Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

1-2. szám - Kovács György: A Tisza és a Maros torkolati szakaszainak hidrológiai vizsgálata

3Jf Hidrológiai Közlöny. 42. évf. 1954. 1—2. sz. Kovács Gy.: Folyók torkolati szakaszának vizsgálata esetén kialakuló tiszai vízszinteket vízelvonás feltételezése nélkül és 175 m

3/sec öntözővíz-elvonás felvételével, valamennyit a leggyakoribb és az előfordult legnagyobb titeli vízállás figyelembevételével. Az így kapott vízszintek hossz-szelvényét a 16—18. ábrák mutatják. A számítások végeredményeként megkaptuk a Tisza alsó szakaszán duzzasztás nélkül kialakuló felszíngörbéket. Ezek szerint az öntözővíz elvonása esetén egy, a torkolat közelében létesülő duzzasztó beépítése nélkül a Tiszának ezen a szakaszán a vízgazdálkodás komoly nehézségek elé kerülne. Ezért Szeged alatt duzzasztómű létesítésével minden valószínűség szerint számolnunk kell, illetve indokolt az Akadémia Hidrológiai Főbizottsága által javasolt nagyobb mértékű (80 m

3/sec-os) élővízforgalom állandó biztosítása. b) A Maros-tarlcolat hidrológiai vizsgálata A Tisza-csatornázás elsődleges feladata mindenképpen a Tisza-völgyi öntözések vízszükségletének a biztosítása. Ehhez járul további eredményként a termelhető energia a vízlépcsőknél jelentkező esések kihasználásával, és a hajózóút, illetve a szükséges hajózási mélység megteremtése a Tiszán és mellékfolyóinak torkolati szakaszán a vízfolyások vízhozamától függetlenül, minden időben történő korlátozás nélkül. Ez a legutóbbi cél a kisesésű mellékfolyókon —- Bodrog, Körösök — a tervezett vízlépcsők által könnyen elérhető. A Maroson azonban annak nagyobb esése és a torkolatnál képződött magas fenékküszöb következtében külön vizsgálnunk kell, hogy milyen szegedi vízszint esetén tudjuk a hajózáshoz szükséges 2,5 m mélységet biztosítani. Mivel elképzelhető, hogy a duzzasztóművek kgzelési utasításai a duzzasztási szint magasságát a tiszai vízhozamok függvényében fogják meghatározni, vizsgálnunk kellett azt is, hogy vájjon mutatkozik-e a tiszai és marosi vízhozamok között korrelációs kapcsolat. Ennek a tanulmányozására az 1931—40. közötti tíz év adatai alapján felraktuk az egyidejű makói, illetve szegedi vízállásleolvasásokkal jellemzett pontokat. (A koordináta rendszer vízszinszintes tengelyén a makói, függőleges tengelyén a szegedi vízállásokat tüntettük fel.) Sem a mindennapi leolvasások, sem pedig" a tetőző értékek nem adtak határozott mércekapcsolati vonalat, hanem a 19i ábrán sraffozással jelölt területen szóródtak. Az ábrát kiegészítettük azzal a 45°-os egyenes vonallal, ami az azonos magasságú szegedi és makói vízállásokat jellemzi. Ez az egyenes 'tehát a Maros zérus vízszállítása esetén a Szegedről statikusan visszaduzzasztott makói vízállásokat adja meg. Az ábrából az alábbi következtetéseket vonhatjuk le : Mivel a pontok nem tömörülnek egy határozott egyenes mentén, hanem majdnem egyenletesen szóródnak, megállapíthatjuk, hogy a Tisza és a Maros vízhozamai között szoros kapcsolat nincs, vízhozamingadozásuk nem vezethető közös okra vissza. A legkisebb makói vízállások vönala (a sraffozott terület baloldali határvonala) mindaddig, amíg a szegedi vízállás 79,00—79,50 m A. f.-i szint alatt marad, csaknem függőleges, ami azt igazolja, hogy ilyen szintig a Tisza visszahatása nem érvényesül a makói mércén. A makói vízállás tehát 1000 900 800 700 600 ? St Qj R OitS O) Nf N NF to t>C '=§ I NJ á * 500 400 300 200 100 -100 -200 -300u . A * / in VVVSNJ - /w 1 11 & /JM n vAvy \Vy /XV || 1 í! \ \W\ \\ ii / \ s \ \y * K\ 0 100 200 300 400 500 600 Vízállás, Makó [cm] .0"pont = 80,21 m (VOJ 19. ábra. Az összetartozó szegedi és makói vízállások tartománya. csak a Maros vízhozamától függ, ami pedig — mivel nincs szoros kapcsolata a tiszai vízhozamokkal — magas szegedi vízállás esetén is kicsiny értéket vehet fel. A legkisebb makói vízállások vonalának az ordinátától elhajló iránya a két vízfolyás vízhozamainak egészen laza kapcsolatára utal, amennyi- ' ben azt igazolja, hogy a meghatározott szegedi vízállás esetén előfordult legkisebb makói vízhozamok a szegedi vízállás emelkedésével igen kis mértékben növekednek. A legnagyobb makói vízhozamok ugyancsak együtt növekednek a szegedi vízállással, mégpedig rohamosabban, amit az ábra jobboldali határvonalának (adott szegedi vízállás esetén lehetséges legmagasabb makói vízállások vonala) erőteljesebb dőlése igazol. A legkisebb vízállások vonala a szegedi statikus duzzasztást jellemző egyenest megközelítve