Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

9-10. szám - Schréter Zoltán: A Bükk hegység régi tömegének földtani és vízföldtani viszonyai

Schréter Z.: A Bükk földtani viszonyai 3. Cserépfalutól É-ra a Hór völgy mészkőszurdokának K-i oldalán kb. 3—4 m magasan a patak szintje fölött két szűk lyuk látszik, ezek egyikét ,,sárkánylyuk"-nak nevezik, amely kb. fél méter széles. 1911. szeptemberében hosszabb esőzés, sőt felhőszakadás után a sárkánylyukbólfeltódult a víz és beoltotta nagy robbanások közt az alatta lévő két, majdnem teljesen kiégett mészkemencét (Kéméndi Bertalan, cserépfalvi lakós és Legányi F. közlése). * A mészkövekből és dolomitokból fakadó nagyobb forrásoknak és az azokban raktározódott földalatti víznek igen nagy közgazdasági jelentősége van. Ahol ez a földalatti víz nagy forrásokban a külszínre bukkan, azokat részben már eddig is foglalták és ipartelepek, valamint lakótelepek vízellátására használták fel főleg Miskolc környékén. Több bővizű forrás foglalása egyes ipartelepek vízellátásának biztosítása céljából folyamatban van. Nagy lesz a jelentősége a Bükk mészkőtömegeiben felhalmozódott földalatti vizek felhasználásának is; ezeket azonban még nem ismerjük eléggé. Ezért fontos a Bükk mészkőterületei alatt lévő barlangok, víznyelők stb. felkutatása, hogy ezáltal a mélyben rejtőzködő mély karsztvizek tengerszintfeletti magasságáról, a víztömeg nagyságáról és kivételezési módjáról képet nyerhessünk. Ebből a célból a hegység belsejében, de főleg a hegység szegélyi és alacsonyabb részein kutatófúrások és kutatóaknák lemélyítése is kívánatos volna. Igen tanulságosak karsztvízföldtani nézőpontból az eddigi vízkutató fúrások eredményei. Ilyenek egyebek mellett a diósgyőri fúrások és a lillafüredi nagy fúrás. A diósgyőri fürdő hévize 23 C°, a közelében lemélyített fúrások 100 m körüli mélységekből csak 17—18 C° körül lévő hőfokú vizet tudtak fakasztani. A fúrási eredményekről más helyen bővebben szólok. A lillafüredi fúrás vízföldtani eredményei különösen tanulságosak, úgyhogy ezzel részletesebben foglalkozhatunk. Egyik szakemberünk ama nézetének alapján, hogy a Lillafüredi völgyben képződött mésztufa egykori hévizek lerakodása, fúrás lemélyítését javasolta — véleménye szerint — a mélyben rejtőző nagy hőfokú hévíz felszínre juttatása céljából. A többi szakember ezt a véleményt nem fogadta el s a fúrást indokolatlannak minősítette. Ebből szenvedélyes személyes és hírlapi viták keletkeztek. A fúrást lemélyítették a következő eredménynyel: a fúrást 326 m. tszf. magasságban kezdté kmeg s a 18,4 m vastag holocén-pleisztocén mésztufán áthaladva, a fúró belejutott a meredek, 65°-os dőlésű k .triász mészkőbe, amelyben 717 m-ig haladt. Ezalatt 728 m-ig sötétszürke palás mészkövet fúrtak át, végül a kampili (?) agyagpalára jutottak, amelyben 734,5 m-ig hatoltak le. A fúrásban a fúrómester adaHidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 9—10. sz. 379 tai szerint az öblítővíz 125 m-ig elveszett, majd a hasadozott mészkőből a fúrás hidegvizet fakasztott, amelynek felemelkedési szintje a fúrás folyamán erősen ingadozott. Volt eset (490 m mélység táján), amikor a harántolt hasadék kitöltésében még az öblítővíz is eltűnt, de időnként a víz a felszín fölé is felszökött, viszont a fúrás néhány méternyi lejjebbhaladása után újból jelentékenyen alábbszállt. 1928. VII. 2-án a fúrás 506 m mélysége mellett munkaközben a víz nem ömlött ki a fúrólyukból, de ha a rudazatot kihúzták, a víz lassan felemelkedett s a kissé megemelt csőnyíláson a víz 1—2 óra hoszszat kifolyt. Később a víz visszasüllyedt és 13 Hírei a felszín alatt állva maradt. Ebben a pihenési állapotban a víz hőfoka 19 C° volt. A fúrás folyamán a fúróvállalat a víz hőmérsékletét ismételten mérte. így a 280 m mélységben 14,5 C°-ot, 407 m-ben 18 C°-ot/608 mnben 21,5 C°-ot, 704 m-ben 23,5 C°-ot, 728 m-ben 1928. dec. 26-án 24 C°-ot, és 1929. jan. 4-én 29,5 C°-ot mértek. A Földtani Intézet hivatalos mérése szerint (Emszt K.) 1928. júl. 17-én 28 C° és dec. 20-án 22 C° volt a víz hőmérséklete 728 m mélységben. Ezzel bebizonyosodott, hogy Lillafüred részére olyan nagyhőfokú vizet, amely a nagy szálloda fűtésére alkalmas volna, nyerni nem lehet. A térszín alatt maradó hidegvíz fövenyfürdők táplálására sem alkalmas, azért sem, mert a kevés víz nem szökik magától a felszín fölé. Ez a fúrás bebizonyította azt is, Ihogy a fehér mészkő hasadékai szabálytalanul tartalmazzák a karsztvizet; a hasadékoknak csak egy része közlekedik jobban egymással s azok szabálytalanul tartalmazzák a karsztvizet; egyes részleteik különböző nyomás alatt állnak. Ez a magyarázata annak, hogy a víz felszíne a fúrólyukban olyan jelentékenyen ingadozott s feltűnő, hogy a hasadékok egy része száraznak bizonyult. Ezeket a tapasztalatokat a jövőben szem előtt kell tartani a további karsztvízföldtani kutatásoknál. Látjuk, hogy a hőmérséklet a fúrólyukban ingadozott, de lefelé állandóan növekedett. A geothermikus grádiens kb. 30 m-nek tekinthető, de ha a magasabb közbeeső vízhőfokokat veszszük számításba, 23—24 m-nek is vehetjük. Még megemlítendők a következők: a fúrás néhányszor olyan hasadékot harántolt, amely laza anyaggal, homokkal volt kitöltődve. Így a 465,3—466,5 m közt mész- és kvarchomokot fúrtak át. A 620 m mélységben harántolt hasadék kitöltése legnagyobbrészt kvarchomokból állt és azok egy része üvegfényű, átlátszó és szögletes volt; tehát arra gondolhatunk, hogy az részben miocénkorú riolit hamuhullásból származott. A mélyben rejtőzködő földalatti víz felszíne Lillafüred közvetlen környékén sincs — úgy látszik — egyforma tszf. magasságban. Az egyes adatokból az tűnik ki, hogy É-ról D-felé egyes részletekben a földalatti víz színe emelkedik. Az Anna barlang forrása a Hámori tó mellett a legmélyebben ered, a D-re eső István