Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

9-10. szám - Schréter Zoltán: A Bükk hegység régi tömegének földtani és vízföldtani viszonyai

376 Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 9—10. sz. kőre, jó darabon át a mészkövön folyik, majd töbörben eltűnik. Keletebbre másik csekélyvízű ér folyik végig az agyagpala területén, majd a mészkőhöz érve, töbörben ez is eltűnik. A Létrás K-i részén ÉK felé irányuló kis vízér halad át az agyagpalán, majd ez is eltűnik a mészkő kis barlangszerű odújában, közel vízszintes irányban. 5. A Bükk magas fennsíkja A Bükk magas mészkőfennsíkja víztelen. Helyenként, egyes viszonylagos mélyedésekben, amelyeket kovapala törmelékes barnásvörös agyag borít s amelyeket legelőnek használnak, kutakat mélyítettek, ezek azonban vízben igen szegények. A fennsík legkeletibb részén, a Hollóstető közelében, tőle ÉNy-ra találjuk a kovapalaterületen fakadó csekélyvízű Hollóskút forrást, amelynek hőmérsékletét 1915. X. 5-én 9,8 C°-nak mértem. Legányi viszont 1926. VIII. 19-én 14 órakor 7 C°-ot, a levegőn 7 C°-ot mért. Igen számottevők azonban a fennsík keleti részén, a dél-északi irányú legmélyebb bevölgyelésben a Szinva-völgyben észlelhető bővizű karsztforrások. Ezek a következők: 82. A felső Szinva forrás, amely a porfiritoid és a ladin szaruköves mészkő határán ered 337 m. t. sz. f. és 1300 l/p vízmennyiséget szolgáltat. (Hiv. mérés, Papp F.) Hőmérsékletét 1950. VII. 1-én 9,7 C°-nak mértem. Figyelemreméltó, hogy a Szinvavölgynek a forrás fölött lévő szakasza s a beléje torkolló Lusta völgy is száraz, nyáron még nagy esők után is. 83. Az alsó Szinva forráscsoport három helyen fakad fel, a felső ladin emeletbeli fehér mészikőből. A forráscsoport igen bővizű, a legtöbb víz az út alatt fakadó forrásból tör fel. A forráscsoportot ipari célra már foglalták. Hőmérsékletét 1929. XII. 17-én 12 teakor 10 C°nak, a levegőét 3 C°-na»k mérterti. 84. Itt említem fel a lillafüredi Anna barlang forrását is. A lillafüredi Anna mésztufa barlangban felfakadó bőséges víz részben hátulról, a k. triász dolomitból ered. Hőfoka Kessler szerint 9,8 C°. Kijjebb egy másik forrás is fakad, amelynek vize alulról és oldalról ered. Ezt a Szinva vize táplálja. Igazolja ezt az 1929. május 14-én tett azon tapasztalat, hogy amikor a Szinvát a vízesésen felül szabályozták, s ezzel kapcsolatban vize zavarossá lett, ez a forrás is zavaros vizet szolgáltatott. A kápolna közelében lemélyített nagy vízkutató fúrás a térszín alatt 14,50 m mélységig mésztufán hatolt keresztül, közben egy üregen is áthatolt. Az üreg alján a Szinva egyik földalatti ága folyt át. Tehát a kis mésztufa fensík alatt a Szinva rejtett vízjáratai cirkulálnak, amelyek vizüknek egy részét az Anna barlang forrásának adják le. Anna forrás (260 m. t. sz. f. m.) Q = 3120 l/p. H = 9 C° (Hiv. mérés szerint, Papp F.) Schréter Z.: A Bükk földtani viszonyai 6. A Bükk hegység DK-i mészkőterülete A Bükk DK-i mészkőterülete igen tekintélyes kiterjedésű. ÉNy-i irányban több kisebb mészkőszigetben találjuk folytatását. (Feketelen, Vöröskő stb.). Ez a mészkőterület karsztosodott ugyan, de jórészt a rendes eróziós térszín alakult ki rajta, főleg a szaruköves mészkövek és a kovapalák területén. Különösen a keleti és déli része vízben igen szegény, forrásokat alig találunk, 85. csak a görömbölyi fürdő mellett bukkan fel számottevő karsztforrás, amelynek vizét a miskolci vízvezeték hasznosítja. (Hőfoka 9—10 C°.) Vize nagyobb esőzések után megzavarosodik. A nagy mészkőterületet néhol KDK— NyÉNy-i irányú keskeny közbetelepülő agyagpala sávok és egy hosszabb porfiritoid-diabáztufa vonulat hatják át. Utóbbi a Derecske völgyben kezdődik és a Hidegpataka völgyön, a Belvácson, Miklós lúga mentén 6,5 km-en át húzódik és nyilván szerkezeti vonalat jelöl. Ennek a mentén találunk forrásokat. Ez a porfiritoiddiabáztufa vonulat a földalatti vizeknek is bizonyos mértékű elhatárolását jelenti. Az eddig ismeretlen mélységekben mindenesetre rejtőzhetik mélykarsztvíztömeg, amely még feltárásra vár. Számításba vehető források csakis az ÉNy-i nyúlványokon (Vöröskő, Feketelen), a Hórvölgy felső szakasza mentén és a nyugati részeken mutatkoznak. A nagy mélységbe lekerült karsztvíz a hegység déli és keleti letörésénél, nagy vetődések mentén, a kácsi, a latorvízfői és a görömbölyi melegforrásokban bukkan a külszínre. A Bükkhegység délkeleti mészkőterületén, mint említettem, normális eróziós térszín alakult ki, de feltűnő, hogy ezek — legalábbis az év nagyrészén át — szárazok. Ilyenek: a cserépfalvi Vereskő völgy, a Belvács völgy és mellékvölgyei, a Kis és Nagy Szoros völgy, a Disznópatak, a Somos és Kőris völgyek, a Lófő tisztástól Bekényig húzódó völgy, az Oduszék, a Kőlyukgallya völgye, Ruda völgye, a Csókásvölgy. A délfelé irányuló völgyek közül az egyetlen bővizű patakot a Hór völgyében látjuk, amely egy darabon a mészkő hegységen is áthalad, nem veszíti el vízét, hanem leszállítja az Alföldre. A völgy legfelső, a Hollóstető felől lejövő szakasza a Tebe erdészlakig száraz, ugyancsak szárazak a Dorongos, Bodzásrét felől lejövő völgyek, a Hársas lápa, a Nagydélsár felől lejövő völgy, a Csúnya völgy, Kövesváradi völgy, a Ballavölgy, a Pajzsakvölgy alsó része, s a Hidegpataka völgy. Ezekben legfeljebb csak hóolvadás után és nagyobb esőzéskor folyik le víz. Ezeknek a völgyeknek az elszivárgó vize, valamint a vízgyűjtő területre általában lehulló csapadékvíz valószínűleg jórészt a Hór völgy forrásaiban bukkan ki. Kevéssel a Tebe erdészház fölött ered a völgy fenekén, a k. triász mészkőből az első számottevő víz, de a völgy baloldalán lévő kis források is táplálják. Csapa-