Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

3-4. szám - A szennyvízkérdés tíz év tükrében

.A magyar limnológiai kutatás tÍ7 éve Hidrológiai Közlöny. 35. évf. 1955. 3—4. sz. 95 mind pedig a limnológiai szakosztály igen nagy lendületet adott a hazai belvízkutatásnak. A Hidrológiai Közlöny adott először lehetőséget a felszabadulás után a limnológiai tanulmányok közlésére. Az első ötéves terv a vízi szervezetek és a környezet kölcsönhatásának vizsgálatára irányította a limnológusok figyelmét. Vízgazdálkodásunk tervszerű fejlődése, a nagy öntözési tervek, halgazdaságunk fejlesztése egyre jobban a folyóvizek, halastavak, rizsföldek limnológiai kutatására ösztönözte kutatóinkat.- Ennek hamarosan mind tudományos, mind gyakorlati téren megmutatkoztak eredményei. Elméleti téren a legjelentősebb a produkciósbiológia kidol.gozása és az elmélet gyakorlati eredményeképpen megjelenik az első korszerű magyar tógazdasági haltenyésztéstan. Az első halkeltető•állomás a Balaton meggyérült halállománya pótlásának munkáját a mesterséges halkeltetés.sel segíti; egymás után létesülnek a keltető állomások. Űj haltáplálékszervezettel a „pontuszi tanurakkal" népesül be a Balaton. A limnológusök tudományos felkészültséggel fognak hozzá a legpusztítóbb halbetegség, a pontyhasvízkór elleni védekezés módszereinek kidolgozásához. A halnemesítési kísérletek új, ellenállóbb nemesponty-törzsek előállítására irányulnak. A süllő félmesterséges keltetése után a csuka, harcsa, ponty, kecsege keltetése is sikerrel jár. A ponty nagyüzemi keltetése világviszonylatban először hazánkban sikerült. A Balaton tervszerű limnológiai kutatása kiterjed már a Balaton-környéki patakokra is. A Balaton biológiai termelőképességének és a tényleges termelés meghatározásának első kísérlete is megtörtént. A rizsföldeken a limnológiai kutatás 1951ben megindult és a végzett kutatómunka eredményei a szakirodalomban is megjelennek. A felszíni vizek limnológiai kutatása a múlthoz képest igen nagy fejlődésnek indult a folyóvízkutatás terén. Mind az ipar, mind a mezőgazdaság (öntözés és haltenyésztés) fejlődése egyre sürgetőbben követeli a folyóvizek állapotának vizsgálatát. Több intézmény foglalkozik már folyóvizeink kémiai és biológiai vizsgálatával s ma már csaknem minden fontosabb vízfolyásunk minőségi adatai rendelkezésünkre állnak. A Velencei-tó és az alföldi szikes tavak kutatása terén is jelentős a fejlődés. Megindult tavaink monografikus feldolgozása. A halastavak élőközössége és a tavak haltermőképessége közötti kapcsolat kutatása terén jelentős munkát végeztünk. Az elmúlt tíz év alatt limnológusaink közül kormánykitüntetésben részesült dr. Maucha Rezső (Kossuth-díj); a Hidrológiai Társaság pedig dr. Maucha Rezsőt és dr. Sebestyén Olgát tüntette ki Schafarzik emlékéremmel. A limnológusok munkája egyre szorosabban kapcsolódik a vízgazdálkodási tervekhez és a magyar hidrológusok munkájához. A limnológiai szakosztálynak jelenleg 42 tagja átfogó kérdések megoldására törekszik és a hiányzó limnológiai szakirodalom pótlását igyekszik megvalósítani. A szenny vízkérdés tíz év tükrében Ahhoz, hogy a felszabadulás óta eltelt tíz -évet a szennyvízkérdés szemszögéből fel tudjuk mérni, kis visszapillantást kell tennünk. Hazánkban a vízjogi törvény megszületésével, 1885-ben, vette kezdetét a vízhasználatok rendezése. Az 1906-ban alapított Halélettani és Szennyvízvizsgáló Kutató Intézet, — a mai Haltenyésztési Kutató Intézet (HAKI) közvetlen jogelődje — lett a hatósági szakértő az elsőfokú vízjogi hatóságok szennyvízügyeinél, engedélyezéseknél stb. Ebben az intézetben foglalkoztak hazánkban először a vízszennyezések hatásával, norma kérdésekkel, szennyvíztisztítási problémákkal tudományos és a tervezés számára műszakilag is hasznosítható adatok összeállításával. Ez az intézet az 1920-as években azután fokozatosan a kutatómunkája előterébe a limnológiai vizsgálatokat iktatta be, ami történelmileg is indokolható azzal, hogy az első világháború után hazánkban az ipar legyengült. Bizonyos értelmű ipari fellendülés a 30-as évek végén volt újra észlelhető, amely akkor olyan szennyvíztisztítási problémákat vetett fel, amelyekre másutt sem találtak megoldást (mint pl. fenolos, savas, magas szervesanyagtartalmú szennyvizek stb.). Érdemes még arra is rámutatnunk, hogy számos ipartelep tulajdonosa bérlője volt annak az élővíznek, amit befogadóként használt fel, s ennek folytán azt, birtokon belül lévén, el is szennyezhette. Ha a hatóságok a szennyezés következményei alapján a törvény szellemében eljárást is indítottak a vízhasználó ellen, ez sokszor vagy eredménytelen maradt, vagy hosszú évek pereskedése után hozott a természetes vizek védelmére hasznosítható, érdemleges javulást. Egy csapásra megváltozott azonban a helyzet a felszabadulás pillanatálban. A föld és a víz a nép tulajdona lett. Az újjáépítés, majd a hároméves terv során az ipartelepek is népi tulajdonná váltak. Azonban máról holnapra nemcsak a mult hibáit nem lehetett felszámolni, hanem nem lehetett a háborús pusztítások hatását sem megszüntetni. Ennek folytán élővizeink elszennyeződése nem csökkent, hanem nőtt. Annak a kutatónak, hatóságnak, szervnek vagy intézménynek, mely a természetes víz-