Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

1-2. szám - Dr. Láng Sándor: Hidrológiai és morfológiai tanulmányok a Bükkben

l&ag A Bükk jararfológiája Hidrológiai Közlöny. 34. éyf. 1954. 1—2. sz. 71 lyebbre szállott a hegységben. A mélyebbre szállás küjonféle állomásait a nagy plató belső barlangjainak behatóbb tanulmányozása során lehetne jobban kifürkészni. Ebből a szempontból tulajdonítanék nagy jelentőséget egyrészt a Kiskőháti <barlang (régi nevén zsomboly), másrészt a Szent István barlang kutatásának. Mindkettő nagyban hozzásegítene ahhoz, hogy a vitás kérdések közül egyetmásí megoldjunk. Ugyanebből a célból kellene tovább folytatni a Jakucs László által már megkezdett Létrásí barlang rendszer kutatását is. Azzal ugyanis, hogy a hajdani karsztvízszintek mélyebbre szállását kinyomozzuk, esetleg —újabb barlangrendszerek feltárása árán — jobban körül- ' határolhatjuk a Jakucs által vízfestő eljárásokkal már nagy vonalakban kidolgozott bükki térbeli •vízhálózati rendszereket is-(minden nagyobb forgásnak — mind a Garadna, mind pedig a Szinva völgyben — önálló vízgyűjtő tere van a Bükk plató karsztos mészkőtömbjében). Ezek egyikének, a Borbély Sándor és munkatársai által 1953 novemberében felfedezett Jávorkút alatti nagy barlangnak további kutatásától is igen sok új eredményt várunk. A harmadik adat, ami szintén jól felhasználható a bükki karszt hidrológiai és morfológiai kialakulásának magyarázásakor, a magas fekvésű mésztufaelőfordulások kérdése. Bár ritkán, de előfordulhat, hogy kisebb forrás lép ki magasan a felszínre, pl. a Hámori tótól D-re és mésztufát is rak le. Kérdés, milyen régi ez a felhalmozódás ? Ugyanúgy meg lehetne vizsgálni a Nagy plató tövén lévő mélyebben fekvő és néhol egészen tekintélyes kiterjedésű mésztufafelhalmozódásokat is, mint pl. a monosbéli Vízfőt, a szilvásváradi Szalajka forrás travertinodombját stb. Érdekes lenne ezeket pl. átfúrni és a domb bazális fekvésű mésztufaanvagát vetni kormeghatározó vizsgálat alá. Lehet, hogy ezek az eredmények még újabb szempontokat szolgáltatnának a Bükk hidrogeológiai viszonyainak ismeretéhez. . Végül még sok kívánnivalót hagy hátra a Nagy platónak, különösen a peremi részeinek beható hidrológiai vizsgálata is. Különösen az érdekelne bennünket, hogy a Nagy plató karszthidrográfiai hálózata és a Délnyugati Bükk nagyobb aktivitású karsztos forrásai (Imókő, Feketelen, Vöröskővölgyi források stb.) között van-e hidrológiai kapcsolat. Eléggé közismert ugyanis az, hogy a Nagy plató főleg a Garadnavölgy felé, valamint az északi perem irányában adja le karsztvizét, itt vannak a legbővebb vizű források a Bükkben. Ezt az utóbbi kérdést azért vetem fel, mert nem tartom egészen bizonyosnak, hogy az ImókőFeketélen forrásai, vagy pl. a Vöröskő forrásai csak az ottani keskeny kis mészkőpásztából kapják a rajtuk keresztül kiömlő, nyomás alól felszabaduló karsztvizet. 2. A Kis plató A Kis plató, a hegység É-i és ÉK-i részén, a Lillafüredi (Garadna) völgy bal oldala fölött emelkedik (400—800 m). Mészköves része ugyanúgy erősen karsztos, mint a központi fennsík, míg a túlnyomóan palából álló részeit (Ómassa—Szentlélek között) felszíni eróziós völgyek vagdalták szét. A két plató közti határt megszabó Garadna völgye fiatal törésekkel preformált eróziós völgy. Törésvonala mentén a Kis plató erősen lezökkent a Bükk platóhoz képest, amit a Kis plató K felé való nagyobbarányú lejtése is igazol. A Kis plató tisztázandó hidrogeológiai és morfogenetikai kérdései részben ugyanolyanok, mint az előbb tárgyalt Nagy plató esetében. " Van azonban itt több másféle kérdés is. Utóbbiak közé tartozik mindjárt a Kis, a Nagy plató és a Délkeleti Bükk platója között határt szabó Garadna-Szinva völgy kialakulásának és fejlődésének kérdése. A Garadnavölgy Diósgyőr feletti része alsótriász korú agyagpalás-dolomitos, alárendelten mészköves felszínbe, a Szinva völgye és a Mexikói völgy mészkőbe és profiroidba vágódott bele. A bevágódás a különböző szinteken helyet foglaló forrásbarlangi járatok tanulságai szerint felszíni eróziós úton történt. Erre jó példa a Puskaporosi szoros barlangsorozata. A legmagasabban van a már régóta szárazra került Szeleta barlang. Egykor (talán még az ópleisztocénben is) ebben a szintben volt a völgyfenék. Később azután alább szállott és azt a karsztos források alább^zállása is követte. így azok is mélyebb szinten véstek barlangot, pl. a Puskaporosi Jcőjülke, a Szinvaszoros barlang és a Hermán Ottó barlang. A felszíni eróziót még a Szinvavölgy Diósgyőr— Miskolc körüli nagyarányú és vastag törmelékkúpfelhalmozódása is igazolja. Barlangi oldás és beszakadás esetén ez kisebb lenne. Másik fontos kérdés a Kis plató karszthidrográfiai hálózatának kialakulása. A Kis platóból ugyanis elég bővizű források fakadnak, pl. a Királykút és a Felső forrás, valamint a Galya, az Andó és a Harica források. Kérdés, hogy ezek mekkora karsztos területre kiterjedő vízgyűjtővel rendelkeznek ? 2. ábra. A Bükk tönkjei É felől (vázlatosan) } A harmadik, inkább morfológiai probléma, amit felvetek az, hogy a Kis plató felszíne egyidős-e a Nagy platóéval és a Délkeleti Bükk fennsíkjával ? Valószínűleg egyidőben tárolódták le és csak utólag kerültek különböző magasságra. Ezzel a kérdéssel még az is kapcsolatos, hogy a Kis plató milyen viszonyban van az északi szomszédságában lévő kissé alacsonyabb északkeletbiikki előtér tönkjével ? (2. ábra.) Utóbbiró ugyanis már közelebbről ki lehet nyomozni, ho, gyan alakult ki és közben milyen fejlődési stádiu mokon ment keresztül ? (L. később.)