Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

11-12. szám - Bélteky Lajos: Vízszerzés kismélységű kutakból

Bélteky L.: Vízszerzés kismélységű kutakból Hidrológiai Közlöny 34. évf. 1954. 11—12. sz. 537 kútakkal véghez vitl vízpazarlás következtében kisebb lett a víztartó rétegek nyomása s ez a kifolyó vízmennyiségnek tetemes csökkenésében nyilvánult meg. Már 1892-ben észlelték, hogy az alföldi víztartok vizének statikus szintje az első kutak használatbavétele óta kb. 4 mrel mélyebbre süllyedt, sőt a kőbányai serfőzők kútjainál a nyugalmi vízszint 12—20 m-rel szállt mélyebbre 2—3 évi üzemeltetés után. Nem ismerték fel azonban még a kútkiképzés fontosságát, a helyes béléscsövezés feltételeit s ennek nagy befolyását a készülő és a meglévő közeli kutak vízhozamára. Nem vonatkozik ez a megállapítás Zsigmondy Vilmosra és Bélára, akik a mai fogalmak szerint is kifogástalan kutakat készítettek, amit bizonyít az, hogy az általuk 40—50 évvel ezelőtt létesített kutak legnagyobb része ma is üzemképes állapotban van. Zsigmondyék kútkiképzése helyes volt, mert nem húzták vissza a köpenycsöveket, hanem teleszkópszerűen kivágva, a furatban hagyták s a kutak legnagyobb részét vörösfenyőből készített csővel bélelték, hogy a víz agresszivitása következtében a csőfal oldódásából eredő vasasságot megakadályozzák. Nem így jártak el azonban kisiparosaink, akik a kutak túlnyomó részét készítették, ök a köpenycsöveket nem hagyták a furatban, hanem a béléscső beépítése után visszahúzták nyilván abból a célból, hogy csökkentsék a kút költségét s ezáltal ajánlatuk olcsóbb s így versenyképesebb legyen. Nem vették észre, vagy nem akarták észrevenni, hogy helytelen és káros a köpenycsövek visszahúzása, mert ennek következtében a nyitottá vált különböző nyomású rétegek összekapcsolódnak. Az ennek eredményeként létrejövő eredő nyomás legtöbbször kedvezőtlenebb, mint ha csak a beszűrőzött réteg nyomása érvényesülne, s a rétegek rövidre zárásának káros hatása nemcsak a folyamatban levő fúrásnál mutatkozik, hanem esetleg valamely közeli, a nagyobbnyomású rétegre régebben telepített kútnál is. Az új kút elkészítése után a régi kútban a nyugalmi vízszint mélyebbre száll, ami pozitív kútnál a kifolyó víz mennyiségének csökkenésében nyilvánul meg. Nem törődtek vele, hogy a köpeny csövek visszahúzásával lehetővé váló és a bentmaradó béléscső külső palástja mentén legtöbbször be is következő, a beszűrőzött víztartó rétegig terjedő vízmozgás hatására valamely felsőbb, iszapos homokréteg anyaga lecsúszik a beszűrőzött vízadórétegre, megnöveli a belépés! ellenállást s ennek következtében a vízhozam nagymértékben lecsökken. Ezeket a jelenségeket valószínűleg észlelték a kútépítésnél, de a vízhozam csökkenés okát — kellő elméleti szakképzettség hiányában, vagy rosszul értelmezett takarékosság folytán, — nem a helytelen kútkiképzésben keresték, hanem a vízadóréteg kimerülésére fogták s az újabb kutakat még mélyebb rétegekre igyekeztek telepíteni. Ez a törekvés azt eredményezte, hogy a Nagyalföld egy részén az 1940-es években már 600—700 m-es kutak építésére került sor, jóllehet 40—50 liter/perc-riél több vizet ezekből sem lehetett kitermelni. 1. ábra Az is hozzájárult a nagymélységü kutak sűrítéséhez, hogy ahol csak lehetett, ahol erre a geológiai adottság meg volt, terepszint felett kifolyó, ú. n. pozitív artézi kút létesítésére törekedtek. Elősegítette ezt a kifolyóvizű kút néhány tagadhatatlan előnye, nevezetesen, hogy a vízkivétel kényelmesebb, mint a gémes, láncvedres vagy szivattyús kutakból s mivel vízkiemelő szerkezet nem szükséges, nincs gond azok karbantartására, illetve javítására. Ezek az előnyök vitathatatlanok. Vannak azonban a nagymélységű víztartó rétegek vizének hátrányos tulajdonságai is, mégpedig a víz magas hőmérséklete és túlságos lágysága, a nagyobb mélység folytán a létesítési költségek nagyobbodása, továbbá a mélyebb rétegek vízháztartási egyensúlyának megbomlása folytán fenyegető veszedelem. A mélyebben fekvő vízadórétegek vízutánpotlása ugyanis — hidrogeológusaink megállapítása szerint — nem olyan közvetlen, s így nem olyan gyors, mint a kisebb mélységű rétegeké. Ezért a sok helyen megfúrt rétegek nyomása több alföldi városban már lényegesen kisebb lett. Ez a meglévő kutak vízhozamának ál— 20 — 35 — 51 — 70 — 80 — 105 — 120 — 155 — 170 — 180 — 200 Homok m •* Iszapos ' • homok Kavicsos ajy°g Homok Homokos agyag Kavics