Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)
1-2. szám - Dr. Zoltai Nándor: A szennyvíztisztítás parazitológiai vonatkozásai
88 Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 1—2. sz. Zoltai N.: A szennyvíztisztítás parazitológiája Hogy a szennyvíz petetartalma milyen mértékben jelent fertőződési veszélyt, az elsősorban függ: l.a szennyvízvezetés módjától, 2. a tisztítás módjától és amennyiben ez hiányzik, vagy nem kielégítő, 3. a felhasználás módjától is. ad. l.A szennyvíz vezetésére a szempontunkból egyedüli helyes mód a zárt csőrendszer, egészen a tisztítás helyéig. Nagyon helytelen az, ahogy pl. Sopronban a szennyvíz a gyűjtő nagy árokban szabadon folyik a városon keresztül és tisztítatlanul ömlik a befogadó patakba. ad. 2. A tisztítás különböző módjait nem célom részletesen taglalni parazitológiai szemszögből. Elegendő talán, ha megmondom, hogy parazitológiai szempontból elsősorban a megfelelő ülepítés és az ülepített iszap megfelelő hőkezelése ad megnyugtató eredményt. Figyelembe véve a peték ülepedési készségét és az ülepítő medencék átlagos mélységét, Vasziljkova szovjet szerző szerint 0,001—0,003 m/sec az a folyási sebesség, amely mellett 1 órán belül a peték gyakorlatilag 100%-ig leülepednek. A medencének tehát elég bosszúnak kell ahhoz lennie, hogy az említett folyássebesség mellett a peték leülepedhessenek. Az ilyen módon leülepített petékkel dúsan megrakott iszapot azután ugyancsak Vasziljkova szovjet szerző szerint minimálisan 65 C fok mellett 3—4 hétig kell hőkezelni, illetve rothasztani. A vegyi pusztításhoz a féregpeték vegyszerekkel szembeni nagy ellenállóképessége miatt olyan erős vagy olyan mennyiségű vegyszert kellene az iszaphoz keverni, amely a kezelést igen költségessé és az iszapot teljesen használhatatlanná tenné trágyázásra, nem is beszélve arról a gazdasági kárról, amit a rothasztás révén nyerhető gáz elmaradása jelent. ' A jelenlegi pécsi szennyvízkezelés nem mindenben felel meg ezeknek a kívánalmaknak. Az ülepítő medencében a víz folyási sebessége 15 mm/sec. Mivel a medence hossza kb. 30 m, a szennyvíz ilyen folyási sebessége mellett mindössze kb. 1/ 2 óráig tartózkodik csak a medencében. Az eddigi vizsgálatok szerint ennek ellenére az ülepedés feltűnően jónak látszik, kb. 85—90%-os. Tovább javít ezen az, hogy a szennyvizet az ülepítőből nem engedik azonnal a befogadó patakba, hanem még előbb nagy víztároló tóba kerül, ahonnan további 2—3 újabb ilyen tavon keresztül kerül végül a befogadóba. \ Hibája az ülepítő medencének az is, hogy nyitott. A levegőmozgás, eső zavarja a bennelévő szennyvizet, miáltal az ülepedés nem tökéletes. A tároló tavakban a szennyvíz gyakorlatilag áll és hosszú ideig tartózkodik. A befogadóba engedés szakaszosan,' több napos időközökkel történik a 3. tóból. Hibája a tároló tavaknak, hogy az egyes tavakat összekötő zsilipek egymással szemben vannak, miáltal a víznek ugyanazon része gyorsan átkerülhet az elsőből a harmadik tóba. Tökéletesíteni lehetne a víz stagnálását és az ülepedést is, ha a zsilipek átlósan volnának elhelyezve egymáshoz viszonyítva. A jelenlegi elhelyezésnek nyilván szerepe van abban, hogy a 3. víztároló tó kimeneti vizében is találtunk egy alkalommal egy petét literenkint. A második tároló tóból a szomszédos bolgár kertészet közvetlen csőbeszájadzás útján kap szennyvizet öntözéshez. A csőbeszájadzás közelében a fenék közeléből vett mintában 100—150 petét találtunk literenkint. Ez azt jelenti, hogy az öntözés alkalmával a peték olyan konyhakerti növényekre kerülhetnek, amelyek jól-rosszul megmosva, vágy mosatlanul, nyersen kerülnek azután fogyasztásra és a fogyasztót megfertőzhetik. Különösképpen veszélyes, hogy^ a peték zöme orsóféreg (Ascaris) pete, amely a legellenállóbb peteféleség. Több évig is megtartja életképességét és fertőzőképességét. A tisztítótelep szomszédságában annak másik oldalán működő állami gazdaság a 4. tóból kapja a szennyvizet öntözéshez. A kibocsátó zsilipnél vett mintában petét itt nem találtunk. A 4. tó vizének petementessége is támogatni látszik a zsilipek elhelyezkedése ellen előbb emelt kifogásunk alaposságát. Az ülepítő medencék iszapjának jelenlegi kezelése parazitológiai szempontból egyáltalán nem kielégítő. A rothasztótornyokba került iszap eddigi vizsgálataink szerint 1100—2700 petét tartalmaz literenkint. Ez az iszap kb. 3—4 hétig tartózkodik a toronyban. Az iszap középső, nagyobb tömege mindössze 25—26 C°-os hőmérsékletűre melegszik fel ezalatt. Csak a kerületen lévő kisebbik részben, ahol a fűtő spirál csövek futnak, éri el az iszap hőmérséklete a 30—-40 C°-ot. Ez a hőmérséklet sem elegendő azonban arra, hogy a petéket, különösen az Ascaris petéket elpusztítsa. A kirotliaszto*tt iszap petetartalma természel szerűleg emelkedik. Ebben kb. 4000 petét találtunk iiterenkint. Az iszaptárolóban régebben tárolt iszap petetartalma csökkent ugyan 1000— 1500-ra literenkint, de még ez a petetartalom is magas. Az iszapot időnkint eltávolítják trágyázás céljaira. Tudomásom szerint ugyancsak főleg konyhakerti vetemények trágyázására használják fel. A veteményes ágyak talaja ilyen módon lassan szinte telítődik petékkel és öntözés", vagy eső alkalmával a növényekre felverődött talajszemcsékkel együtt sok pete is felkerül. A fertőződés lehetőségei a továbbiakban egyeznek a bolgárkertészet esetére vonatkozólag elmondottakkal. A vázolt és a bélférgesség szempontjából lényeges hibákon kívül rá kell még mutatnom néhány egyéb parazitológiai vonatkozású hibájára is a pécsi szennyvíztisztító telepnek. A bejövő szennyvizet az ülepítő medencék előtt 5 cm-es közfó durva rácson szűrik meg. A rácson fennmaradt nagyobb elemeket gépi erővel távolítják el és rakják csillébe. A csille naponkint 2—3-szor telik meg. A megtelt csille tartalmát a teleptől és a környező lakott területtől kb. 1/ 2 km-re lévő helyen helyezik el. A hiba itt az, hogy az egész elmondott folyamat nyitottan és legyek által hozzáférhető módon zajlik le. A durva rács által felfogott, igen sokszor már bomló állapotban lévő darabos szennyvíztartalom erősen vonzza a legyeket, különösen a hús- és döglegyeket, amelyeknek jórésze egyúttal szenvedélyes gyümölcslátogató is. Ezek az anyagok nyilván sokszor