Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

11-12. szám - Bélteky Lajos: Vízszerzés kismélységű kutakból

Hidrológiai Közlöny 34. évf. 1954. 11—12. sz.. 1/581 Ilyen hely volt Békéscsaba, Sarkad, Vésztő, Mezőtúr, Kisújszállás, Kunmadaras, Jászberény, Hatvan, Szajol, Törökszentmiklós és így tovább. Általában az ősi alföldi folyók törmelékkúpjai, lejtőtörmelékei, a Duna, Tisza, Rába, Rábca, Zagyva, Sajó folyók terraszkavicsával borított területek igen alkalmasak kismélységű kutak telepítésére. Előnye ezeknek a kutaknak még az is, hogy a durvább szemcsézet és közvetlenebb utánpótlás folytán nagyobb a fajlagos vízhozamuk, mint a mélyebb rétegekre telepített kutaknak. A kutak vízadóképességét pedig legjobban az ú. n. fajlagos vízhozamuk, vagyis 1 fm depresszió mellett kivehető vízmennyiség nagysága jellemzi, mivel ezzel lehet a kutakat vízadóképesség szempontjából összehasonlítani. Az elmúlt három év alatt fúrt 150 db legnagyobb fajlagos vízhozamú kút adataiból az állapítható meg, hogy ezek közül 100 db. tehát 66% folyóink törmelékkúpjaiban és lejtőtörmelékeiben rejtőzködő hatalmas mennyiségű vizekből táplálkozik, 24 db, vagyis 16% pedig olyan közepes mélységű vízadórétegekből, amelyek nagykiterjedésű kavicstakarók közelében vannak s feltehetően a kavicsréteghez támaszkodva onnan kapják vizüket, s azért gyors az utánpótlásuk. 1. táblázat Fajlagos vízhozam mélyséífkategória szerint Kútmélység Fajlagos vízhozam lit/perc/fm méter gyakoriság % Fajlagos vízhozam lit/perc/fm 0— 50 10,0 127,0 51—100 35,9 .51,8 101—150 23,7 35,2 151—200 14,0 45,8 201—300 10,8 40,5 301—400 3,4 35,0 401—500 1,6 29,0 501—600 0,6 29,0 Láthatjuk tehát, hogy a kismélységből való víztermelés általános vízgazdálkodási szempontból is nagyjelentőségű, mivel a kutakkal már túlterhelt mélyebb vízadó rétegekről az eddig indokolatlanul elhanyagolt kisebb mélységű rétegekre tereli a figyelmet, tehát a vízkészlettel való okszerűbb gazdálkodást teszi lehetővé. Ha a mélység-kategória szerinti összeállítást nézzük, az is azt igazolja, hogy fajlagos vízhozam szempontjából a kismélységű kutak a legelőnyösebbek. Az 1953. évi kutak fajlagos vízhozama ugyanis a mélységek szerint csoportosítva a következő: legnagyobb fajlagos vízhozamuk a 0—50 m-es, tehát a kismélységű kutaknak van, a 400—500 m-es rétegek átlagos fajlagos vízhozama már csak 23%-a az 50 m-nél kisebb mélységű kutak vízhozamának. Nagyon gazdaságos a kismélységű kutak létesítése anyag, munkabér és költség szempontjából, mivel kisebb mélységű kúthoz kevesebb csőanyag kell, s rövidebb idő alatt elkészíthető, így olcsóbb is. Az ezzel elért megtakarítás pl. 1952-ben kb. 4,5 millió forint volt. 2. táblázat A víz vasasságáliak százalékos gyakorisaira mclységkatogória szerint Kútmélység Kutak száma db 0— 50 51—100 101—150 151—200 201—300 301—400 401—500 501—600 Átlag . . Összesen 86 308 190 109 87 27 5 3 815 gyakori Vasasság gyakorisága %-ban 0—0,2 10.5 37,8 23,3 13.6 10,5 3,3 0,6 0,4! 14,0 7,5 6,8 7,3 6,9 14,8 100,0 8,1 0,2—0,5 19.5 20.4 22,1 32,1 35.6 44.5 60,0 100,0 0,5—1 l— I I 23,3 24.6 34.7 36,7 31,0 22,2 40,0 43,2 47,5 36.4 23,9 26.5 18,5 0—0,5 33,5 27,9 28,9 39.4 42.5 59,3 60,0 100,0 25,2 29,2 37,5 || 33,3 I Nézzük meg a statisztika tükrében, hogy mennyire helytálló az az általánosan elterjedt vélemény, hogy a kismélységű rétegek vize vasasabb és keményebb, mint a nagyobb mélységű rétegeké. A víz keménységének százalékos gyakorisága mélységkategória szerint 3. táblázat Kutak száma Összkeménység gyakorisága %-ban Kútmélység db gyakoriság %-ban 0—4 | 4—8 • 8—12 12—18 18—30 30— | 0—8 I 0—12 db gyakoriság %-ban n. k. f. 0— 50 51—100 101—150 151—200 201—300 301—400 401—500 501—600 87 312 197 108 90 26 5 4 10.5 37.6 23.7 13,1 10,9 3,1 0,6 0,5 1,6 2,5 8,3 12,2 42,2 40,0 75,0 5,8 6,7 10,1 19,4 22,2 34,7 20,0 25,0 18.4 20.5 23,9 17.6 30,0 15,4 20,0 28,7 37,2 46,2 36.1 22.2 7,7 40,2 30,8 14,8 18,6 12,2 20,0 6,9 3,2 2,5 1,2 5,8 8,3 12,6 27,7 34,4 76,9 60,0 100,0 24.2 28,8 36,5 45.3 64.4 92,3 80,0 100,0 Átlag 5,5 11,8 21,5 35,3 23,2 2,7 17,3 38,8 Összesen 829 100,0 v ' 1 1