Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

9-10. szám - Schréter Zoltán: A Bükk hegység régi tömegének földtani és vízföldtani viszonyai

Schréter Z.: A Bükk földtani viszonyai 5. A Bükk hegység DNy-i részén fakad fel az egri hévforráscsoport, amely a k. triász szaruköves mészkőből ered, s nagy vetődések kereszteződésén tör fel. Igen bővizű, jelentős fürdőkultúra alapja. Az egyes források hőmérséklete 26,2—31 C° közt váltakozik. A forráscsoport részletes leírása nyomtatásban megjelent. 6. Bizonyos mértékig ide kell sorolnom a Mónosbél-i 15 C°-os hőmérsékletű sziklaforrást is, amelyről fentebb már volt szó. Röviden megemlékezem még a fúrások útján nyert hévizekről is. Legjelentősebb az egri melegvizű artézi kút, amelyet a hévforráscsoport mellett mélyítettek le s amelynek vize a harmadkori képződmények alatt rejtőzködő k. triász szaruköves mészkőből ered; hőmérséklete 31,5 C°, az egri vízvezetéket táplálja. Diósgyőrtől DNy-ra, a fürdő forrásától DK-re, az állami erdészet 1928. folyamán több fúrást mélyíttetett víznyerés céljából. A tó partján lemélyített fúrás 75 m mélységben érte el a triász mészkövet, amelyben 112 m-ig haladtak. A 17,5 C hőfokú víz 108 m mélységből jött. Ez eredetileg 35 cm-rel emelkedett a tó színe fölé és IV2 sec. alatt 11 liter vizet szolgáltatott. A várkert falánál 61 m-ig fúrtak le, ebből a mélységből 16 C° hőfokú felszökő vizet nyertek. Az állami erdészlak udvarán lemélyített fúrás 36,52 m-ben érte el a triász mészkövet. A fúrás 98 m-éből 18 C° hőfokú vizet fakasztottak, amelynek tükre azonban 4,5 m-rel maradt a térszín alatt. (Az újabb fúrási adatokat nyomtatásban közölték). A fentiekből látjuk, hogy a Bükk hegység É-i szegélyét számos kisebb-nagyobb vetődés határolja, amelyek a hegység egyes részleteit különböző mélységbe süllyesztették le. Ezeknek a vetődéseknek némelyike a mélységben rejtőzködő melegvíz felszállásának útjául szolgál (fürdő és tó forrása). A legutolsó melegvízkutató fúrást Miskolc keleti részén a fövenyfürdő területén mélyítették le. Ennek kb. 633 m mélységében elérték a k. triász fehér mészkövet, amelyből eleinte vizet nem nyertek, lejjebb haladva azonban 42 C°-os 276 liter/perc-nyi héwizet fakasztottak. A természetes úton felszálló és fúrásokkal a felszínre hozott héwizek végeredményben karszti eredetűek, vagyis ezek is a csapadékvizekből származnak; azzal a különbséggel, hogy jóval nagyobb mélységbe kerültek le, ahol felmelgedhettek s természetes hévforrások alakjában egy-egy nagy mélységre lehatoló hasadékon a felszínre törhettek. A fúrások viszont mesterségesen hozzák fel ugyanezt a felmelegedett, de vízhatlan rétegcsoportokkal lefedett karsztvizet. * Megjegyzem még végül a következőket: A Bükit hegység valamennyi forrását nem tudtam megvizsgálni, de a legtöbbjére sor került. Eddigi vizsgálataim alapján azonban mégis néhány általános érvényű tapasztalati tényt leszögezhetek, amelyeket az alábbiakban közlök: Vizsgálataim a források képződési körülményeinek megállapítására, hőmérsékletűk megmérésére és vízhozamuk hozzávetőleges megítélésére szorítkoztak. A források képződésének földtani előfeltételeit az előzőkben részletesen tárgyaltam. Vízmennyiségméréseket magam nem végeztem, nem lévén munkaköröm. Csak arra szorítkoztam, hogy a nagyobb vízbőségű forrásokat kiemeltem. Ahol ilyen megjegyzést nem teszek, az azt jelenti, hogy az illető forrás viszonylag csekély vizű, tehát ipari felhasználhatóság nézőpontjából számításba nem vehetjük. Néhány, még nem közölt vízmennyiségmérési adatot Papp F. volt szíves rendelkezésemre bocsátani. Hőmérsékletméréseimből bizonyos általános érvényű szabályokat levonhatunk. Méréseimből kitűnik, hogy a Bükk forrásainak hőmérséklete általában 8—10 C°, ami megegyezik a terület átlagos évi hőmérsékletével. Kevés ennél kisebb, vagy nagyobb hőfokú forrás akad. Egyes források hőmérséklete állandó, míg másokon igen csekély hőingadozás mutatkozott az évek, vagy évszakok folyamán. Egyes források viszont időszakosaknak bizonyultak. Ilyenek az Imókő forrása, a Vöröskő forrása, a Berva forrás és a Hór-völgyi Remény forrás. Ide kell sorolnunk még azokat a hirtelen feltörő és gyorsan megint eltűnő vízfeltöréseket is, amelyek bonyolult földalatti üreghálózatra engednek következtetni. Amely esetben mások adatait használtam fel, ott az adatokat nyújtó nevét zárójelben közlöm. A Bükk hegység vízföldtani viszonyaira vonatkozó több értekezés jelent meg Papp Károly, Wein Gy., Vitális S., Pávai V. F., Hajós L., Kessler H., Balogh K., Jakucs L. és Schréter Z. tollából a Hidrológiai Közlönyben és részben a Földt. Int. Éékönyvében és Évi Jelentésében, amelyekben a szerzők számos értékes adatot közölnek.