Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

1-2. szám - Kovács György: A Tisza és a Maros torkolati szakaszainak hidrológiai vizsgálata

Kovács Gy.: Folyók torkolati szakaszának vizsgálata Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 1—2. sz. Ifi megtörik és a zérus vízszállítás vonalával közel párhuzamosan halad tovább. A két egyenes távolsága Makótól Szegedig átlagosan 40 cm-es esést mutat, tehát ez az esés szükséges ahhoz, hogy a meder a Szeged—Makó közötti szakaszon adott •szegedi duzzasztás esetén az előforduló legkisebb marosi vízhozamot levezethesse. A töréspont koordinátáiból leolvashatóan a legkisebb vízhozam Makónál duzzasztás nélkül a zérus mérceleolvasás magasságában folyik le> tehát 25—30 m

3/sec-ra tehető. Szeged és Makó között a vízszint emelkedése a statikus állapothoz képest nem független a szegedi Vízállástól (a két egyenes nem párhuzamos), hanem azzal együtt növekszik. Ennek oka nyilvánvalóan ugyanaz, ami a 79,00 m A. f.-i szegedi szint alatt a legkisebb makói vízállások vonalának a függőlegestől eltérő voltát okozta, vagyis, hogy az adott szegedi vízállás esetén előfordulható legkisebb marosi vízhozamok a szegedi vízszint emelkedésével kis mértékben növekednek. Összefoglalva az elmondottakat, megállapíthatjuk, hogy a Maroson egészen kicsiny vízhozamok fordulhatnak elő bármely tiszai vízállás esetén. AZ alacsonyan kialakuló makói vízszintet a torkolatnál lévő duzzasztó csak akkor emeli meg, azaz a duzzasztás csak akkor hat vissza Makóig, ha a szegedi vízlépcsőn legalább 79,00—79,50 m A. f.-i duzzasztási magasságot tartunk. Ezek szerint tehát ennél alacsonyabb szintű duzzasztóval a marosi torkolatban a hajózóút Makóig nem biztosítható. 4. Összefoglalás Összefoglalva a tanulmány során elmondottakat, megállapíthatjuk, hogy a befogadóknak a folyók torkolati szakaszán a hidrológiai jellemzők Maurer Gyula: Vízöblítéses földmunkák. Közlekedési Kiadó, Bp. 1953. Ara: 24,— Ft. A szerző műszaki irodalmunknak egyik hiányzó láncszemét pótolta, amikor könyvet írt a földmunkák gépesítésének erről a korszerű formájáról. A vízöblítéses földmunkák elterjedtebb alkalmazásának hazánkban is eljött az ideje. Az eljáráshoz egyszerű, kevés munkával előállítható berendezések kellenek, üzemi költségük is olcsó, ezáltal a fejtés és szállítás önköltsége csökkenthető, tehát alkalmazásuk indokolt. Maurer Gyula könyvében részletesen ismerteti a vízöblítéses földmunkák alkalmazási lehetőségeit, s a munkavégzés folyamatát. A mű hat fejezetből áll. Az első fejezet a vízöblítéses földmunkák elvét és alkalmazási területeit tárgyalja. A második, harmadik és negyedik fejezet a munkavégzés sorrendjében ismerteti a fejtés, zagyszállítás és ürítés kérdéseit. Az ötödik kialakítására döntő szerepük van. Ezt a hatást a 2. fejezetben elmondottak szerint könnyen és aránylag megbízható módon felhasználhatjuk duzzasztási görbék számítására olyan folyószakaszokon, ahol a pontosabb számításokhoz szükséges részletes hidrológiai adatok — rögzített vízszint, vízhozammérések, mederfelvételek — nem állanak rendelkezésünkre, illetve a más módszerekkel számított duzzasztási görbéket ezekkel a visszahatásra jellemző adatokkal könnyen ellenőrizhetjük. A két vizsgált folyónak — a Tiszának és a Marosnak — a torkolati szakaszán kialakuló hidrológiai jelenségekről megállapíthatjuk, hogy a Duna visszahatása a Tiszán Szegedig kimutatható ugyan, de mivel kicsiny annak a valószínűsége, hogy kis tiszai vízhozam, magas vagy közepes dunai vízállással együtt jelentkezne, ennek a hatásnak a Tisza alsó szakaszán kialakuló vízháztartási egyensúlyra döntő befolyása nincsen. A Maroson — minden bizonnyal a magas fenékküszöb és a folyó nagyobb esése következtében — a tiszai visszahatások jelentéktelenek. Csak egészen magas szegedi vízállás esetén mutatható ki a makói szelvényben a Tisza duzzasztó hatása. Ezeknek a hidrológiai megállapításoknak a jelentősége a gyakorlati tervezések során abban mutatkozik, hogy nyilvánvalóvá teszi számunkra azt, hogy egyrészt jelentős tiszai vízelvonás esetén az alsó szakasz vízgazdálkodása csak egy torkolati vízlépcső megépítésével, illetve nagyobb mennyiségű élővíz átvezetésével oldható meg, másrészt pedig felhívja a figyelmet arra, hogy amennyiben a Maroson a hajózást Makóig kívánjuk fenntartani, ezt csak egészen magas szegedi duzzasztott vízszint biztosításával érhetjük eh részben a zagyszivattyús kotróhajókat ismertéti a szerző, majd végül a hatodik fejezetben hazai és külföldi példákat, a vízöblítéses munkagépek és berendezések történetét találjuk. A vízöblítéses munkáknál dolgozó mérnökök és technikusok számára nélkülözhetetlenné teszik a könyvet a közölt grafikonok, táblázatok és számpéldák. Ezek egyszerű, könnyen használható formában adják a szerző és több külföldi kísérletező kísérleti eredményeit. A könyvet jellemzi az egyszerű, világos tárgyalási mód. Ezt találjuk a gépészeti vonatkozású részeknél is. Az előbbiek alapján úgy gondoljuk, hogy a „Vízöblítéses földmunkák" nélkülözhetetlen kézikönyve lesz a szakterületen dolgozó mérnök és technikus kartársaknak, de haszonnal forgathatják más munkaterületen dolgozók is. A könyv biztosan népszerűsíteni fogja a vízöblítéses földmunkákat és elősegíti — az eljárás megismerése útján — hazai alkalmazásukat. Kalmár Gyula