Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

3-4. szám - Sebestyén Olga: A szovjet hidrológia eredményei 1945-ig

98 Hidrológiai Közlöny 35. évf. 1955. 1—2. sz. Kivonatok L1MN0LÓÜIA A tanulmányban a szerző összefoglalja a szovjet hidrobiológia 1945-ig végzett kutatásait, felsorolásszerűen kiemeli a kutatással elért jelentős eredményeket és rámutat azokra a fejezetekre, amelyeket hazai körülményeink között limnológusaink jól használhatnak. A szovjet hidrobiológia eredményei 1945-ig" SEBESTYÉN OlGA, Tihany A több mint félszázados múltra visszatekintő szovjet hidrobiológia — mondja bevezetőjében Lasztocskin — hatalmas előrehaladást tett a forradalom utáni korszakban. A kormányzat minden lehetőséget megad tudományos eredményeknek a gyakorlatban való alkalmazására. Így szoros kapcsolat létesül a tudomány és a gyakorlati élet között, mely körülmény valamennyi tudományág fejlődését előmozdította. A hidrobiológia v. biohidrológia Muraviesky • (1936) fogalmazásában „az ökológiának az az ága, mely az ok-okozati kapcsolatokat és a kölcsönös viszonyt tanulmányozza viziszervezetek és környezetük között, beleértve annak élő és élettelen tényezőit". (Egyes részletek, melyeket mi nyugati mintára a limnológia, illetőleg a limnobiológia területéhez tartozónak vélünk, szovjet felfogás szerint a hidrológia körébe tartoznak.) A szovjet hidrobiológia arra törekszik, hogy megoldja a háborús idők ama problémáit, melyek a belvizek táplálékforrásul való maximális kihasználásában és annak 'kiterjesztésében nyilvánulnak meg, s elméleti alapot dolgozzon ki az álló- és folyóvizekkel való gazdálkodás helyreállítására és újjászervezésére, hogy az a háború utáni korszakban új és magasabb szintre emelkedjék. Lasztocskin összefoglalásában nem arra törekszik, hogy hidrobiológiái kutatásaik eredményeiről általános képet nyújtson, hanem az eredményeket a biológiai termelés centrális problémájának megvilágításában ismerteti. Az állóvizek termelését leginkább a talajéval lehet összehasonlítani, szem előtt tartva a vizi környezet sajátságait. Minthogy a végső termék mind a legelőn, mind a vízben állati hús, az élővilág és környezet között a kapcsolat bonyolult. Nem zárja ki azonban annak lehetőségét, hogy a termelés különböző fokozatai és a környezeti körülmények között matematikai összefüggést lehessen kidolgozni. (A talaj termelésével való hasonlóság alapján, a tényezők összhatására vonatkozó Mitscherlichféle törvényt a vizekre is lehet érvényesíteni.) A főprobléma tárgyalásában foglalkozik az elsődleges termeléssel, a közbeeső fokozaton a zooplankton és benthos táplálékproblémáival, majd a halakkal. A fitoplankton biomasszájának időről* Lasztocskin: „Achievments in Sovjet Hydrobiology of continental Waters" (Ecology 26, 4p. 320— 331, 1945) című cikkének ismertetése. időre való megállapítása nem mutatkozott kielégítőnek a termelés mértékének megítélésében, ezért az oxigén-produkció vizsgálatára tértek át, tekintetbe véve az algák, állati plankton és baktériumok lélekzését is. E részletproblémával kapcsolatban Vinberg kísérleteit ismerteti kellő kritikával. Rámutat, hogy mind a kísérletekben, mind a kapott értékek mérlegelésében több és több féle körülményt kell tekintetbe venni. Azokat a kísérleteket, melyeket átlátszó és befeketített edénybe zárt bizonyos mélységbe lebocsátott planktonminta 0

2-tartalmának megállapítására végeztek, kezdeti állapotban és 24 óra elteltével, később módosították, illetőleg kiegészítették rövidlejáratú sorozatos vizsgálatokkal. Így kiküszöböltek oly zavaró körülményeket, mint a kis tömeg miatt esetleg beálló szénéhség, baktériumok elszaporodása, viszont nem kapcsoltak ki oly tavi hatásokat, mint az áramlások, a légkörrel való kapcsolat stb. Ha a Lindemannféle lélegzési energiaveszteséget és részben az elpusztulást követő bomlást is belekalkulálták adataikba, egy kis eutrof tó pelagiumára májustól—októberig több mint 26 ezer kg glukózéval egyenértékű termelést kaptak, ami több mint tízezer millió nagy kalóriának felel meg (106 g 0

2 = 100 g glukózé). A táplálkozás és elsődleges termelés közötti összefüggést vizsgálva, megállapították valamennyi nagy népességben fellépő algán a N, P és Fe optimális koncentrációját, különböző fajok trofikus spektrumát, valamint a népesség hanyatlásának feltételeit. Kísérleteikben a Frantzev-féle thermoluminostatot használták, folyamatos megvilágítással siettetve a növekedést és szaporodást. Eredményeik alapján módszert dolgoztak ki arra, hogy fel lehessen becsülni a „termelést" és hogy prognózist adjanak arra, hogy a különböző tagok népességének teljes kifejlődése mikorra várható. Módszerük oly biztos, hogy ha a tavon nem vált be a prognózis, melyet kísérleti körülmények között állapítottak meg, ki lehetett mutatni oly tényező felbukkanását a tóban, mely ott a mintavétel után lépett fel. Így derítették ki, hogy egy esetben az Aphanizomenon népességének kifejlődését a teljes cirkuláció kezdetén az epilimniönba került Mn késleltette. Trofikus kísérleteik eredményeit felhasználták oly formák tömeges megjelenésének meggátlására, melyek a víz ihatóságát veszélyeztetik. Annak megállapításával, hogy az ammóniasók optimális töménysége meglehetősen alacsonyabb a