Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

3-4. szám - Magyarország vízkészlete. I. Mennyiségi számbavétele

A szennyvízkérdés tíz év tükrében Hidrológiai Közlöny. 35. évf. 1955. 3—4. sz. 97 dekű tudományos vonatkozású szennyvízproblé­mák megoldásával, szakmunkák ellenőrzésével és a kutató munka irányításával. Szakirodalom és ismeretterjesztés: aimíg a felszabadulás előtt csak néhány kutató tollából látott egy-egy szakcikk napvilágot, addig a fel­szabadulás óta számos, komoly szakkönyv és az értékes szakcikkek sorozata jelent meg sok szerző, kutató, tervező, mérnök és vízügyi szak­ember közreműködésével a legkülönbözőbb szaklapjainkban. A Mérnöki Továbbképző Intézetben a hid­rológus és tervező mérnök, a vízügyi szakember és a tudományos kutató káderek továbbképzése rendszeresen folyik a legkülönbözőbb és a szennyvízkérdéssel szorosan kapcsolódó tárgy­körökben. A különböző könyvtárak szakmai dokumen­tációja, a Mérnöki Továbbképző Intézet kőnyo­matos kiadványai is az ismeretterjesztés célját szolgálják. Társadalmi munka: a Magyar Hidrológiai Társaság keretében megalakult és számos tudo­mányos kutató, tervező mérnök, biológus és bak­Magvarorszáar vízkészlete. I. Mennyiségi szamba­Tétel. összeállította a Vízgazdálkodási Tudományos Ku­tató Intézet, Budapest, 1954. — Alumínium nyomat. 112 oldal, 25 melléklettel. A felszíni vízkészlet számbavétele az ország egész vízihálózatának 150 jellemző szelvényére készült, hogy a kiadvány 3 gyakorlati feladatok megoldásához kellő tájékozódást nyújtson. A vízrajzilag tanulmányozott vízfolyások 34 állo­mására vonatkozóan ez 1941—53. évek jellemző adatai­ról részletes kimutatás készült. Megkapjuk a részletes adatait a vizsgált időszak havi és évi középhozamának, a legkisebb és legnagyobb vízhozamokat, továbbá a várható legnagyobb és legkisebb értékeket: a Dunára és Tiszára a 100 éves, a többi vízfolyásra a 33 éves előfordulási valószínűségű nagyvízi értékeket. Így a tervező mérnökök készen kapnak olyan adatokat, ame­lyeket eddig csak hosszas és fáradságos munkával tud­tak megszerezni. Teljesen új adat a Duna, Rába, Tisza, Sárvíz (Ná­dor-csatorna) Tisza, Sajó, Zagyva, Körösök hidrológiai hosszelvénye, amely az elméleti vízkészlet feltárásálhoz szolgálhat segítségül. A vízrajzilag ikellően nem tanulmányozott kisebb vízfolyásokról 116 állomásra évi átlagos vízhozamok állanak rendelkezésre és a szélsőségek 33 éves előfor­dulási valószínűséggel. Különleges értéke a kiadványnak a fajlagos lefo­lyás sok évi átlagát ábrázoló térkép (11. melléklet), amely a Duna magyarországi. mellékfolyóinak egész vízgyűjtőterületét feltünteti. A térkép alapján területi átlagolással bánmely víz­gyűjtőterületre megállapítható a középvízhozam fajla­gos értéke, illetve középvízihozam, amelyből a vízikész­let ingadozásait jellemző viszonyszámok segítségével lehet következtetni a legnagyobb és a legkisebb víz­hozamra, vagy az egyes hónapok havi közép vízihoza­mára. Az adatok megbízhatósága a részletesen tanulmá­nyozott vízfolyásoknál középértékeknél ± 25%, a rész­letesen nem tanulmányozott vízfolyásoknál és viszony­számok használatánál — 30%. A talajvízikészlettel foglalkozó részben a víz-kiter­melésre alkalmas felszíraközeli talajvíztartó rétegeket tartalmazó területeket és a vízkészletek helyett az ez­zel arányos, összehasonlító alapot nyújtó vízforgalmat ismerjük