Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

9-10. szám - Schréter Zoltán: A Bükk hegység régi tömegének földtani és vízföldtani viszonyai

Schréter Z.: A Bükk földtani viszonyai Jelentősebb vízmennyiséget szolgáltat. 1952. V. 23-án 14 órakor hőfokát 7,2 C°-nak, a levegőét 13 C°-nak mértem. 72. A Bánvölgy forrása, az Ördögoldal alatt a permi mészkőből fakad, s kevés mésztufát rak le. Bővizű. Hőfokát 1952. V. 30-án 13 órakor 8 C°-nak, a levegőét 21,2 C°-nak mértem. 73. A Nagy István erőse alatt lévő rét szélén fakadó Hármaskút forrásai a porfiritoid tövében fakadnak, kis távolságra elszikkadnak. 79. A Bálványtól D-re, a szaruköves mészkőből fakadó Csurgó forrás vize is az Ablakoskő völgy felé haladtában csakhamar eltűnik. 1926. VIII. 5-én 18 órakor hőfoka 10 C°, a levegőé 14 C° (Legányi). 4. A Jávorkút—Létrás vonulat forrásai A Bükk magas fennsíkját Ny—K-i irányban a Csipkéskút tájától a Létrásig kb. 7 km hoszszúságban és 300—700 m szélességben seisi agyagpala vonulat szeli át. Ez az agyagpala vonulat meredek rétegzésű s ugyancsak meredek dőlésűek a fedőjükben következő 400—700 m szélességű k.-triász fehér mészkő vonulat rétegei is. Az agyagpala területen lehulló csapadékvíz kis vízfolyásokban gyűlik össze; ezek rövid lefutás után eltűnnek az agyagpala vonulattól É-ra eső mészkővonulatban s annak karsztvízét táplálják. A mészkővonulatot északon K— Ny-i irányú 10 km hosszúságú és 2—700 m szélességű, meredek állású porfiritoid-porfirit vonulat határolja, amely a mészkővonulatban felhalmozódó karsztvíz északi határgátját szolgáltatja. Ez is a Bükk hegység vízföldtanának egyik legérdekesebb problémája, mert érdekelhet bennünket az, hogy ebben a keskeny, délen az agyagpala vonulattal, északon a porfiritoiddal elhatárolt mészkővonulatban milyen magasan állhat a mély karsztvíz felszíne. Itt a következő források fakadnak: 75. A Csipkés kút, seisi agyagpalán, a k. triász mészkőből ered, elég bővizű, de csakhamar elszikkad. 1926. VIII. 6-án 10 órakor hőfoka 11 C°, a levegőé 18 C° volt (Legányi). 76. Jávorkút a seisi szürke agyagpalán fakad s vize rövid lefutás után az északabbra eső k.-triász mészkő töbörszerű mélyedésében eltűnik. Ezt a víznyelőt a barlangkutatók jelenleg nagy igyekezettel feltárják. A forrás hőmérsékletét 1916. IX. 19-én 7 C°-nak, 1926. IX. 5-én 14 órakor 7 C°-nak s a levegőét 21 C°nak mértem. (674 m tszf. mag.-ban), 1926. VIII. 6-án 11 órakor hőfoka 7 C°, a levegőé 18 C° volt (Legányi). Vízhozama 10 l/p, hőmérséklete 10 C° Papp F. szerint. Jakucs L. festési kísérlete szerint a Jávorkútnak a víznyelőben eltűnő vize és a Bolhási víznyelőben eltűnő víz a Garadna forrásában jut ismét külszínre. Ez a megállapítás feltűnő, mert az elnyelő mészkővonulat és a Garadna völgy dolomit-mészkő vonulata közé az említett meredeken álló vízhatlan porfiritoid vonulat ékelődik. Igen érdekes kérdés, milyen úton jut le a javorkúti víznyelő vize a Garadna forrásba. Jakucs L. szíves közlése szerint a Jávorkút víznyelőjének 115 m függélyes mélységében kisesésű földalatti csatornahálózat patakjához jutottak, amely a Garadna-forrás felé adja le vízét. Szabadkay B. és Borbély S. szíves közlése szerint a víznyelő eddig feltárt részeinek legmélyebb pontja az előző adattal megegyezőleg 115 m, tengerszín feletti magassága 545 m. A legmélyebb részén szerintük is földalatti patakra jutottak, amelynek medre D—É-i irányú és 2—3 m szélességű. 77. A Bolhás rét forrásainak környéke a seisi agyagpalán süppedős, de É felé, a lefolyó vize a lejtőtörmelékbe bevágódott. 1916. IX. 17-én 16 órakor hőmérséklete 10 C° volt. Rövid lefutás után a mészkősziklák alatt kis mélyedésben eltűnik. Jakucs L., Szabadkay B. és Borbély S. szíves közlése szerint a bolhási víznyelőben 95 m függélyes mélységig sikerült lehatolni, de eddig még nem érték el a vízszintes vízfolyással jelzett helyi karsztvízszíntet. Szabadkay és Borbély szerint a víznyelő legmélyebb pontjának tengerszín feletti magassága 559 m. Jakucs L. szerint a bolhási víznyelő eltűnt vize is a Garadna forrásban jut ismét a külszínre. 78. A Disznóspatak vízfolyása két ágból jön össze; a keleti ágában kis forrás fakad, de magasabbról is jön le kevés víz. Lejjebb, a mészkő területére érve eltűnik kis töbörben. Hőmérséklete 1915. IX. 11-én 16 órakor 8 C°, a levegőé 13 C° volt. A seisi agyagpalán ered. 79. A Sebes forrása. Ennek a forrásnak létrejötte egyike a legérdekesebb vízföldtani eseteknek a Bükk hegységben. Ennél a következőket tapasztaljuk, legalábbis feltételezhetjük: az agyagpala vonulattól északra eső fehér mészkő tömegében felhalmozódott vizet, valószínűleg a Disznóspatak vizét (a Bolhás és talán a Jávorkút vizét is?) az észak felé eső lejtőn, a porfiritoid gát vonulat határán adja le a Garadna völgy felé s ezen a helyen, a legmélyebb völgybevágódásban, kb. 60 m-rel mélyebben bukkan ki forrás alakjában. A forrás vízének hőmérsékletét 1916. IX. 15-én 18 órakor 7,2 C°-nak, a levegőét 11 C°-nak mértem. A forrás igen bővizű, több helyről fakad, javarésze azonban Ny feiől jön, egy helyütt 5 m-es sellővel esik le a porfiritoidon, ahol mésztufát is lerak. A víz a porfiritoidról rájut a meredek állású k. triász dolomit és mészkőcsoportra, amelyen lefolyik, de egyrésze azokban elszivárog, végül a Garadna közelében a lejtőtörmelékben élszikkad. 80. A Nyavalyás felé lemenő ér több forrásból ered, körülöttük süppedős, vizenyős a seisi agyagpala terület, vizük csendesen folyik E felé a lankás térszínen. 1916. IX. 17-én hőfokát 8 C°-nak mértem. 81. A Létrás réten a seisi agyagpalán több kis vízfakadás és vízfolyás van. A Létrás völgy feneke kissé mélyebben húzódik, mint a töbörsor. A DNy-ról jövő vízfolyás rájutva a mész-