Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

9-10. szám - Cziráky József: A kutakra vonatkozó jogszabályok értelmezése

J/56 Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 9—10. sz. Cziráky J.: Kutakra vonatkozó jogszabályok Az artézi kutak vízpazarlásának meggátlására vonatkozóan a rendelet megállapítja, hogy az elhomokolódás veszélye megfelelő biztonsági zárószerkezetek alkalmazásával kiküszöbölhető, néhol pedig az önműködő zárócsap biztonsági szelepén keresztül csekélyebb mérvű állandó vízfolyás engedélyezése elégséges az elhomokolódás elkerülésére. 1940-ben jelent meg az artézi fúrásra vonatkozó engedélyezési eljárás megyorsításáról szóló (107.211— 1940. F. M.) rendelet, mely szerint az engedélyezési kérvényhez helyszínrajz, rétegszelvényrajz, műszaki leírás és csövezési kiviteli terv mellékelése szükséges 3—3 példányban. Egy mellékletsorozatot a Földtani Intézet országos vízügyi nyilvántartójában helyeznek el. * A felszabadulás után kezdődött el hazánkban a szocialista jogalkotás. A magánjog egész szerkezetében átalakult, mert a magántulajdon helyébe egyrészt a társadalmi, másrészt a személyi tulajdont állítja. A szocialista jog egyrészt megszilárdítja a már kivívott eredményeket, másrészt hatást gyakorol az ország gazdaságára a szocialista államra nézve szükséges irányban (Visinszkij). A felszabadulástól az Alkotmányig eltelt idő közben jelentősebb, kutakra vonatkozó jogszabály nem jelent meg. Az Alkotmány 6. szakasza szerint a vizek is az állam és a közületek tulajdonába kerültek. 1951-ben több rendelet jelent meg a felszíni alatti vizekre vonatkozóan. Rendelet (30/1951/1. 7./B. E. M.) intézkedik az altalaj-kutató, mélyfúró bányakutató és feltáró műveletekkel kapcsolatos adatszolgáltatásról. A rendelet előírja, hogy altalajkutató fúrásoknál a Magyar Állami Földtani Intézetnek meg kell küldeni — többek között — a talajvízállás magasságát. Mélyfúrási műveleteket végző vállalat (szerv) közölni köteles vízfúrás vagy termelő kutak fúrása esetén — többek között — a feltárt rétegben észlelt kivehető vízmennyiségeket. Kutatófúrásnál a jellemző vízadatok közlése szükséges. Ezek a rendelkezések a hidrológiai adatszolgáltatást segítik elő. Minisztertanácsi rendelet intézkedik (105/1951/IV. 29. Wf. T.) az ásvány- és gyógyvíz feltárásának és felhasználásának szabályozásáról. Ásvány- vagy gyógyvizet feltáró új kutat létesíteni csak az egészségügyi miniszter engedélyével szabad. Ha olyan munkálat közben, melynek nem volt célja ásvány- vagy gyógyvíz feltárása, forrásvíz tör fel, ezt a körülményt 24 óra alatt a Magyar Állami Földtani Intézet vízügyi osztályának, továbbá az Országos Balneológiai Kutató Intézetnek, valamint az illetékes vízügyi hatóságnak be kell jelenteni. Ellenkező esetben a bíróság szabadságvesztést, illetve pénzbüntetést szab ki. Egészségügyi vonatkozású az ivóvízszolgáltató berendezések karbantartásáról szóló (3140/K/15—2/1951. Eü. M.) rendelet. Az ivóvízszolgáltató berendezéseknél különbséget tesz forrás, ásott-, valamint tárolóaknás fúrott kút, szárazaknás vagy oldalra helyezett aknás kút és artézi kút között. A rendelet szabályozza a vízmintavételezést és a kutak fertőtlenítését. 1951. november 15-től kötelező használatú lett az ú. n. „kútszabvány" (MNOSZ 5199—51), mely fúrt vízadó (artézi) és nyelő kutak műszaki feltételeit tartalmazza. A kútszabvány 30 pontja közül megemlítjük a fúrt kutak meghatározásánál szereplő artézi kút fogalmát, mely megfelel az ismertetett vízjogi novella végrehajtási rendelete szövegének, de a pozitív és negatív artézi kút megjelölés helyett túlfolyó és mélytükrű artézi kút megnevezést használ. A kútszabvány a legkorszerűbb kútfúrástechnikai szakismeretek alapján tárgyalja a fúrt vízadó (artézi) és nyelőkutak meghatározására, osztályozására, szerkezetére, anyagára, kivitelezésére, vizsgálatára és átvételére vonatkozó rendelkezéseket. 1952-ben a kutakra vonatkozó két fontos rendelet jelent meg. Az egyiket a vízjogi eljárási szabályok megállapítása tárgyában (2/1952/1. 