meg. A vízadó rétegek helyszínrajzi megiha­teriológus, vegyész és orvos stb. tagot számláló SZENNYVÍZ szakosztály a legkülönbözőbb tu­dományos és gyakorlati jelentőségű kérdést veti fel, vitatja meg, s hoz érdemleges javaslatot, döntést a különböző hatósági szervek, kutató in­tézetek, tervező intézmények problémáinak megoldására. E társadalmi munka egyik jelentékeny ál­lomása volt a szennyvíztisztító telepek kezelő­személyzete részére megrendezett első kezelői tanfolyam (VGKM) is. * összefoglalásul megállapítható, hogy az el­múlt tíz évben hatalmas munka folyt, nagy előre­haladás történt. Még bőséges megoldatlan kér­dés maradt hátra és úgyszólván napról napra új feladatok jelentkeznek megoldásra. Ehhez idő, beruházási és kutatási költségen kívül tu­dományos és tervező, egészségügyi és műszaki kádereink, valamint hatóságaink és irányító szerveink jelentékeny erőfeszítést kívánó to­vábbi odaadó munkájára van szükség. tározása az ország egész területén igen komoly ered­mény a vízgazdálkodás részére. A karsztvízkészlet feltárása 1950 óta rendszeresen folytatott megfigyelésekre támaszkodik. A feltárás 8 fontosabb karsztterületen (Mecsek, Balaton-felvidék, Bakony, Vértes—Gerecse—Pilis—Budai hegység, Bükk, Aggteleki vidék, Cserhát, Villányi hegység) állapította meg a vízgyűjtőterületeket és a tartósan kihasználható vízmennyiséget. Az eredmények hibahatára ± 20— 30%-ra tehető. A mélységbeli vízkészlet meghatározása nem volt az Intézet feladata. Azonban tájékozódás végett szak­értő bevonásával meghatározta a bizonyos vízföldtani szempontból egységesnek tekinthető területeket, és az ezen a területen létesült, mintegy 1900 mélyfúrású kút jellemző adatait, amelyeket ezideig esetenként kellett szakvélemény formájában megszerezni a Földtani In­tézettől. A közölt eredmények a teljes cél eléréséhez szük­séges kutatómunkának csak egy részét képviselik. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a számbavétel igen rövid idő alatt készült, hogy feltételezéssel és becsléssel kel­lett pótolni a hiányzó adatokat. Azonban ezek az ál­talános eredmények is alkalmasak arra, hogy országos viszonylatban, de egyes vidékeken is, első közelítő ké­pet adjanak a vízkészlet mennyiségéről. A kiadvány, mint maga a bevezetés említi, — csak „kezdő lépését adja a vízkészlet számbavételének és a vízkészlet fel­tárását, különösen a talajvíz és mélységbeli rétegvizek feltárásánál, mind elméleti, mind gyakorlati adatgyűj­tési és feldolgozási vonalon fejleszteni, teljessé kell tenni". A tervező és gyakorló mérnök a kiadvánnyal olyan eredményekhez jutott, amelyeikhez az alapadatokat az­előtt magának kellett fáradságos munkával összeszed­nie, különböző vizsgálati módszerekkel feltárnia, ma pedig ezeket az ország egész területére készen kapja az Intézet tudományos felkészültségével fémjelezve. A határainkon túltekintve Európa egyes kisebb­nagyobb vízgyűjtőterületeire vonatkozóan találunk ugyan hasonló összeállításofcat, de egy egész ország te­rületére kiterjedő, ilyen széleskörű tudományosan fel­dolgozott adatösszeállításról nem tudunk. Ezen a téren is úttörő munkát végeztek a Kutató Intézet dolgozói különösen a munka szellemi irányítója, akit egy hidro­lógia i kongresszusi beszámolójában Pardé professzor nem ok nélkül említett meg a világviszonylatban első helyen állók között. Mantuano József

Next

/
Thumbnails
Contents