Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

9-10. szám - Cziráky József: A kutakra vonatkozó jogszabályok értelmezése

Cziráky J.: Kutakra vonatkozó jogszabályok Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 9—10. sz. Jf55 szerű földművesek is ráadták magukat az artézi kútfúrásra. De csakhamar megteremtette ez az eléggé el nem ítélhető rendszer gyümölcseit, amit csak elősegített vízjogi törvényünk hiányossága." 1911-ben csak az alföldi kutak számát 3000-re becsülték. Szükségessé vált a vízjogi törvény kiegészítése és módosítása. Ezt Versec város vezetősége már 1904-ben kérte, mert az ottani artézi kutak nyugalmi vízszintje 8 év alatt 1 m-rel csökkent. A vízjogi novella (1913:XVIII. tv.) első szakasza szerint artézi kutak és földalatti gyüjtőművek segélyével a vizet felszínre hozni csak előzetes hatósági engedéllyel szabad. A vízjogi törvényben előírt távolság, vagyis már meglévő hasonló műtől, forrástól, vízfolyástól vagy csatornától 100 m, vasúttól és közkúttól pedig 50 m változatlan maradt, de kiegészült azzal a kikötéssel, hogy csak akkor, ha „nem mutatkozik annak veszélye, hogy az új mű által más vizeknek addig tényleg gyakorolt hatása megcsökken vagy megszűnik". Ezt a szakaszt bírálta Lóczy Lajos (6) 1938-ban az Országos Ivóvízellátási Nagygyűlésen, rámutatva, hogy ez a távolság korántsem elegendő minden esetben az artézi víz védelmére. Vékony víztartók esetében még az egymástól 300—400 méternyi távolságban készült fúrások is erősen befolyásolhatják egymást, különsen ha — mint az Alföldön szokás — állandóan folyatják a kutakat, aminek következtében a víznyomás csökken. A hatóság a művek létesítését a környezetet feltüntető vázrajzzal felszerelt kérvény alapján, szakértő meghallgatásával, helyszíni tárgyalás nélkül engedélyezi. Az említett távolságokon belül eső, vagy olyan mű, amely más vizeknek addig tényleg gyakorolt használatát érintheti, a vízjogi törvény VI. fejezetében körülírt engedélyezési eljárás alá esik. Ez a fejezet csak 1952-ben, a vízjogi eljárásról szóló rendelet megjelenésével vesztette hatályát. A vízjogi novella az engedélyest a műnek záros határidőn belül történő átalakítására, esetleg megszüntetésére kötelezi, ha a mű következtében más vizeknek addig tényleg gyakorolt használata csökken vagy megszűnik. A vízpazarlás megszüntetéséről a novella harmadik szakasza intézkedik. A tulajdonost kötelezheti a hatóság vízpazarlás megszüntetésére alkalmas berendezéseknek és átalakításoknak foganatosítására, ha valamely kútból több víz kerül a felszínre, mint amenynyit a kút tulajdonosa felhasznál. Horusitzky Henrik. <7) e szakaszt helytelennek tartotta és az artézi kutak állandó folyatását kívánta azzal az indokolással, hogy a mélyebben fekvő víztartó rétegek kiapadhatatlanok és a kutak csappal való elzárása sok esetben eliszaposodást idéz elő. Schmidt Eligius Róbert több ízben (8, 9) rámutatott arra, hogy a vízpazarlás veszély nélküli megszüntetésére alkalmas eljárások és szerkezetek elvi és gyakorlati problémái már gyakorlatilag is tisztázottak. A vízjogi törvény csak az ásvány- és gyógyvizek részére állapít meg védőterületet, Az artézi kutak számának növekedése szükségessé tette, hogy a vízjogi novella értelmében a közhasználatra szolgáló vízvezetékek vízfői, valamint a közhasználatra szolgáló kutak és források védelmére a vízrajzi, geológiai és egyéb helyi viszonyok figyelembevételével védőterületet állapítsanak meg. A vízjogi novella végrehajtási rendelete (1200/11*14. F. M.) több fontos intézkedést tartalmaz. Meghatározza az artézi kút fogalmát. Ezek szerint „artézi kút alatt oly fúrt kutat kell érteni, melynek tápláló vize vízáthatlan réteggel elzárt és természetes nyomásnak kitett vízhordó rétegben fakad és amelyben — a természetes nyomás következtében a víz akár a felszín fölé, akár pedig a felszín alatt bizonyos magasságra állandóan felemelkedik. Azt az artézi kutat, amelyben a felemelkedő víz a felszínen kifolyik, pozitív artézi kútnak, azt pedig, amelyben a víz a felszín alatt megközelíthető magasságban állandóan megmarad, negatív artézi kútnak nevezzük". Az artézi kutak létesítéséhez megkívánt előzetes hatósági engedély fontosságát a rendelet azzal indokolja, hogy egyes vidékeken „a szükség mérvén