8/M. T.) adta ki a minisztertanács. A r.endelet megállapítja, hogy általában vízimunkálatokhoz és vízhasználathoz vízjogi engedély szükséges. A víz természetes használatához, házi szükséglet célját szolgáló ásott kút létesítéséhez vízjogi engedélyre nincs szükség. Vízhiány esetén a vízhasználatot korlátozni lehet. Az élet rendes szükségleteire szolgáló ásott kutat saját területén bárki létesíthet, feltéve, hogy a kút ásása az első vízadó réteget követő záróréteget nem üti át és a rendeletben előírt távolságra (6—10—20 m) készült, más létesítményektől. Ásott kútból ipari vagy mezőgazdasági célra gépi erővel kiemelt víz használatához vízjogi engedély szükséges. Vízfeltárásra irányuló mélyfúrású kút vízjogi engedélyezése a Magyar Állami Földtani Intézet, az Országos Közegészségügyi Intézet és a megyei tanács végrehajtóbizottsága szakértői véleménye alapján történik. Ha valamely megépített mélyfúrású kút használata következtében más kútnak addigi vízadóképessége csökken vagy megszűnik, az elsőfokú vízügyi hatóság az érdekeltek kérelmére a mélyfúrású kút záros határidő alatt történő átalakítását vagy megszüntetését rendelheti el, vagy a károsultat a káros hatás — indokolt esetben kártalanítás mellett történő — eltűrésére kötelezheti. Az élet rendes szükségleteire szolgáló víz azonban kártalanítás mellett sem vonható el. Ha valamely mélyfúrású kútból több víz kerül a felszínre, mint amennyi felhasználásra kerül, az elsőfokú vízügyi hatóság a mélyfúrású kút tulajdonosát a vízpazarlás megszüntetésére alkalmas berendezéseknek és átalakításoknak záros határidőre történő elkészítésére kötelezheti. A rendelet ásvány- és gyógyvíz feltárását az ismertetett -minisztertanácsi rendelethez hasoló módon szabályozza. Az ásványvíz, gyógyvíz vagy gyógyfürdő célját szolgáló forrás védőterületének megállapításáról rendelkező (28. §) szakasz a fürdőtörvény vonatkozó szakaszát hatálytalanítja. A rendelet következő szakasza pedig, mely a közhasználatú vízvezetékek víztermelő helyei, közhasználatú kutak, források védőterületének megállapításáról szól, a vízjogi novella megfelelő szakaszát érvényteleníti. A rendelet megszegőit szabadságvesztéssel és pénzbüntetéssel kell sújtani. Az ismertetett minisztertanácsi rendelet megjelenése után két hónappal bocsátotta ki a Központi Döntőbizottság a 10/1952. sz. határozatát a mélyfúrás kivitelezésének szakmai feltételéről. A döntvény megállapítja, hogy a szerződő felekre, fúrt vízadó és víznyelő kutak kivitelezésére kötött saerződés esetén a kútszabvány előírásai kötelezők. A másik fontos, 1952-ben kibocsátott rendelet a mélyfúrású kutak létesítésére vonatkozó vízjogi eljárás szabályozásáról szól (2.072/1952. Hi. M.). Ez az utasítás összefoglalja az eddig vázlatosan ismertetett, kutakra vonatkozó jogszabályokat a szocialista jog szellemének megfelelően. A rendelet első szakasza a vízfeltárásra irányuló mélyfúrású kutakról szól. Meghatározza a mélyfúrású kút fogalmát. Ide tartozik egyrészt az olyan kút, mely a kútszabvány szerint készült, másrészt minden olyan csőkút, melynek mélysége a 20 métert nem éri el ugyan, de a víz kitermelése gépi erővel történik, illetőleg az a csőkút, amely vízművek, nagyobb települések, ipartelepek és más ipari, továbbá mező-, vagy erdőgazdasági üzemek vízellátásán szolgál. A rendelet értelmében nem tekinthető mélyfúrású kútnak az ú. n. vert kút (Northon-kút), ha annak mélysége a 20 métert nem éri el. A vízjogi engedélyezés kérelméhez mellékelni kell a vizimunkálat leírását, kiviteli tervét, a kútfej kiképzésére vonatkozó tervet, előírt (1:25 000) méretarányú általános helyszínrajzot és az előírt berajzolásokkal ellátott részletes helyszínrajzot. A műszaki leírásban m

3-ben meg kell adni azt a legnagyobb napi vízmennyiséget, amelynek kitermelésére a kút létesült. Meg kell jelölni a víz termelésének célját és annak a rétegnek a mélységbeli fekvését, amelyből a vizet venni kívánják. A meglévő és újonnan telepített kutak közötti távolságra vonatkozóan a kútszabvány 5. pontjában foglaltak az irányadók. Itt a vízadó réteg jellege és a termelt vízmennyiségtől függően a kúttávolság — a régi helytelen szabályozástól eltérően — 20 és 600 m között változik, ugyanazon rétegből történő víztermelés esetén. Az ötödik szakasz szerint a mélyfúrású kutak vízjogi engedélyére vonatkozó határozatban meg kell állapítani a vízkitermelés célját. Ha a kút nagyfogyasztású üzemek