterséges tavaival kapcsolatos tudományos kérdésekkel a Leningrádi Tókutatási Laboratórium foglalkozik. Ennék munkáját — tanulmányútján szerzett élményei alapján — ismerteti a szerző. A Leningrádi Tókutatási Laboratórium Laboratorija Ozerovedenija Akademija Nauk SzSzSzR Leningrád 164. V. O. Naberezsnaja im. Makarova d. 2. GYÖRKÉ OLIVÉR A Szovjetunió természetes és mesterséges tavaival kapcsolatos tudományos kérdésekkel a leningrádi Tókutatási Laboratórium foglalkozik. Az intézet tudományos irányítás szempontjából a Szovjetunió Tudományos Akadémiájához tartozik és 9 éves működési múltra tekint vissza. Ide tartozik jelenleg a Szovjetunió régi tudományos intézete is, á bajkáltavi kutató állomás. Az Intézetnek a karéliai félszigeten is működik egy állomása, ahol kb. 15 főből álló kutatócsoport dolgozik. A Tókutatási Laboratóriumnak, a bajkáltavi és karéliai félszigeti csoportokkal együtt mintegy 100—120 főnyi alkalmazottja van. Ennek kb. fele tudományos munkaerő. Az Intézet munkája főként tudományos, de igen sok gyakorlati jellegű feladat megoldásán is dolgoznak. A Szovjetunió területén mintegy 250 ezer nagy és kisebb tavat tartanak nyilván. Ezek egyrésze természetes, mint például a Ladoga, Onega, Arai, Bajkál stb., míg mások mesterségesek. A nagyobb mesterséges tavak a Szovjetunió villamosítási és természetátalakító munkálatai során épült vízerőtelepek és öntözőrendszerek duzzasztói fölött lévő tározóterek, mint pl. a cimljanszki, a mingicsauri, a sztálingrádi stb. Mivel újabb hatalmas duzzasztóművek épülnek, az Intézet kutatási területe is állandóan nő. A tavakkal kapcsolatos vizsgálataikat komplex módon végzik. Vannak már régóta vizsgált és tudományos szempontból eléggé feltárt tavak. Ezeknél rendszeres észleléseket végeznek és folyamatosan kutatják a földrajzi, geológiai, vízháztartási, ill. limnológiai és biológiai problémákat. A tudományos kérdések száma igen nagy, hisz a vizsgált tavak az oriszág legkülönbözőbb részein vannak és hazai viszonyaink mellett szokatlanul nagy távolságok