Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

1-2. szám - Dr. Láng Sándor: Hidrológiai és morfológiai tanulmányok a Bükkben

Láng S.: A Bükk morfológiája csorgó karsztvíz. Ez a bükki csorgó karszt karsztmezőinek repedésein, a víznyelőkön (visszafolyókon) és a töbrökön át szivárog a hegység belsejébe, miközben elég sok lehetősége van a szennyeződésre. Emiatt zavarosodik meg nagyarányú felhőszakadás, vagy hóolvadás után a csorgókarsztvízet szolgáltató karsztforrások vize. A esorgókarszt forrásai hidegek. A Bükk gyűrődött és erősen pikkelyeződött szerkezetéből következik, hogy a karsztosodott mészkőtömegeinek jó része egyes szakaszokon mélyen a felszín alá nyúlhat le. Ezek a mélyre elsüllyedt mészkőpászták a mélyben esetleg összeköttetésben vannak a távolabbi hegységek hasonló helyzetű mészkőpásztóival is. így pl. az edelényi—szendrői karbonkorú mészkőrög közvetítésével a Szlovák karszt (Pelsőci—Szilicei fennsík) felé képzelhető el kapcsolat. Annak lehet talán a következménye az, hogy a Szlovák karsztnak D-felé egyre jobban a mélybe süllyedő tömegeiben rejlő karsztvíz Borsodban, a Sajó—Bodva völgye környékén részben a karszt feletti neogén fedőhegységbe adódik át, pl. a Sajó menti szénbányavidékjpn, részben] talán melegforrásokon át tör a felszínre, pl. Miskolctapolcán. Ugyanígy az egri melegforrások vizét is részben távolabbi területről lehet származtatni. Eger közelében ugyanis különösen kevés a felszíni karsztos terület, a Bükk Nagy platója Egertől már kb. 25 kmnyire van, ennek csurgó karsztját viszont a helyben felfakadó karsztforrások csapolják le. b) A források A Bükk forrásai nagyrészt jól tükrözik vissza a csapadék járását, annál is inkább, inert a források többsége a csurgó (magas) karsztból fakadó karsztos forrás. A főbb forrástípusokra az alábbi példákat hozhatjuk fel. 1. Meleg és langyos karsztos források. A hegység peremtörésvonalain, vagy másféle, de eléggé jellegzetes fő törés mentén fakadnak fel, vízhozamuk általában keveset változik (egri, kácsfürdői, Iatorvizfői, miskolctapolcai és a diósgyőri források). Maximális és minimális vízhozamuk hányadosa (ingadozási szám) kicsiny. 2. Állandó vizű hideg karsztos források. A leszálló (csurgó) karsztból erednek, vízhozamuk átlagosan bő, de szélsőséges aszerint, hogy milyen a tápláló karszt természete. Keménységük lecsökkenthet, többnyire azonban sok mésztufát raknak le (Garadna, Szinva forrása, Margit forrás, Királykút, Felső forrás, Galya forrás, szilvásváradi Szalajka, szilvásváradi Sziklaforrás, bélapátfalvai forrás, monosbéli Vízfő, felsőtárkányi Sziklaforrás, Miskolctapolca hideg forrásai stb.). Egyik-másik közülük úgy viselkedik, mintha kismérvű nyomás alól szabadulna ki (Margitforrás, Garadna, Miskolctapolca forrásai stb.). Az ingadozási szám némelyiknél igen nagy : több százat is elérhet. :$. Időszakos vizű karsztos források, vizük esetleg nyomás alól szabadul ki (Imókő, Feketelen, Yöröskőbórc forrásai). Csak esős évszakban működnek, száraz években nagyon rövid ideig. Évi vízhozamuk emiatt nehezen határozható meg és 1 táblázat folytatása Jegyzet Forrás neve, helye (idw£,) ^lleg Hőfok C° ^/Tap Adatszerző Mérés kelte Jg" (Egyéb ! Ingadozási adat) * ; J I 47. Mályinkai forrás Mályinka ... 350 Állandó Karsztos 10 720 Láng S. 1953. IX. Mészkő (mésztufadomb felett) Karsztos 48. Hársas forrás Tardona 330 Állandó Nem t karsztos 49. Tófeletti forrás Lillafüred 450 Állandó Karsztos , 1*30 Láng S. 1953 Mészkő III. 50. Virágostói forrás Omassa 620 51. Szinva felsőforrás Lillafüred . . . 355 Időszakos Nem 8,fi 1700° Láng S. 1940 Porfiroid karsztos? 1 V. 4. és mészkő I I * - igen száraz időszakban mért eredmény ** = igen nedves időszakban mért eredmény. (Lásd 2. táblázatot) *** = Kessler H. adatai a VITUKI 1950—52. évi mérései alapján.