túl" létesítettek kutakat, holott az artézi kutakkal megnyithat^ és megcsapolható víztartó rétegek az ország nagy részén egyedüli lelőhelyei és raktárai az egészséges ivóvíznek. Az engedélynek tartalmaznia kell a kútból nyerhető víz felhasználási célját, nagymérvű víztermelésnél a kútból igénybe vehető víz mennyiségét és lehetőség szerint meg kell jelölni a víztartó réteget és a befejező cső méretét is. A rendelet a hidrogeológiai adatszolgáltatásról is intézkedik. A geológiailag kellőképpen fel nem tárt vidéken a Földtani Intézet javaslatára a kút fúrásánál kikerülő talaj- és kőzetmintákat, valamint az esetleg felszínre kerülő csigákat, kagylókat, csontokat, növénymaradványokat stb. a mélység és réteg megjelölésével az Intézetnek be kell küldeni. Be kell jelenteni a fúrás és a vízadó rétegek mélységét és ha fúrási naplót vezettek, annak másolatát is be kell küldeni az Intézetnek. A 11. § értelmében a földalatti víztartó rétegek kikutatására szolgáló próbafúrások és próbaitutak előzetes hatósági engedély nélkül létesíthetők, csak állandósítás esetén szükséges az engedély megszerzése. Horusitzky Henrik (7) megállapítása szerint ez a rendelkezés a törvény kijátszására nyújt lehetőséget. Mivel a fúrás minden esetben vízszerzési szándékkal történik, ezért a vízre való mélyfúrások között nem lehet különbséget tenni. A végrehajtási rendelet szerint a vízpazarlás megszüntetése érdekében elrendelhető átalakítás történhetik a béléscső meghoszabbítása által oly magasságra, amelynél a vízkiömlés a szükséghez mérten lecsökken, vagy elzáró csap felszerelésével. Finom homokrétegből táplálkozó kutaknál az átalakítás utóbbi módját mellőzni kell, mert eliszaposodást okozhat. A vízjogi törvénynek az ásvány- és gyógyforrásokra és vizekre vonatkozó rövid 16. szakasza után 74 év múlva jelent meg az ú. n. „fürdőtörvény" (1929. évi XVI. tv.), mely a gyógyfürdőkről, az éghajlati gyógyintézetekről, a gyógyhelyekről, az üdülőhelyekről és az ásvány- és gyógyvízforásokról szól. A törvény hatályon kívül helyezi a vízjogi törvény vonatkozó szakaszát és úgy intézkedik, hogy (31. §) az ásványvíz- és gyógyvíz-, valamint a gyógyfürdő céljait szolgáló forrásnak védelmére bármelyik érdekelt kérelme alapján forrásvédőterületet lehet megállapítani. A törvény életbeléptetéséről és végrehajtásáról szóló rendelet (500/1931. N. M. M.) megismétli a törvényben szereplő ásvány- és gyógyvíz fogalmat és úgy rendelkezik, hogy (22. §) mély kutak és artézi ivóvízkutak vizei, amennyiben vegyi összetételükben különleges alkatrészeket nem tartalmaznak, ásványvíznek nem tekinthetők. A vízjogi novella végrehajtási rendeletét 1933ban kibocsátott rendelettel (23.969/1933. F. M.) részben megváltoztatták és kiegészítették. Az eltelt 19 év alatt azt tapasztalták az illetékesek, hogy a kutakra vonatkozó jogszabályokat gyakran kijátszották. Ezért a kiegészítő rendelet szigorításokat tartalmaz és a Földtani Intézet jelentőségét kiemeli. Az artézi kút létesítéséhez szükséges engedélyhez ezentúl 1:25 000 méretarányú térképlap, vagy arról másolt vázlat is csatolandó a rendeletben előírtak feltüntetésével. Minden engedélyezési kérvénynél meg kell a Földtani Intézet véleményét hallgatni. A próbafúrásokra vonatkozó szakasz úgy módosul, hogy a földalatti vizek kiaknázására szolgáló próbafúrások és próbakutak mindaddig nem esnek vízjogi hatósági engedélyezés alá, amíg nincsenek földalatti vizek felszínre hozásával egybekötve. A próbafúrás létesítői kötelesek időben bejelenteni a próbafúrást és a Földtani Intézet részére adatokat gyűjteni. A vízjogi novella végrehajtási rendeleténél ismertetett adatokon kívül meg kell állapítani a fúrással nyert víz minőségét és a kifolyó víz hőfokát. Több vízadó szint esetében a lehetőség szerint meg kell adni az egyes vízadó szintekből fakasztott víz mennyiségét és hőfokát, valamint azt a magaságot, amelyre az egyes szintek által szolgáltatott víz felemelkedik. Jelenteni kell a Földtani Intézetnek, ha a víz sós, olajos, vagy éghető gázokat tárt fel a fúrás. Az artézi kutak építésénél fúrási naplót kell vezetni és annak másolatát a munka befejeztével a Földtani Intézethez kell eljuttatni. Hatósági felülvizsgálathoz az engedélyes három példányban köteles a csövezés kiviteli rajzát beszolgáltatni.