Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

9-10. szám - Schréter Zoltán: A Bükk hegység régi tömegének földtani és vízföldtani viszonyai

380 Hidrológiai Közlöny. T34. évf. 1954. 7—8. sz. Kivonatok barlang végén észlelt karsztvíztükör magasabb fekvésű, a még D-ebbre a Vesszős alatt fekvő dolomitba mélyülő kis barlangban még magasabb fekvésű a földalatti víz tükre. Ennek a kb. merőlegesen lefelé haladó üregnek a nyílása kb. 6 m-rel fekszik az országút fölött, 22,10 m mély, s a benne lévő víz felszíne kb. 11 m-re van az országút szintje alatt (1929). Még délebbre az alsó Szinva forrása még magasabb térszínen lép a külszínre. A szilvásváradi alsó Szalajka, Berva, az imókői és vöröskői forrásoknál nyert tapasztalatok alapján, a görömbölyi fürdő forrásainak esetéből (ahol egymás mellett törnek fel a hidegvízű és melegvizű források), valamint a lillafüredi fúrásnál stb. nyert adatok és más tapasztalatok alapján világosan láthatjuk, hogy a Bükk karsztvíz földtana igen bonyolult, tehát nem tekinthetjük a hegység minden részének vízi viszonyait egyformának, egységesnek, vagyis nem foghatjuk azokat egységesen egy kalap alá. Amikor a földalatti víz kihasználását tervezzük, minden egyes hegységrészietet külön-külön kell igen beható tanulmány alá vetni, hogy a kitermelhető víz kiterjedésére és mennyiségére vonatkozólog megbízható alapot nyújthassunk. Melegvizű források A Bükk hegység szélein nagy szegélyvetődések mentén helyenként melegvizű források bukkannak fel. Ezek a következők: 1. Kács fürdő forrásai a Bükk déli oldalán, a f. eocén mészkővel fedett k. triász mészkő határvetődése mellett fakadnak. A források vizét számottevő fürdő hasznosítja. Igen bővízűek, úgyhogy patakként folyik le belőlük a víz, amely lejjebb malmokat hajt. Egyes nagyobb felfakadásait Mária, Benedek, Árpád, Mátyás és Szt. István forrásoknak nevezik. Tíz melegvizű forrás van. A legészakibb források hőmérséklete kisebb. Legányi F. 1927. VI. 7-én 19 órakor négy forráson 14 C°-ot mért. Papp F. mérései: H = C° Q = l/perc I. sz. forrás 23,0 2520,0 II. sz. forrás 22,0 2520,0 III. sz. forrás 22,0 325,0 IV—V. sz. forrás 22,0 360,0 VI. sz. forrás 21,0 130,0 Tó és ivóvíz forrás: tó 16,0 ivókút 15,0 2. A Latorvíz fő forrásai. A Latorvízfő forrásai a f. eocén nummulinás mészkő NyÉNy— KDK-i irányú letörése mentén fakadnak fel, amelyen túl DDNy-i irányban a k. oligocén korú sárga agyag következik. Egy nagyobb, bővebbvizű forrás a völgy fejében, több kisebb forrás pedig délkeletebbre fakad fel; valamennyi forrás szorosan a mészkő szélén, — eltekintve a főforrástól — mind a vízárok jobboldalán tör fel s kis tavacskát hoznak létre. A forrásvíz eléggé bugyborékol; a felszínre szálló gázbuborékok nyilván levegőből állanak. A gázbuborékoknak a felszínre jutása csekély sustorgással jár. A forráscsoport bővizű és nyomás alatt áll; az egyik mellékforrás a fenék homokját állandóan fellöki. Kevéssel lejjebb, Latorut telep mellett már több malmot is hajt. Kevéssel a forrásokon alul, ahol a két völgy összefut, a vízből kevés mésztufa rakódott le. 1914. VIII. 5-én a főforrás hőmérsékletét 16 C°-nak, a levegőét 27 C°-nak, 1950. VII. 19-én 13 órakor 17 C°-nak, levegőét 31 C foknak mértem. 3. A görömbölyi fürdő (Miskolctapolca) melegforrásai. A görömbölyi fürdő melegforrásai a k. triász mészkő ÉK—DNy-i irányú letörése mentén fakadnak fel nagyobb mélységből. A vetődésen túl az alsó miocén homok, kavics és agyaglerakodásai következnek. A források igen bővízűek, vizüket jelentős fürdő hasznosítja, lefolyásuk a bővizű Hejő patak. Az egyes források hőmérséklete Papp Károly szerint (1906) 25—32 C° közt váltakozik, Görömböly-Tapolca mintaszerűen gondozott gyógyfürdőit 5 forráscsoport látja el, úgymint: Hivatalos mérés szerint (Papp F.) 1. A barlang forrásai 2. A gyógyfürdő medencéiben feltörő források 3. A gyógyfürdő melletti tó 4. A tavi fürdő medencéjében feltörő források 5. A Szerelem sziget körüli tóban fakadó források Hőfok 29 "C° 30,7 C° 29,6 C° 29,3 C° 26,4—27.0 C° Q 9400 l/perc 720 l/perc 4. A diósgyőri fürdő melegvize a hegyoldalban emelkedő k. triász szürke mészkő tövében, vetődés mentén fakad fel. Bővizű; hőmérsékletét kiömlésénél 1929. I. 21-én 23 C°-nak s a fürdő vízének hőfokát 1915. IX. 10-én 22 C°nak mértem. A közelben lévő Szentgyörgy forrás vízének hőmérséklete 1929. I. 21-én 20,5 C° volt, a diósgyőri egykori tó forrásának hőmérsékletét ugyanakkor 17 C°-nak, s a várrom alatt fakadó forrás hőfokát 1915. IX. 10-én 13 órakor 17 C°-nak mértem. Hivatalos mérések szerint (Papp Ferenc): Tavi források (foglaltak) I—II. sz. Q = 2920 l/p H = 19,8—22,8 C° Várárki forrás (rosszul foglalt) Q = 485 l/p H = 17 C° Szent György forrás (foglalt) ? Kis forrás (részben foglalt) Q = 10—20 l/p H = 16,5 C°