Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

3-4. szám - A hidrogeológia helyzete hazánkban

92 Hidrológiai Közlöny. 35. évf. 1955. 3—4. sz. A hidrogeológia helyzete hazánk-bari problémái voltak megvitatva. A viták alapján tanulmányok készültek, melyeket tervek és több esetben megvalósítások követtek. A közelfelszíni laza üledékek mozgásainak törvényszerűségeit tanulmányozta és a védekezés módjait dolgozta ki Jáky József és iskolája, akik közül Kézdi Árpád (18), Galli László (5) járnak elől. Az ásvány- és gyógyvizek rendszeres megfigyelését a felszabadulás óta nemcsak a főváros forrásaira, hanem az ország minden érdemes ásvány- és gyógyvíz előfordulására kiterjesztették (9, 10, 11). A felszabadulás óta az ipartelepek vízellátásának biztosítása érdekében a bőhozamú források rendszeres megfigyelését is megszervezték, új műszereket, új eljárásokat készítettek és az eredmények egy részét tanulmányokban dolgozták fel (16, 17). A hidrogeológiai kutatások terén a jövőben folytatni kell az elmúlt 10 év sikeres kezdeményezéseit. Különösen fontos lenne az Alföld, majd az ország többi területeinek is közelfelszíni talaj- és rétegvizeivel való rendszeres foglalkozás, ezek alapján lehetne csak korszerű hidrogeológiai térképeket összeállítani, melyek viszont az öntözés és vízellátás alapjai lennének. Az ásvány- és gyógyvizek rendszeres megfigyelése viszont a fürdőfejlesztés alapja. A források rendszeres megfigyelése a mezőgazdálkodás és ivóvíz ellátás érdekeit szolgálná. A geofizikai kutatások külön csoportja kellene, hogy kizárólag a vízelőfordulások felderítésére korlátozza munkáit. A közelfelszíni rétegek mozgásának és az ellene való védekezés módjának tanulmányozása hasonlóképpen közérdek. A helyes nyomokon megindult hidrogeológiai kutatások sorsa és fejlődése nemcsak az alapos munkától, hanem a jó szervezéstől is függ, így mindkettő szorgalmazása feladatunk, sőt kötelességünk. IRODALOM 1. Bendel L.: Ingenieur Geologie. I—II. Wien. 1748. 2. Chyser K.: Die nahmhafteren Kurorte u. Heilquellen Ungarns. 1887. 3. Emszt K.: A Rudasfürdő forrásainak vegyi elemzése. H. K. XII. 1932. 4. Emszt K.: A Császárfürdő forrásainak elemzése. H. K. XIII. 1933. 5. Galli L.: A dunai és balatoni magaspartok állékonyságának törvényszerűségei. H. K. 32. évf. 11— 12. sz. 16(52. 6. Horusitzky H.: Budapest székesfőváros hidrogeológiai viszonyai. H. K. XII. 1932. 7. Horusitzky H.: Budapest Duna-balparti részének talajvize és altalajának geológiai vázlata. H. K. XV. 1935. 8. Horusitzky H.: Budapest Duna-jobbparti részének hidrogeológiája. H. K. XVIII. 1938. 9. Jelentés az OBKI Hidrogeológiai Osztályának 1950. évi működéséről. H. K. 32. évf. 9—10. sz. 1952. 10. Jelentés az Országos Balneológiai Kutató Intézet Hidrogeológiai Osztályának 1951. évi vidéki ásvány- és gyógyvízvizsgálatairól. H. K. 33. évf. í.t— 10. sz. 1953. 11. Jelentés az OBKI Hidrogeológiai Osztályának 1951. és 1952. években végzett, a budapesti gyógyforrásokkal és kutakkal kapcsolatos vízhozam és hőmérsékletméréseiről. H. K. 34. évf. 7—8—9—10. sz. 1954. 