Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

3-4. szám - Sebestyén Olga: A szovjet hidrológia eredményei 1945-ig

Sebestyén O.: A szovjet hidrobiológia eredményei 1945-ig Hidrológiai Közlöny. 35. évf. 1955. 3—4. sz. 99 nitrátokénál, oly gyakorlati kérdést oldottak meg lényegében, mely Anglia nagy városainak vízellátásában sok fejtörést okozott. Pearsonnak az a megállapítása, hogy ammónia sóknak és nitrátoknak különböző mennyiségben való jelenléte különböző módon hat a fotoszintézis és a lélekzés intenzitására, szovjet szakemberek véleménye szerint /tavi életre kivetítve azt jelenti, hogy az elsődleges termelés problémájában a tartalékok felbecslésével és minőségével is számolni kell. Ezeknek a megállapításoknak hatására Vinberg belátta, hogy módszereinek alkalmazása korlátok közé esik. Foglalkozva a termelés közbeeső fokozataival, Lasztocskin is hangsúlyozza a zooplankton táplálkozásproblémáiban rejlő nehézségeket. Mind a problémák, mind az eredmények értékelése hamarosan kapcsolatba került a tavi életnek azzal az oldalával, mely általában kevéssé van kidolgozva, nevezetesen a tó bakteriológiai viszonyaival, a baktériumok sokrétű szerepével. Gajevskaja trofikus kísérletei során bebizonyította, hogy Daphniák csak akkor fejlődnek kellően és népességük — parthenogenetíkusan — csak akkor szaporodik kellő mértékben, ha Protococcacea algák mellett baktérium táplálékhoz is jutottak. Elvileg hasonló eredményt értek el angol kutatók Limnocalanuson. Planktonproblémák keretében Lasztocskin rátér egy másik ugyancsak bakteriológiai vonatkozású körülményre is, a természetes pusztulásra. Megfelelő módszer kidolgozása után sikerült planktonmintáikban a frissen elpusztult egyedeket számszerint is megállapítani: meglepően nagy értékeket kaptak. A pusztulás és bomlás folyamata már a tó termelő rétegében megindul. A pusztulás mértékét azért nem lehet az üledékből kifogástalanul megállapítani, mert az ülepedésbe beleszólnak az áramlási viszonyok. Kimutatták például, hogy noha egy bizonyos esetben Myxophyceák népessége a maga teljességében júniusban bontakozott ki, elpusztult egyedek az üledékben csak a teljes cirkuláció beköszöntével jelentek meg amikor a metalimnion a fenék közelébe került. Már Rylov is hangoztatta, hogy aránylag sekély vizekben is a planktonrákok kitin héja teljesen lebomlik a lesüllyedés folyamata alatt, csak a Chydorus és a Bosmina héjak ellenállók. A lesüllyedést megelőző bomlásnak nagy szerepe van a tavi trofikus viszonyok kialakításában: tápanyagok kerülnek így a vízbe. Organizmushoz nem kötött, formált és oldott szervesanyag mennyisége eutrof és dystrof tavakban meghaladhatja a szervezetekben lekötött szervesanyag mennyiségét. Ez az anyag nem szénhidrát, mint Pütter vélte, hanem főként különböző nirogén vegyület. Planktonalgák, főként teljes kifejlődésük idején, szintén nagy mennyiségben juttatnak a környezetbe szerves anyagokat. Miután módszert dolgoztak ki a baktériumok mennyiségének direkt számlálással való meghatározására, megállapították azt, hogy egy Moszkva környéki eutrof és mezotrof tóban köbcentiméterenként mennyi baktérium van a különböző évszakokban. Előbbire 0,5—6, utóbbira 0,5—3 millió értéket kaptak. A metalimnionban a víz fokozott viszkozitása késlelteti az ülepedést. Ez a körülmény alakítja ki a mély mezotrof tavak e rétegére jellemző alacsony oxigénértéket. Pozitív korrelációt állapítottak meg egyes szerzők baktériumok és a tavi eredetű planktonikus és litorális vegetáció-teromelte szerves anyag mennyisége között. Utóbbiakban oly fehérje és szénhidrátszármazékok vannak, melyek gyenge savakkal könnyen hidrolizálhatók. Itt megint hasonlóság mutatkozik a talaj és a víz élete között. Szovjet szerzők kimutatták azt is, hogy a tóban hidroxidok jelenléte miatt immobilizált foszfátokat a baktériumműködés oldhatóvá alakítja. Megemlékezik Lasztocskin a bomlás különböző fokozatainak kialkulásáról, mely gyorsabb, mint a tengerben. Megállapították, azt is, hogy a különböző anyagok nem bomlanak le teljesen. Meghatározták a P, N. és klorofill lebomlásának százalékos értékeit. Ez értékek állandósága arra mutat, hogy a vegetatív időszakban a szerves anyag állandóan szaporodik. A pelágium vertikális rétegeit jellemző oxigéntartalom nagyrészt baktérium-tevékenységre vezethető vissza. Erre már utaltak fentebb. Kimutatták, hogy a pangás időszakában az eutrof Beloye-tóban a fito- és zooplankton oxigénfogyasztása télen csupán mintegy 2%-ra tehető, a többit baktériumok használják fel, mégpedig nagyrészt metán és hidrogénbuborékok oxidációja folyamán. Metán és hidrogén baktériumok a vizekben általában elterjedtek, és ahol gázok nem képzőnek, joggal lehet szervesanyag hiányára következtetni. Bakteriológiai vonatkozásúak azok a vizsgálatok is, melyek az üledék keletkezését és szerkezetét világítják meg. Tengeri és óceáni vizsgálatok mutatták ki, hogy az üledékben a baktériumszám csökken a parttól való távolsággal, a víz mélységével és a kérdéses üledékrétegnek az üledék felszínétől való távolsága szerint. Bizonyos mélységben a baktériumok már el is maradnak. Baktériummentes szintek mélységi helyzetének vizsgálatával derítették ki, hogy a transz-szedimentáció milyen általánosan elterjedt jelenség. E kifejezéssel a fenéküledéknek sekélyebb területekről, mélyebb területekre való szállítását jelölik, melyet a hullámzás és áramlás végez. E kérdéssel behatóan foglalkozva, az üledék keletkezését világították meg. Az üledék szerkezetével alkalmas mintavevő eszköz szerkesztése után foglalkoztak behatóan. Kimutatták, hogy oligotrof tavakban és brak-vizekben a nyári és téli pangás idején és e periódusok közé ékelt tavaszi és őszi teljes cirkuláció alatt különbözp rétegek képződnek. A