Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

9-10. szám - Schréter Zoltán: A Bükk hegység régi tömegének földtani és vízföldtani viszonyai

Schréter Z.: A Bükk földtani viszonyai Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 9—10. sz. 377 dékosabb időben azonban kissé feljebb a völgy fenekén felfakad már a karsztvíz. Délnyugatabbra, a Pajzsak völgy kitorkolása fölött is fakad még egy forrás, amely szaporítja a Hórvölgy vízét. Lejjebb haladva csak az Ökrös és Hosszúvölgyek egyesült völgyszakasza hoz aránylag kevés vizet a fővölgybe. Ezenkívül a következő kisebb források vannak a Tebe őrháztól K-re eső területen: 86. A Kánya forrás, amely tulajdonképpen nem igazi forrás, hanem az agyagpala beárkolódásában fekvő törmelékből kiszivárgó talajvíz, amely lejjebb haladva kis érré bővül. 87. A Sügérkút forrása 345°/30°-os dőlésű világosszürke lemezes mészkő közelében ered, de már kovapala törmelékes területen, tehát talán már a völgy fenekén leszivárgó talajvíz kibukkanása. Erre utalna hőmérséklete is, amelyet 1915. VII. 30-án 11 órakor 13 C°-nak, s a levegőét 17 C°-nak mértem. 88. A Kánya forrás völgyének kitorkollásánál lévő mészkő szikláiból fakadó forrást Remény forrásnak nevezik. Ez a forrás nem mindig működik, tehát időszakos. Ennek a forrásnak a környékétől lefelé válik a Hór völgye bővízűvé. A magas fennsíktól délre eső, az agyagpala területbe beékelődő nagyobb mészkőtömegek vízföldtana igen érdekes. Ilyenek a Vöröskőhegy-Bányaérc erőse vonulata s a FeketelenImókő tömege. Mindkettő aránylag kis kiterjedésű; és aránylag nagy vízmennyiségeket szolgáltató forrásaik vannak. Feltételezhetjük, hogy bonyolult szerkezeti viszonyok révén összeköttetésben lehetnek a térszín alatt a Bükk délkeleti nagykiterjedésű mészkőtömegével, tehát vizük részben onnét származhatik. Itt a következő forrásokat találjuk: 89. A Vöröskői forrás vékonylemezes világosszürke, közel merőlegesen álló k. triász mészkőből ered. A mészkő K—Ny-i csapású, általában 15°/70—80°-os dőlésű, helyenként khaotikusan gyűrődött. A forrás időszakos. Néha patakként folyik ki kis üregéből a víz, máskor teljesen elapad. 1940. VII. 11-én bőven folyt ki belőle a víz, sőt 1 dm. magasságra is felszökött. Állítólag néha még jóval magasabbra is felszökik. 1918. VIII. 23-án pedig teljesen száraz volt. A völgyön feljebb a Cserepeskő felől lejövő mellékvölgy alján a lejtőtörmelékből bővizű forrás fakad, agyagpala és kovapala területen. Ennek hőfoka 1918. VIII. 23-án 11 órakor 10 C° volt, a levegőé 24 C°, s olyankor is folyik belőle a víz, amikor a Vöröskő forrás elapad, de lejjebb csakhamar teljesen elszikkad. A Vöröskői felsőforrás hőfokát 1913. IX. 16-án 12 órakor 8 C°-nak s a levegőét 21 C°-nak mértem. 90. Az Imókői forrás időszakos forrás, ez 290°/35°-os dőlésű világosszürke, jól rétegzett k. triász kori mészkő kis üregéből tör fel. Az üreg a rétegzés mentén képződött ki. Csak időnként működik s ezért a Bükk hegység egyik legérdekesebb természeti jelenségeinek egyike. A vizet adó barlangocskába Pánczél B. 65 m távolságig tudott behatolni. A forrás Fazekas J. közlése szerint 1928 tavaszán négy hétig működött. A forrást nem láttam működésben. Hőfoka Láng S. szerint 8 C°. 91. A Feketelen mészkő sziklájának alsó szélén az agyagpala határán, a mellékvölgy mindkét oldalán bővizű forrás fakad, amelyek együttesen majdnem olyan vízmennyiséget adnak, mint az Imókői forrás. Mint fentebb említettem, a Hidegpataka— Miklósluga táján kibukkanó porfiritoid-diabáztufa vonulat a nagy mészkőfennsíkot NyÉNy— KDK-i irányban harántolja és mint vízhatlan kőzetcsoport a tőle É-ra és D-re eső mészkőtömegeknek a mélyben rejtőzködő karsztvizét egymástól elválasztja. A porfiritoid és a vele kapcsolatban fellépő ladin agyagpala fölött több helyen források fakadnak, amelyek vize azonban rövidebb-hosszabb lefutás után a mészkőben elszivárog. Ilyenek: 92. A Hidegpataka völgy forrása a vadászlak mellett, a porfiritoid fölött, a triász mészkőből ered. Hőmérsékletét 1915. VIII. 3-án 12 órakor 7,7 C°-nak a levegőét 21 C°-nak és VIII. 27-én 16 órakor 7,6 C°-nak, a levegőét 22 C°-nak, 1944. VIII. 7-én 13 órakor 8 C°-nak, a levegőét 22 C°-nak és 1950. VII. 30-án 13 órakor 8,5 C°-nak, a levegőét 22 C°-nak mértem. A völgy ecske vize egy darabon lefelé folyik, majd a mészkőben eltűnik; nyáron a völgy alsó része száraz. 93. Keletebbre a Belvács forrását találjuk, amely porfiritoidon fakad s elhanyagolt állapotban van. 94. Tovább keletebbre, az ú. n. Lúgos folyás völgyében az agyagpalán több forrás bukkan ki. A felső forrás hőmérsékletét 1915. VII. 31-én 13 órakor 8 C°-nak a levegőét 16 C°-nak, a középső forrásét 10 C°-nak s az alsóét 7 C°-nak mértem. A Miklós luga forrás hőmérsékletét 1944. VIII. 11-én 13 órakor 8 C°-nak, s a levegőét 22 C°-nak, 1950. VII. 7-én a forrás vízének hőfokát 8,5 C°-nak mértem. 7. A Bervabérc és Mészvölgy mészkőtömegének vízföldtani adatai A Bervabérc és Mészvölgy k. triász fehér mészkő fennsíkja víztelen. A Mészvölgy több hónapos szárazság után vízmentes, csak legalsó részén, Felsőtárkány közelében bukkan ki a hordalékából kevés víz. A Bervavölgy is néha, száraz hónapok után egészen víztelen (1939. VII.), azon a szakaszon, ahol átfolyik a mészkövön s ilyenkor csak a Berva forrás szolgáltatja az alsóbb völgyszakasz teljes vízmennyiségét. Máskor, sok eső után bőven folyik le benne a víz. A Bervahát és a Mész völgy k. triász mészköve tehát az év nagyrészén át elnyeli az agyagpala területről idáig lejutó vizet, s kétségkívül