Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

3-4. szám - A hidrogeológia helyzete hazánkban

Hidrológiai Közlöny. 35. évf. 1955. 3—4. sz. 91 A hidrogeológia helyzete hazánkban A hidrológiai kutatás sok irányú volt már a múltban is, de a legtöbb esetben nélkülözte a folyamatos rendszerességet, nagyvonalúságot. A víz kőzetekben való elhelyezkedéséről, a víz feltárásának lehetőségéről, ami a szűkebb értelemben vett hidrológia egyik legfontosabb feladata ezen a téren már a mult században (1870) Zsigmondy Vilmos szóval, írással, műszaki munkával maradandót alkotott, mikor a Városligeti artézi kút fúrásának tervét felvetette, nagy küzdelmek árán teljes sikerrel befejezte és annak mintaszerű geológiai leírását közölte (44). A gyógyvizek előfordulásáról Chyser Kornél (2), Linzbauer Ferenc (21), Molnár János (23), Szabó József (38) a század első negyedében Schafarzik Ferenc (28), Weszelszky Gyula (43), Emszt Kálmán (34), végeztek érdemes munkát. A karsztvíz elektromos geofizikai módszerekkel való felkutatásának első kísérletét Pogány Béla (27) tette meg, akit a karsztvíz bányákban való leküzdésével foglalkozó és sikeresen működő Schmidt Sándor (29) kért fel ennek a munkának elvégzésére. Egy-egy kisebb tájegység hidrogeológiai tanulmányozása, azaz a vizeknek a rétegek egymásutánjában való előfordulásának részletes leírása terén élen járt Horusitzky Henrik (6, 7, 8), id. Noszky Jenő (25, 26) és Maros Imre (22). A Földtani Intézet Vízföldtani Osztálya már a felszabadulást megelőző években megindította és rendszeresen megjelentette talajtani térképmagyarázóiban az artézi vízviszonyok részletes ismertetését. 44 db, főleg tiszántúli 1: 25 000-es méretű térképlap magyarázója jelent meg (lásd: Bányamérnökeink, mint a közegészségügyi mérnöki tevékenység élharcosai, — Vízbányászaink. — Bányászati és Kohászati Lapok 1947. évi 8. sz.). Ez a munka sajnálatos módon abbamaradt, folytatásaként ezidőszerint az ország egész területének általános hidrogeológiai térképezése és térképszerkesztése folyik a Földtani Intézetben. A bányászat vízveszéllyel való küzdéseit szakavatott módon Schmidt Sándor és Vitális István (42) tárgyalják. A sikeres megoldások és értékes tanulmányok mellett éppen a hidrogeológiai ismeretek közvetítésének hiányossága miatt, illetve azok figyelmen kívül hagyása következeiében igen nagy károk következtek be. így valóban nagy szükség volt, hogy a felszabadulást követő időben új, nagyvonalú és elmélyedt tudáson alapuló külföldi hatások frissítsék fel, egészítsék ki ismereteinket. A szovjet szákértők közül G. A. Nyevrajev, Eliava, a szovjet kutatók irodalmi munkái közül Kamenszkij (12), Szemihatov A. N., adtak igen értékes útbaigazításokat. Ugyancsak maradandó mély hatást keltettek: Morét (24), Bendel (1), Stiny (32), Keil (14) munkái. Mielőtt az elmúlt 10 év legfontosabb eredményeit számbavennénk, összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a hidrogeológiai kutatás, műszaki munkák a legtöbb esetben tervszerűbbek, merészebbek és nagyvonalúbbak voltak. A hidrogeológiai kutatások egyik nagyszabású és a legnagyobb mulasztásokat pótló munkája indult meg a M. Áll. Földtani Intézet részéről, Vitális Sándor kezdeményezésére, Rónay András és Sümeghy József vezetése mellett az Alföldön. E vidék hidrogeológiai viszonyait, a talajvíz elhelyezkedését, annak sajátosságait csak igen fogyatékosan ismertük. A közel 100 ezer adat értékelése hazánkban a jövőben az öntözés és a vízellátás terveinek alapja lesz. A vízkészletbecslés és a mélyvizekkel való helyes gazdálkodás terén is fontos kezdeményező lépések történtek a közelmúltban a vízföldtani tájegységek kidolgozásával. (Lásd: A tájegységek kérdése a hazai mélységi- és karsztvízfeltárási lehetőségek szempontjából. Hidrológiai közlöny 1954. évi 5—6. sz.) Az előrehaladás egy másik fontos területe a karsztvíz-kutatás. Kezdetben a karsztvíz és a szénbányászat, valamint a karsztvízszint (13, 34, 35, 38) alapvető kérdéseit tárgyaló tanulmányok jelentek meg. Majd a karsztvíz feltárás sikeres megoldásai, utóbb pedig a karsztvíz-kutatás folyamán szerzett tapasztalatok (40, 36, 15, 16) és nem utolsó sorban a karsztvíz előfordulás és a hegyszerkezeti viszonyok közötti összefüggés felismerése (41, 39, 30, 31) jelzi a fejlődés irányát. A karsztosodó felszín részleteinek hű leírásai is (19, 20) maradandó értékűek. Karsztvízkutatásunk legfrissebb és külföldi szakértők szerint világviszonylatban is úttörő, tudományos, valamint gyakorlati szempontból rendkívül fontos eredményei közé tartoznak: a karsztvízjáratok és a hegyszerkezet közötti törvényszerű összefüggésre (30, 30/a, és 30/b) továbbá a karsztvíz és a légköri csapadék közötti szoros kapcsolaton keresztül a tartósan igénybevehető vízkészletre rávilágító tanulmányok. (Lásd: Magyarország vízkészlete I. 87—100 old. Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet kiadványa. Budapest, 1954.) Nagy jelentőségű, és az ország határain is túlmenő elismérés követte Vendl Aladár szulfátos talajvíz ellen való védekezés egyszerű, hatásos lecsökkentésére kidolgozott tanulmányait (38). Ezeknek a laboratóriumi kísérleteknek valóságban való alkalmazhatóságát a Földmérő és Talajvizsgáló Iroda is kipróbálta. A Balaton hidrogeológiai, hidrológiai kérdéseivel összefüggő módon csak a Hidrológiai Társaság kezdeményezésére a balatonfüredi, hévízi és keszthelyi ankétok óta foglalkoznak. A vízutánpótlás, vízgazdálkodás, a feliszaposodás, a magaspartok állékonyságának biztosítása, a csúszások megakadályozásának kérdése, a hévízi tó és az ottani vízutánpótlás