Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

11-12. szám - Bélteky Lajos: Vízszerzés kismélységű kutakból

538 Hidrológiai Közlöny 34. évf. 1954. 11—12. sz. Bélteky L.: Vízszerzés kismélységű kutakból talános csökkenésében nyilvánult meg. Mivel pedig a vízszükséglet mind az ivó, mind az ipari víz vonalán folyton emelkedik, gondolni kell arra, hogy rövidesen nem lesz annyi vizünk, amivel az állandóan növekvő vízszükségletet kielégíthetnénk. Hidrogeológusaink kellő időben figyelmeztettek arra a veszélyre, hogy a mélyebb, közvetettebb utánpótlású víztartó rétegből több vizet vesznek ki, mint amennyit a réteg utánpótolni képes. Egyben rámutattak azonban a vízszerzés helyes útjára is. Szerintük rá kell térni — főleg az alföldeken — a folyóink ősi törmelékkúpjaiban és lejtőtörmelékeiben rejtőzködő hatalmas mennyiségű vizek felhasználására. Ezeknek a rétegeknek vízutánpótlása közvetlenebb és gyorsabb, s igénybevételük nagyban mérsékelné az ártézi kutak víztartó rétegének túlzott kihasználását. Ezeknek a felsőbb vízadó rétegeknek a vízadóképességéről a Földtani Intézet adattárának nem voltak adatai. A felsőbb víztartó-rétegeket ugyanis az elmúlt évtizedek fúrásai alkalmával kipróbálás nélkül fúrták keresztül, mert a már előbb említett okokból a minél nagyobb mélység hajszolását tartották szem előtt. Nem is igen tudták észlelni a felsőbb homokrétegeket, mivel a fúrásnál használt sűrű, nagyfajsúlyú öblítővíz az apróbbszemű porózus réteg észleléT *0,0

0 — '8 1 t — 4/ — 50 . — 76 . — 85 . — 83 —110 — 145 — US —157 — 167 sét igen megnehezíti. A kevés csőrakattal nagy mélységre való fúrást, s a köpenycsövek visszanyerését viszont a megnövelt fajsúlyú öblítővíz használata tette lehetővé. A kútfúrások felügyeleti szerve, az Országos Vízgazdálkodási Hivatal már 1949-ben előírta, hogy — tekintet nélkül az előirányzott mélységre — minden vízadó réteget ki kell próbálni, ha van záró fedőrétege s ha belőle a szükségletként megadott vízmennyiség kitermelhetőnek látszik. Számos helyen beigazolódott, hogy érdemes volt a vízzáró réteg alatti kismélységben lévő 3. ábra réteget kipróbálni, mivel a feltárt viz mennyiségileg és minőségileg megfelelőnek bizonyult, s így nem került sor továbbfúrásra. Az 1949-ben szerzett tapasztalatokból azonban az is látható volt, hogy a kismélységből való víztermelés csak akkor lehet sikeres, ha biztosítjuk annak lehetőségét, hogy a víztartó rétegből tényleg kivehető legyen az a vízmennyiség, mely abból a réteg jellemzőinek alapján kitermelhető. Ennek két feltétele van: a helyes béléscsövezés és a kellő tisztítószivattyúzás. Ezek jelentik a kútépítésnél a minőségi munkát. A helyes béléscsövezés kérdését már több ízben ismertettem. Tekintettel azonban arra, hogy az ankét tematikája kifejezetten megemlíti a helyes kúttechnikai kiképzést s mivel tapasztalataim szerint még a tervezői és kivitelezői vonalon is vannak számosan, akik a helyes béléscsövezés fontosságát és gazdaságosságát nem látják be, szükségesnek tartom ennek feltételeit újból röviden ismertetni. Azt már sikerült a köztudatba átvinni, hogy az irány csövet, illetve a kezdő csőrakatot a furatban kell hagyni s oly módon beépíteni, hogy a felső szennyezett vizek ki legyenek zárva. Nincs azonban még elég széles körben tudatosítva, hogy a kútépítés csak abban az esetben lehet feltétlenül sikeres, ha kizárjuk annak leI Y/W/4 Homok /szagos h aM°S 170 Asy°9 2.ábra