Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

9-10. szám - Schréter Zoltán: A Bükk hegység régi tömegének földtani és vízföldtani viszonyai

378 Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 9—10. sz. Schréter Z.: A Bükk földtani viszonyai jelentős karsztvízmennyiséget tárol repedésekkel és kisebb-nagyobb üregekkel átjárt belsejében. Ezt az újabb kutatások igazolták is. 95. A mészkőtömeg délnyugati szélén fakad a Berva időszakos forrás. Ez néha bőven szolgáltatja a vizet, máskor teljesen elapad. A forrás mészkőszikla közelében a Berva alluviális hordalékából négy-öt helyen fakad fel (1918. VIII. 20.) alulról és a K-i oldalból. 1925. eleje óta vízsszolgáltatása állítólag erősen megcsappant. Ezt a jelenséget a lakosok az 1925. jan. 25-i egri földrengéssel hozták kapcsolatba. A valóság mindenesetre az, hogy 1926. nyarán a forrás egyideig teljesen el is apadt. 1926. júl. 10-én, tartósabb esőzés után is csak gyengén folyt a víz belőle. Hőmérsékletét 1926. VII. 10-én 19 órakor 11,5 C°-nak mértem, a levegőét pedig 22 C°nak. 1939. VII. 17-én 10 órakor 11 C°-nak, a levegőét 28 C°-nak, 1939. VII. 31-én 10 órakor 15 C°-nak, a levegőét 29 C°-nak mértem. Ezekből az adatokból láthatjuk, hogy a forrás vízmennyisége és hőmérséklete erősen ingadozik és tekintettel arra, hogy időnként teljesen elapad, az időszakos források közé kell sorolnunk. 8. Az Eged-Várhegy mészkővonulatának forrásai 96. A Felsőtárkánytól ÉK-re eső triász mészkőrögből fakadó sziklaforrás. A sziklaforrás több ágból ered. Ez a mészkőrög aránylag nagyobb vízbőségű forrást szolgáltat, mint amekkorára az aránylag kicsi mészkőterületből, mint vízbeszivárgási területből számíthatnánk. Kérdésesnek látszik tehát, hogy honnét származik ez az aránylag nagy vízmennyiség. Feltételezhetjük, hogy a kis mészkőrög az agyagpalák között és alatt összeköttetésben van a Bükk magasabb mészkőfennsíkjainak beszivárgási területével és onnét nyeri vizét. De feltételezhetjük azt is, hogy a Lökvölgy leszivárgó vize bukkan ki a mészkőrög repedéseiből. A Lökvölgy a ladin agyagpala és homokkő területén szedi öszsze vízét s elég bővizű ér formájában halad a Barátrét felé, amelyet elég vastag alluviális hordalékanyag tölt fel. A Lökvölgy vize a nagy DNy-i irányú kanyarulathoz érve csökken, sőt száraz időben el is tűnik a hordalékban. Erősen csapadékos időben azonban lejjebb is folyik, sőt a mészkő szurdokon át is lefolyik a patak vize. A hordalékban raktározódott víz a mészkő hasadozottsága révén a mészkőbe átszivárog s a mészkőrög Ny-i oldalán források alakjában bukkanhat ki. Ez volna a másik magyarázat. A sziklaforrás hőmérsékletét 1913. VIII. 6-án 10,5 C°nak mértem, 1918. VIII. 24-én 16 órakor 11 C°nak, a levegőét 28,7 C°-nak. 1929. II. 3-án 11 órakor 12 C°, a levegőé —8 C° volt. (Legányi mérése.) 1939. VIII. 8-án 16 órakor 11 C°, a levegőé 24 C° volt, 1950. VII. 26-án 10,5 C° volt. 97. Felsőtárkánytól DK-re a Miklósvölgy legfelső részében a Bíróné rétjén a ladin agyagpala fölött fakadó forrás hőfoka 1912. VIII. 13-án 14 órakor 12 C° volt. 1918. VIII. 24-én 11 órakor 12 C°, a levegőé 24 C° volt. 1939. VIII. 5-én 11 órakor 12 C°, a levegőé 27,5 C° volt. 98. A felsőtárkányi Várhegyen a menedékház mellett lévő Várkútforrás a szürke ladin mészkőből ered, csekély vízgyűjtő területe van, ezért vízsszolgáltatása ingadozó; csapadékszegény időben egészen elapad. Hőmérsékletének ingadozása a víz kis mélységben való haladását tanúsítja. Hőmérséklete 1923. VII. 12-én 18 órakor 9 C°, a levegőé 20 C° volt. 1910. VIII. 12-én 10 C° volt a forrás hőmérséklete. 1927. XII. 25-én 15 órakor 7 C°, a levegőé —5 C° volt. (Bajnok mérése.) 99. A Tibakút forrása az Eged és Tibahegy által körülzárt völgyben igen gyenge forrás, nyáron többnyire kiszárad. Ladin agyagpalán fakad. 100. Felsőtárkánytól D-re, a Tagos dűlőben kibukkanó dolomitrögből forrás fakad, amelyet már régen foglaltak az egri dohánygyár vízvezetéke részére. Megjegyzem végül, hogy a térképen feltüntetett források számozása megegyezik a szöveg sorszámozásával. Valamennyi felsorolt forrásnak a térképen való feltüntetése nem volt lehetséges, különben a földtani adatok mosódtak volna el. A mészkőterületek alatt felhalmozódott víz felszínének ingadozása elég tetemes. Itt nincs olyan egységes és állandó ,alig ingadozó felszínű karsztvíztömeg, amilyet pl. a Budai-Pilis hegység területén s az esztergomi barnakőszén területén megállapítottak s amit ezeken a területeken főleg a barnakőszénbányászattal, nevezetesen az itten történt vízbetörésekkel kapcsolatosan észlelhettek. Ennek bizonyítékai egyfelől itt azok a források, amelyek csapadékosabb időszakok után bőven ontják a vizet, máskor, szárazabb időszakok után pedig részben, vagy teljesen elapadnak. Ezeket az adatokat a források felsorolásánál megemlítettem. Más bizonyítékokat erre vonatkozólag a következőkben közölhetek : 1. Hámor és Lillafüred között a hámori templomtól - kissé ÉK-re 1925-ben, az országút közepén és attól kissé K-re valószínűleg egy rejtett hasadékból felszökött a víz sok esőzés és árvíz után. 2. A Hór völgyének felső részén a Tebe őrház közelében a Kánya forrás völgyének betorkollása fölött, az országút mellett, a ma már elpusztult Gyertyánvölgy telep egykori lakosainak közlése szerint 1915. tavaszán egy lyukból igen nagy mennyiségű víz ömlött ki, ugyanakkor a rét alján is felfakadt a víz, sőt feljebb a temető egyik sírjából is kifolyt a víz. Ez a jelenség a nevezettek szerint csak igen ritkán szokott megtörténni, nyilván csak a csapadékban igen dús esztendőkben.