Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

1-2. szám - Dr. Zoltai Nándor: A szennyvíztisztítás parazitológiai vonatkozásai

Kivonatok Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 1—2. sz. 9S PÉCSI ANKÉT A pécsi ankétról szóló utolsó beszámolónkban annak az ülésszaknak az anyagát foglaljuk össze, amelyben az előadók ós hozzászólók a pécsi szennyvízkérdéssel foglalkoztak. Az ülésszaknak különösen az a része, amelyben a parazitológiai ós szennyvízöntözési kérdésekkel foglalkoztak, a helyi kereteket túlhaladva országos jelentőségű. A szennyvíztisztítás parazitológiai vonatkozásai

4 írta: ZOLTAI NÁNDOR DE A szennyvíz parazitológiai vonatkozásairól szólva, mindenekelőtt azt kell tisztáznunk, hogy melyek azok a paraziták, amelyek a szennyvíz útján terjedhetnek és mi azok közegészségügyi jelentősége. A szennyvíz útján leginkább a bélférgek terjedhetnek a paraziták közül, de a parazitikus egysejtű lény (protozoon) is terjedhet, mint pl. az Entamoeba histolytica, a trópusi vagy amoebás vérhas okozója. A bélférgek legfőbb egészségügyi jelentősége abban van, hogy tartós jelenlétük a szervezetben csökkenti a szervezet általános ellenálló képességét. A féregfertőzött egyén ezért könnyebben betegszik meg baktériumok vagy vírusok által okozott fertőző betegségben és könnyebben is pusztul el abban. Ezt a hatást a férgek részben azáltal érik el, hogy komoly mennyiségű táplálékot vonnak el a szervezettől saját életük fenntartására, részben pedig azáltal, hogy mérgeikkel, anyagcseretermékeikkel tartósan mérgezik a szervezetet. Rendszerint többedmagukkal, sokszor több század- vagy ezredmagukkal élősködnek a bélben. Különösen érzékenyen érinti a féregfertőzés a gyermekek szervezetét, mert itt a táplálékelvonás nemcsak a már említett ártalmat okozza, hanem még a növekedésben, fejlődésben is befolyásolja a gyermeket. A férgeket két nagy csoportra osztjuk : laposférgekre és henger- vagy fonálférgekre. A laposférgek legközismertebb képviselői a galandférgek, vagy pántlikagiliszták. Ezek rendszerint hosszú, centiméter-szaíagszerű férgek, és ízekre osztottak. Hosszúságuk fajtól függően néhány mm és 10—12 méter között váltakozik. A hengerférgek, mint nevük is mutatja,hengeres testűek, fonálszerűek. Legközismertebb képviselőjük a kis cérnagiliszta (Enterobius vermicularis), amely különösen gyermekek között erősen elterjedt és végbélviszketést okoz. Ez fehér, cérnavékonyságú, kb. 1 cm hosszú kis féreg. Rendszerint több száz vagy több ezer élősködik egyidejűleg a bélben. A már említett általános károsításon kívül főleg az idegrendszert kimerítő hatása érvényesül a makacs végbélviszketés miatt, ami nem hagyja pihenni, aludni a fertőzöttet. A bélférgek szaporodása és egyben terjedése is általában peték útján történik. A férgek által ürített peték a széklettel távoznak. A petékben féregfióka : a lárva fejlődik ki. Ez vagy kibúvik a petéből a külvilágban, hogy azután aktívan * Közlemény az Országos Közegészségügyi Intézet Parazitológiai Osztályáról. furakodjék be az újabb gazdába a bőrön keresztül, vagy a petében marad és csak a pete lenyelése után, a bélben búvik ki az újabb gazdában, hogy . fejlődésnek induljon. Az emberben élősködő férgek egy részénél a petének, illetve lárvának még előbb egy ú.n. köztigazdába kell kerülnie és ott fejlődni, hogy fertőzőképessé váljon az emberre. Ilyenek p). a már említett pántlikagiliszta-félék," amelyeknek a szarvasmarha, sertés, hal stb. lehet a közti gazdája. A köztigazdába került pete vagy lárva nem marad a bélben, hanem belefurakodik az erekbe és a véráram útján elviteti magát rendszerint az izmokba, ahol megtelepedik és betokolódik. Az ember azután úgy jut a fertőzéshez, hogy a köztigazda ilyen betokolt lárvákat tartalmazó izmait (húsát) nyersen vagy kellő sütés-főzés nélkül megeszi. A szennyvíz útján terjedő férgek, természetesen főleg azok, amelyek köztigazda nélkül, közvetlenül kerülnek egyik emberből a másikba. Ezek : a már említett cérnagilisztán kívül, elsősorban az orsóféreg (Ascaris lumbricoides), az ostorféreg (Trichuris trichiura) és a törpe galandféreg( Hymenolepis nana). Az orsóféreg kb. ceruzavastagságú, 20—30 cm hosszú erőteljes féreg. Hasonlít a földi gilisztához. A vékonybélben él,^rendszerint többedmagával. Erőteljes mozdulataival, a bél átfúrásával, elzárásával, különböző vezetékek eldugaszolásával igen súlyos, életveszélyes komplikációkat is okozhat. Toxintermelése révén komoly idegrendszeri tüneteket is idézhet elő. Az ostorféreg kb. 4—5 cm hosszú, az előbbinél jóval vékonyabb féreg, amely tűvékony feji részével átölti a bél nyálkahártyáját, ezért nehéz elhajtani. A törpe galandféreg ugyancsak kb. 4—5 cm hosszú, aránylag a legkevesebb panaszt okozza. A fertőzött ember székletével rendszerint nagyszámú pete űrül. Egy orsóféreg nőstény pl. 200 000 petét űrit naponta. Csatornázott városban az ott lakó összes féregfertőzöttek által ürített petetömeg a szennyvízben gyűlik össze. A fő szennyvízgyűjtő csatorna szennyvize ezért rendszerint nagytömegű petét tartalmaz. A pécsi szennyvíz főcsatornájában, közvetlenül a tisztító előtti szakaszon eddigi vizsgálataink során 10—15 féregpetét találtunk literenként. Ez aránylag alacsony fertőzöttséget jelent, ha figyelembe vesszük az idevonatkozó külföldi adatokat. Vishevszkaja Charkovban 66 petét talált literenkint, míg Berlinben és Darmstadtban 5—6000 petét találtak literenkint.