Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

3-4. szám - Sebestyén Olga: A szovjet hidrológia eredményei 1945-ig

100 Hidrológiai Közlöny. 35. évf. 1955. 3—4. sz. Sebestyén O.: A szovjet hidrobiológia eredményei 1945-ig mikrorétegzettséget tehát redukciós és oxidációs folyamatoknak megfelelő sötét és olajbarna ré­tegek váltakozása okozza. Perfiliev felfogása szerint kémiai vegyületek vertikális áramlása hozza létre a mikrozónát. Űjabb vizsgálatok kiderítették, hogy az iszap kolloidális sajátsá­gai nyújtják azt az alapot, mely szabályozza és megliatározza az üledékben fellépő változá­sok dinamikus erőit. E folyamatokban nagy szerepet játszik az üledék felületének film­szerű hártyája. Ez a film mind a baktériumok mennyiségében, mind az elektromos vezetőké­pesség és más fizikokémiad faktorok intenzitá­sában jelentősen eltér e réteg feletti mélyvíz tulajdonságaitól. Rendkívül magas a baktériu­mok száma: száraz anyag 1 g-jában 644 millió egyedet számláltak, s a baktériumtömeg az összes szerves anyagoknak kb. 8%-át teszi ki. Eb­ben a rétegben fontos kémiai és biológiai folya­matok játszódnak le. A felületi hártya tehát nem akadályozza a diffúziót. Nem tekinthető oly akadálynak sem, melyet az iszaplakóknak át kell törniök oxigénellátásuk biztosítására. Megdőlt az a felfogás is, hogy az iszap vas- és ammónia-vegyületei egyszerű áramlással jutnak tovább. A baktériumtevékenység intenzitása csökken a mélység felé, s bizonyos mélységben — noha baktériumok még kimutathatók — nyugalom van az iszapban. A mélyebb rétegek­iben elraktározott szervesanyag-készlet tehát már ki van zárva a tavi anyagforgalomból. Hogy mi ennek a nyugalomnak az oka, erre különböző magyarázatok vannak: egyesek bom­lási anyagok felhalmozódásának, mások — legalább részben — a könnyen felhasználható nitrogénvegyületek kimerülésének tulajdonít­ják. Egyes kísérletek arra is mutatnak, hogy a mélyben is van átalakulás, baktériumtermelte enzimek folytatják az őket megelőző szerveze­tek működését. Felmerült az iszapfalás mibenlétének kér­dése is, vajon detritusz- vagy baktériumfo­gyasztásról van-e szó a pelofágiában. Annak kiderítésére, hogy milyen szerepe van benthi­kus szervezeteknek az iszap átalakításában, megvizsgálták oly iszapminta cellulóze-, niro­gén- és zsírtartalmát, melyben árvaszúnyogok éltek. Igen érdekesek a friss iszap összetéte­lére vonatkozó eredmények is. Megállapították, hogy bár a hamu mennyisége nagy változások­nak van alávetve (9—94%) százalékos összeté­tele, meglehetősen állandó (bitumen-, hemicel­lulóze, cellulóze, faanyag, humusz, össznitro­gén). A zoobenthos különböző problémáit hal­táplálék szempontjából vizsgálták. Kétségtele­nül kimutatták a hal és tápláléka közötti kap­csolat biológiai specifitását. Általános asszimi­lációra, nitrogén asszimilációra és az energiá­nak kalóriában felvett mennyiségére vonatko­zóan tükörpontyon végzett fiziológiai kísérle­tek során megállapították, hogy a különböző felvett táplálékok asszimilációja milyen fokú. Itt merült fel egy oly táblázat összeállításának szükségessége, mely a táplálékstandardra vo­natkozik. Chironomus plumosust véve alapul, az asszimilált anyag mennyiségét 100 g C. p.-ra vagy 1 C. egyedre vonatkoztatják. Ilyen úton állapították meg pl., hogy a Gammarus pulex táplálék egysége 0,5, egy Diaptomusé kb. 600. Utóbbi esetben a táplálék szétszórtsága és kis mérete miatt nagy az energiakiadás. Hangsúlyozzák, hogy a benthos jelenléte még nem jelent haltáplálék-készletet. A fenék­ről táplálkozó halak vegyi, mechanikai és tér­beli akadállyal találják szembe magukat. Nem hozzáférhető pl. a benthos, ha oxigénszegény közegben fordul elő, ha vertikális elterjedése nem felel meg a hal keresőképességeinek, vagy ha az üledék tömör. Az iszap, bizonyos körül­mények között, mintegy megőrzi, konzerválja faunáját, s inkább ezek refugiumának tekint­hető, mint táplálékforrásnak. Szovjet névhez fűződik több olyan megál­lapítás, mely a benthos termelésnek komoly megítélését szolgálja. Meghatározták a P/B koefficiens értékét tavakon, foglalkoztak a ra­gadozó táplálkozás és bomlás mennyiségi vi­szonyaival. Az ivadékhal planktontáplálkozá­sára megállapították, hogy fiatal csuka életé­nek csak pár hétig tartó szakaszán (20—60 nap) hasznosíthatja kellően a planktontáplálé­kot, később a nagy energiaveszteség miatt nö­vekedése megáll, ezután pedig már nem is táplálkozik. A kiválogatás érdekes kérdésével kapcsolatban kiderítették, hogy fiatal sügér 3 Bosmina faj közül sötétben is csak az egyiket falta fel, Copepodákhoz nem nyúlt. A táplálkozó és a táplálék kölcsönös vi­szonyában szerepet játszik a tömörülés, moz­gásképesség és az aktivitás foka. További rész­letvizsgálatok szükségességét hangoztatják ezen a vonalon. Még kezdeti stádiumban levő­nek minősítik azokat a kísérleteket, melyek a halak táplálkozás közben tanúsított magatar­tását vizsgálják. Ez a kérdés a konkurrenciá­val kapcsolatos, és gyakorlatilag a benépesítés fokozásával van összefüggésben. Szövet- és sejtlélegzés intenzitására vonatkozó fiziológiai vizsgálatokkal derítették ki, hogy a halterme­lést hogyan befolyásolhatják külső körülmé­nyek. Meglepő eredményt hoztak oly különböző módon táplálkozó víziállatok táplálkozási koefficiensének és növekedési energiájának meg­határozására vonatkozó tanulmányok, mint a Tubifex, a ponty és a csuka. E három állat növekedési koefficiense a vegetatív periódus­ban 31,4% körül van. Ennek az eredménynek alapján matematikai összefüggést kerestek egy pontyos tó végső hozama és az elsődleges ter­melés között. Számításaik akkoriban még nem hozták meg a kívánt eredményt. Evvel kapcso­latban emeli ki Lasztocskin Juday-nak azt a célravezető elgondolását, hogy a termelés elmé­leti megállapításában a nap energiájából kell

Next

/
Thumbnails
Contents