Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

3-4. szám - A magyar limnológiai kutatás tíz éve

9Jf Hidrológiai Közlöny. 35. évf. 1955. 3—4. sz. A jobb vízellátásért sabban hasznosítható, ezekben a rétegekben az utánpótlás is kedvezőbb és a vízszolgáltató művek építése olcsóbb. A szakembereknek a javasolt megoldásoknál figyelembe kellett venni gazdasági adottságainkat, korlátozott anyagkészletünket. Az elkészült művek védelme, azok tarthatóságának fokozása egyes vízellátó műveknél meghaladja az egyszerű karbantartás szükségleteit. Csővezetékekben, fúrott kutaknál a vasra ártalmas kémiai összetételű vizek igen nagy károkat okoztak s időelőtti elhasználódást eredményeztek. Ennek kiküszöbölésére folytak azok a vizsgálatok, amelyek a csővezetékek és elsősorban a fúrt kutak korrózió elleni védelmét szolgálják. Gazdaságossági törekvéseink eredménye a vízkivételi műtárgyak jelentős fejlődésénél is mutatkozik. A csáposkutakat, amelyek — megfelelő adottságok mellett — a kavicsból való vízkitermelés legkorszerűbb módjának tekinthetők, ma már általánosan alkalmazzák és a magyar csáposkútépítést külföldi szakemberek tanulmányozzák. Ezeken kívül a vízbeszerzésnél egyéb újabb megoldásokat is találunk (mederkutak, medergalériák stb.). Nagy gyakorlatra tettünk szert a különböző jellegű források foglalásánál, tökéletesítettük a vizek tisztítását, használatra való előkészítését szolgáló eljárásokat. Megindultak a magyarországi vasbetoncsőgyártási kísérletek, amelyek eredményes befejezése nagymértékben tehermentesíti vas alapanyagú csőgyártásunkat és megoldja hazai vízellátásunk egyik legrégibb problémáját. A felsorolt munkák természetesen csak egy-egy témacsoportot jelentenek, amelynél a részfeladatok kimunkálásába a tudományos kutatók egész sora kapcsolódott be. Az eredményeket számtalan tanulmányban és előadásban ismertették a kutatók. Korántsem gondoljuk azt, hogy megoldottunk minden témát, amelyet a vízellátás mai követelményei és a fejlesztési szükségletek előírnak, mert csak az első lépéseket tettük meg a kibontakozás felé. Ügy érezzük azonban, hogy megtaláltuk a helyes utat, amelyen haladnunk kell, hogy a műszaki és tudományos munkákkal alátámasszuk a vízellátó művek korszerű és gazdaságos építkezéseit és ezzel hozzájáruljunk hazai vízellátásunk gyors és eredményes fejlesztéséhez. IRODALOM Bélteky Lajos: A falusi ivóvízellátás korszerű fejlesztése. (Hidrológiai Közlöny 1953. 5—6.) Bélteky Lajos: Vízszerzés kismélységű kutakból. (Hidrológiai Közlöny 1954. 11—12.) Biczók Imre: Geoelektromos mérés a vízkutatás szolgálatában. (Hidrológiai Közlöny 1954. 3—4. sz.) Bolberitz Károly dr.: Ipartelepek vízháztartásának kérdései. (Hidrológiai Közlöny 1953. 11—12.) Csermák Béla: A regionális vízgazdálkodási tervezés. (Vízügyi Közlemények. Hi54. 2.) Galli László: Nagyobb területek talajrétegeződésének tájékoztató célokra való feltárása. (Mélyépítéstudományi Szemle 1951.) Holló István: Alföldi városaink vízellátása. (Hidrológiai Közlöny 1953. 7—8.) Kessler Hubert dr.: A karsztból tartósan kitermelhető vízmennyiség és a beszivárgási hányad megállapítása. (Hidrológiai Közlöny 1954. 5—6.) Kessler Hubert dr.: Karsztvizek feltárása. (Vízügyi Közlemények 1952.) Lászlóffy Woldemár dr.: A felszíni vízkészletek számbavétele. (Budapest 1952.) Mazalán Pál: Mélyfúrású kutak. (Kézirat 1952.) Mándy Tamás: Mészkövek és dolomitok oldási vizsgálata. (Hidrológiai Közlöny 1954. 11—12.) Papp Ferenc dr.: A források rendszere. (Hidrológiai Közlöny 1954. 7—8.) Papp Ferenc dr.: A források foglalása. (Kézirat.) Papp Szilárd dr.: Komló—Budafai V. sz. artézi kút csővezetékének mesterséges védőréteggel való bevonása. (Hidrológiai Közlöny 1ÍJ53. 3—4.) Papp Szilárd dr.: Fúrt kutak korróziója és a védekezés módja. (Hidrológiai Közlöny 1954. 9—10.) Schmiedt E. Róbert dr.: A talajegységek kérdése a hazai mélységi- és karsztvízfeltárási lehetőségek szempontjából. (Hidrológiai Közlöny 1954. 5—6.) Sztankóczy Imre: Mintakutak kivitelezésének feltételei. (Hidrológiai Közlöny.) Varga Jenő: Csáposkutak. (Közlekedési Kiadó 1952.) Zoller József: Kutak vízhozamának közelítő meghatározása Porchet módszere szerint. (Hidrológiai Közlöny 1953.) A magyar limnoló A magyar limnológiai kutatás több évtizedes múltra tekint vissza. Limnológusaink munkája nemcsak itthon, hanem külföldön is elismert. A Nemzetközi Limnológiai Társaságnak jszámosi limnológusunk és intézményünk megindulása óta tagja. Az V. nemzetközi limnológiai kongresszust Budapesten rendezték meg, elismerve a magyar limnológusok kiváló munkáját. A limnológusok külön hazai egyesületi keret nélkül művelték a limnológiát. Egyetemi és főiskolai tanszékek, a Nemzeti Múzeum múzeológusai művelték a limnológia egyes szakterületeit. Az Orsz. Haléletitani és Szennyvízvizsgáló Intézet (a mai Haltenyésztési Kutató Injai kutatás tíz éve íézet), majd később a tihanyi Biológiai Kutatóintézet működéséhez fűződik a limnológus szemlélet, az átfogó limnológiai kutatás megteremtése hazánkban. A második világháború után a hazai limnológiai kutatás lassan indult meg. Évekig hiányzott a tanulmányok közlésének lehetősége is. Az első ötéves tudományos kutatómunkaterv fogta össze először a Magyar Tudományos Akadémiai Biológiai és Agrártudományi osztálya keretében a limnológiai kutatómunkát. 1949ben a Magyar Hidrológiai Társaságban annak első szakosztályaként alakult meg a limnológiai szakosztály. Mind az akadémiai irányítómunka,