Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

11-12. szám - Bélteky Lajos: Vízszerzés kismélységű kutakból

Bélteky L.: Vízszerzés kismélységű kutakból HidAilógiai Közlöny 34. évf. 1954. 11—12. sz. 539 hetőségét, hogy a beszűrőzött réteg vize a cső mögött felfelé, a felsőbb vízvezető rétegek vize pedig lefelé, a szűrővel bekapcsolt rétegig mozoghasson. Ezt azzal érhetjük el, hogy a szűrőrakat felett bentmaradó utolsó csőrakattal a vízadóréteg fedőjében zárunk s ezt a rakatot nem húzzuk vissza. Mi történik ugyanis, ha nem így járunk el, hanem az iránycső mellett csak a szűrővé kiképzett utolsó rakat marad a furatban? A köpenycsövek kihúzása után a köpenycsővel kitámasztott rétegek nyitottá válnak, majd valahogy összezáródnak, főleg a meginduló tisztítószivattyúzás hatására. Itt kapcsolódik aztán be a kútfúrásba a véletlen. Van-e a felsőbb rétegsorban ú. n. duzzadó agyag, mely meggátolja a bekövetkezhető vízmozgást a kihúzott köpeny csövek helyén s ha van, közvetlen fedőjét képezi-e a beszűrőzött rétegnek, vagy pedig közben még be van ékelődve egy T ±0,00 Homok • agy°9 'szop _sragyog Iszapos h. Duzzadó ogyag Homok Ajj/og % 80 4. ábra vagy több iszapos homokréteg. Ha ugyanis ilyen természetű közvetlen fedőréteg nincs, akkor a tisztítószivattyúzás hatására az előbb említett csőmögötti vízmozgás meg fog indulni s azt eredményezi, hogy vagy egy felsőbb, általában kisebb nyomású réteg rövidre záródik a beszűrőzött víztartó réteggel, vagy pedig a felsőbb, iszapos homokréteg lejut a víztartó rétegig. A vízhozam mindkét esetben tetemesen lecsökken, igen gyakran negyedére, ötödére, sőt ennél nagyobb mértékben is. Az 1949—50. évek kútfúrásaiból erre a példák hosszú sorát lehet idézni. Hogy ez a vízhozamcsökkenés be ne következzék, a kútfúró kisiparosok régebben a köpenycsövek visszahúzása után egyszerűen nem végeztek tisztítószivattyúzást, vagy igyekeztek annak időtartamát minél rövidebbre fogni. Negatív ártézi kutaknál a tisztítószivatytyúzás, illetve a homokmentesítés hiánya, vagy nem kellő módon való elvégzése azonban azt eredményezte, hogy a szitaszövet nyílásánál kisebb átmérőjű ú. n. káros homokszemcséket a szűrő körüli térből nem távolították el, s emiatt a kút idő előtt elhomokolódott, használhatatlanná vált. Ezenkívül nem tudták a kútból kivenni azt a vízmennyiséget, mely a vízadóréteg jellemzői alapján kivehető lett volna. Ezeknek a negatív ártézi kutaknál észlelt káros jelenségeknek az okát nem igyekeztek felderíteni. A kivitelezőknek ez nem is volt érdeke, irányító felügyeleti szerve pedig nem volt a kútfúrásnak, amely magasabb, egyéni érdektől nem befolyásolt szempontból foglalkozott volna a kérdéssel. Az irányvonalat tehát az egyéni érdek szabta meg, s ez az irány a pozitív ártézi kutak mindenáron való hajszolása volt. A kivitelezők azért is törekedtek kifolyó víz feltárására, mert ott mellőzni lehetett a tisztítószivattyúzást, a kút vize ugyanis bizonyos idő múlva önmagától is homokmentessé vált. Az ilyen módon készült pozitív ártézi kutakat azonban, ha a vízadó réteg felett közvetlenül nincs duzzadó agyagréteg, nem lehet a vízjogi törvényben előírt zárószerkezettel használni, mivel a gyakori nyitás-záráskor fellépő vízlökések hatására a kút homokolni kezd, vagy pedig a cső mellett tör fel a víz. A vége azután az, hogy leszerelik a zárócsapot s szabadon folyik a víz. Az állandóan folyó ártézi kutak viszont pazarolják az ivóvízkincset, csökken a víztartóréteg nyomása, s ennek következtében kevesebb lesz a kifolyó víz mennyisége is. Hogy több vizük legyen, az újabb kutakat még mélyebbre igyekeznek fúratni. A tisztítószivattyúzással kapcsolatban rossz tapasztalataik voltak a pozitív ártézi kutaknál is. Ha ugyanis a helytelenül bélelt pozitív kutat tisztítószivattyúzás alá vették, akkor a negatív kutaknál említett jelenség, a cső mögötti vízmozgás, s ennek hatásaként a vízhozamcsökkenés itt is bekövetkezett a kutak nagyobb részénél, hacsak nem volt duzzadó fedőréteg. A pozitív ártézi kutak béléscsövezése azonban, majdnem kivétel nélkül, helytelen volt műszaki szempontból. A jelenség okát azonban nem a műszaki kivitelezésben keresték és látták, hanem a vízadóréteg „érzékenységiével igyekeztek magyarázni. A köztudatban ennek következtében az a tévhit terjedt el, hogy a pozitív kutakra károsan hat a tisztítószivattyúzás, negatív kutakat pedig azért nem érdemes készíteni, mivel ezeknek a kisebb mélységű rétegeknek a vízhozama csekély és a kutak élettartama rövid. Azért tartottam fontosnak ezt megismételni, hogy láthassuk, hogyan befolyásolta a helytelen kútkiképzés a mélyfúrással való vízszerzés módját, hogyan járatta le a negatív kúttal való vízszerzés hitelét, s hogyan mozdította elő a minél nagyobb mélység hajszolását. A helytelen béléscsövezés folytán lett tényező a kútfúrásnál a véletlen, s burkolt babonás ködbe egy kizárólag műszaki létesítményt. F^zt a ködöt azért nehéz teljesen eloszlatni, mert a kút leglényegesebb részei a szem elől el vannak takarva. A béléscső és a szűrő környékén lejátszódó jelenségek, elváltozások nem dokumentálhatók, csak a terepszint felett észlelhető megnyilvánulásokból lehet következtetni azokra. Ennek folytán a kútfúrással csak felületesen foglalkozók között mindig akadnak számosan, akik nem hagyják magukat meggyőzni az