12. Kamenszkij G. N.: Földalatti vizek felderítése és kutatása, 1947. 13. Kassai F.: Paleogén szénbányászatunk, a karsztvíz és a védekezés módjai. H. K. XXVIII. 1948. 14. Keil K.: Ingenieurgeologie u. Teotechnik. Halle, 1951. 15. Kessler H.: A karsztvíz kutatása és kitermelése. Mélyép. Szemle. 1051. 16. Kessler H.: A karsztvíz feltárása. Vízügyi Közi. 1952. 17. Kessler H.: A karsztvíz kutatása. Mérn. Továbbképző Int. kiadv. 1952. 18. Kézdi A.: A Balaton északkeleti peremén bekövetkező mozgások vizsgálata. H. K. 32. évf. 11—12. sz. 1952. 19. Láng S.: Karszttanulrnányok a Dunántúli Középhegységben. H. K. 1948. 1—4. sz. 20. Leél—össy S.: Karrosodás és karros formák. H. K. 32. évf. 7—8. 1952. 21. Linzbauer F.: Die warmen Heilquellen der Hauptstadt Ofen. 1838. 22. Maros I.: Földtani megfigyelések a székesfőváros vízműveinek bővítési munkálatainál. Földt. Közi. LXV. 23. Molnár J.: A hévvizek Buda környékén. Math. és Term. Közi. VII. 1869. 24. Marét L.: Precis de geologie. Paris. 1947. 25.Noszky J. id.: A Mátra hegység geomorfológiai viszonyai. Debreceni Tiszai Tud. Társ. Honismertető Biz. Kiadv. 3. Hl27. 26. Noszky J. id.: A Cserhát hegység földtani viszonyai. Magyar Tájak Földtani Leírása, 1940. 27. Pogány B.: A vízkutatásra felhasználható geofizikai módszerekről. H. K. XXI. 1941. 28. Schafarzik F.: Visszapillantás a budai hévforrások fejlődéstörténetére. H. K. I. 1921. 29. Schmidt S.: Bányáknak új víztelenítési módja, B. K. L. 1929. 30. Schmidt E. R.: Karszt és karsztos héwíz forrásaink geomechanikai alapjai. B. L. 8. (86) 1953. 8. sz. 30/a. Schmidt E. R.: A karsztvízjáratok kialakulásának geofnechanikája. M. Tud. Akadémia. Műsz. Oszt. Közleményei. VIII. köt. 1. sz. 1953. 30/b. Schmidt E. R.: A geomechanikai szemlélet szerepe a karsztvízkutatásban és a karsztvíz elleni védekezésben. Bányászati Lapok. 16(54. évi 9. sz. 31. Schmidt E. R.: A hidrogeológia néhány geomechanikai vonatkozásáról. B. L. 8. (86) 1953. 12. sz. 32. Stini J.: Tunellbaugeologie. Wien, 1950. 33. Szabó J.: A budai melegforrások földtani viszonyairól. Term. Tud. Társ. Évk. 3. 34. Szádeczky K. E.: A Dunántúli Középhegység karsztvíztérképe. H. K. XXVIII. 1948. 35. Szádeczky K. E.: A karsztvíz térkép és preventív védekezés. H. K. XXX. 1950. 36. Székely L.: Az esztergomi szénmedence gyakorlati karsztvízproblémái. B. K. L. 3. (80) 1948. 37. Vadász E.: A Dunántúl karsztvizei. H. K. XX. 1940. 38. Vendl A.: Über Sulfathaltige Grundwasser. Acta Technica, 1952. Tom. 5. f. 2. 39. Venkovits I.: Adatok a dorogi mezozoos alaphegység szerkezetével kapcsolatos üregekhez és vízjáratokhoz. H. K. XXIX. 1E149. 40. Vigh F.: Karsztvíz probléma a bányászatban. B. K. L. 1950. 41. Vigh F.—Szentes F.: A dorogi szénmedence hegyszerkezeti és védőréteg viszonyai különös tekintettel a karsztvízveszély elleni védekezésre. B. K. L. 7. (85) 1952. 42. Vitális I.: Szénbányászatunk, a vízveszély és a védekezés. B. K. L. 1947. 43. Weszelszky Gy.: A budapesti hévvizek rádioaktivitásáról és eredetéről. Bp. Mat. és Term. Tud. Ért. 1912. 44. Zsigmondy V.: A városligeti artézikút Budapesten. Budapest, 1878.