Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)
11-12. szám - Kovács György–Lécfalvy Sándor: Hozzászólás a tartósan termelhető talajvízhozam meghatározásának kérdéséhez
Kovács—Léczfalvy: Tartósan termelhető talajvízhozam Hidrológiai Közlöny 34. évf. 1954. 11—12. sz. J/515 kapilláris tartománnyal rendelkező talaj képét mutatja. Ezeknek a meggondolásoknak alapján a talajvízbe jutó beszivárgó vízmennyiségnek a mélységgel való csökkenését ábrázoló görbe a szabad kapilláris hézagok mennyiségének integrál görbéjével arányosan változik (3. ábra). adottságaink mellett 120—140% között ingadozhat, (Juhász József: Adatok az alföldi talajvízről, különös tekintettel a folyó csatornázások duzzasztó hatására. Vízügyi közlemények. 1953. II. 142. oldal). Mindössze ennyi adat áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy a talajvízből történő párolgásnak a mélységgel törV Terepszint Ví ztartalom A talajvízbe jutó csapadék \ L Átlagos évi csapadék Tolojba ju tó csopodék Talaji/izszint Fels zín lefolyás ( \ I \ | A felszínr ől I elpárolgó I csopodék | A talajvíz szintI je Fölött tározóI dó csapadék Feszültségmentes hézagtérfogat 3. ábra. A talajvízhez beszivárgó vízmennyiség csökkenése a mélység függvényében A talajvízből történő párolgás változása a mélység függvényében. A talajvízből történő párolgás mértékének megállapítására adatunk jóformán semmi sincsen. Egyetlen támpont az, hogy adott talajnál és adott környezeti hatások következtében — amennyiben a talajvízből elfolyás, vagy ahhoz hozzáfolyás nincs, illetve az elfolyó és hozzáfolyó vízmennyiség értéke egyenlő — a sokévi átlagos talajvízszint mélységében a talajvízből történő párolgás megegyezik a talajvízhez lejutó csapadékvíznek ebben a mélységben meghatározható értékével. A térszint és az átlagos talajvízszint között a talajvízből történő párolgás értéke nagyobb, mint a talajvízhez jutó beszivárgó csapadék, ez alatt a mélység alatt pedig kisebb annál. A talajból és a talaj felszínéről történő párolgás összegére még egy további adatot ismerünk. Németországi liziméteres vizsgálat alapján megállapították, hogy a vizsgált területen a térszín alatt 50 cm mélységben az átlagos párolgás a felszíni lefolyással csökkentett csapadék 120%-a volt. Ezt a kísérletet magyarországi viszonyok között értékelve Juhász József megállapította, hogy ez a %-os érték a mi ténő változást ábrázoló görbét megszerkeszthessük. Azonban mint a továbbiakban látni fogjuk, ezeknek a görbéknek — beszivárgási és párolgási görbéknek — közvetlen megszerkesztése feladatunk megoldásához nem is szükséges. A talajvízből a szint süllyesztése által tartósan kivehető vízhozam meghatározásához ugyanis elégséges a beszivárgás és párolgás különbségének ismerete a mélység függvényében (4. ábra). Ebben a különbségként alkotott értékben jelentkező változás adja meg számunkra u. i. azt a vízhozamot, amelyet a talajvízszint süllyedése révén hasznosíthatunk. Nagyobb mélységre szállítva le u. i. a talajvíz szintjét, csökkenni fog a belőle elpárolgó vízmennyiség, továbbá a beszivárgás értéke is. Ez utóbbi csökkenésének a mérve azonban kisebb, mint amekkora a párolgásban jelentkezett. Űj egyensúlyi állapot tehát a talajvízszint lesüllyesztése esetén csak akkor áll be, ha a mélyebb szintben feleslegként jelentkező beszivárgási többletet a talajvízből elvesszük, tehát hasznosítjuk. Ez a többlet pedig nem egyéb, mint a beszivárgás és párolgás különbségének változása a mélység szerint, a hasznosítást megelőző és az azt követő átlagos talajvízszintek között.
