Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)
7-8. szám - Szabó László: Az oldalszivárgás hatása a felületi öntözések normáira
330 Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 7—8. sz. Szabó L.: Oldalszivárgás vizsgálata A teljes kísérleti területünk tengelyvonalában helyeztük el az egyes kísérleti eszközöket vízzel ellátó ideiglenes csatornánkat, melyet 90 cm-es víztükörszélességgel ós kb. 20 cm-es vízmélységgel építettünk ki. Az ideiglenes csatornát a 2. sz. / öntözőcsatornára helyezett 10 cm-es átmérőjű tarázott, a kifolyási oldalon elzáró lappal ellátott és így szabályozható bádogszivornya táplálta. A kísérlet megkezdése előtt a 4x4 méteres, a 10x10 méteres és a 20x20 méteres szivárgási felületeket kellett elkészítenünk. Bár terepünk az általános alföldi domborzathoz viszonyítva sík, mégis az egyes szivárgási felületeken belül a térben állandó vízmagasság biztosítása nem volt egyszerű feladat. A vízszintes felületek kialakítása céljából négyzetalakú kísérleti területeink belső sarkait beszinteztük és a centiméterrendű eltérések miatt a négy adat számtani közepét fogadtuk el a négyzet kialakítandó terepszintjének. Ezután a tereprendezést hajtottuk végre. Ugyanakkor helyeztük el a szivárgási felületek szélén a talajba szúrt és szintezéssel pontosan beállított mérőléceket is. Ezekkel a munkálatokkal egyidőben kézi erővel alakítottuk ki az ideiglenes csatornánkat is, melynek medrét a vízkivételi helyeken kimélyítettük. A terület talajviszonyai A kísérlet színhelyének két oldalán (lásd 5. ábra) a talajszelvény vizsgálatára a talajvíz szintjéig kutatógödröket mélyítettünk. Ezen talajszelvények jellemző adatait a szarvasi Kutató Intézet laboratóriumának értékelése szerint a 2. táblázatban találhatjuk. 2. táblázat Mintahely Talaj szám Talajszín Talaj szint em pH h y 02 LL| ^ 05 B Kötöttség Összes só /o CaC0 3 o/ /o Na 2C0 3 Mintahely Talaj szám Talajszín Talaj szint em H 2O KCL h y 02 LL| ^ 05 B Kötöttség Összes só /o CaC0 3 o/ /o Na 2C0 3 H 2 tábla alapvonaltól 55 m, 0 vonaltól 28 m M. II. 1. M. II. 2. M. II. 3. M. II. 4. szürke szürkésbarna sárgásszürke sárga ' 0—20 20—70 70—130 130—170 7,0 6,8 8,0 8,3 6,1 6,0 6,5 6,7 3,30 3,90 2,50 2,90 98 115 138 88 47 45 49 51 0,074 0,030 0,053 0,085 1,07 0,75 8,43 10,79 nyom nyom H 2 tábla alapvonaltól 59 m, O vonaltól 76 m M. II. 5. M. II. 6. M. II. 7. M. II. 8. szürke szürkésbarna sárgásszürke sárga 0—20 20—90 90—120 120—150 7,3 7,9 8,5 8,7 6,1 6,3 6,6 6,9 3,00 3,00 96 120 82 52 41 46 49 52 0,038 0,044 0,083 0,300 1,18 0,75 8,11 12,01 közepes közepes A táblázat szerint talajunk közömbös, illetve gyengén lúgos feltalajú szik, mechanikai összetétel szempontjából nehéz vályogtalaj. A kilúgozott laza felső szint szürke színű, csupán 20 cm vastagságú, közömbös, illetve annál kissé lúgosabb kémhatású. Az utána következő kb. 1 méteres vastagságú tömött felhalmozódási szintben a lúgos kémhatás a mélység függvényében egyre növekszik és az alsó rétegben már a szóda is meg jelenik. A legalsó talajjá átalakuló rétegben a sárga agyag már erősen meszes és szódás, pH értéke 8 és 9 között van, tehát kifejezetten lúgos szik. Az Arany-íé\e kötöttségi szám szerint a felső 20 cm-es réteg vályog, illetve agyagos vályog, mely talajnem fokozatosan növekvő kötöttséggel a legalsó rétegben már agyagba megy át. A Kuronféle higroszkóposság (h y) figyelembevételével Fekete Zoltán beosztása szerint (6) a teljes talajszelvény agyagos vályog, míg Mados szerint (3) a talaj egészen 3,5 h v értékig vályognak tekinthető és csak 3,5—4,5 li y között agyagos vályog. Esetünk is bizonyítja Fekete Zoltán jóval több mérést felölelő átlagértékeinek nagyobb megbízhatóságát. A talaj vízvezetőképessége jó. Felső rétege — mivel kísérletünk idejét megelőzően másfél hónapig számottevő eső nem volt — erősen kiszáradt és a felszántott morzsás-rögös szerkezetű felső réteg alatt is repedezett volt. A talaj nedvességtartalmának vizsgálata céljából természetesen mindenegyes kísérleti felület talajából a szivárgási kísérlet előtt és után 10 cm-es mélységenként talajmintákat vettünk 60 cm-mélységig. A szivárgási kísérletek végrehajtása Tervünk szerint először minden kísréleti felületen 10 cm-es vízmagasságot tartottunk több órán keresztül és mértük az idő függvényében a talajba szivárgó vízmennyiségeket. A talaj víznyelőképességéhez igazodó és a kísérlet megindulásától kezdve pontos vízadagolást természetesen csak a Müntz—Lainé-féle készülékek tudtak biztosítani. Ezek vízállását 10 percenként olvastuk le. Sajnos az ideiglenesen összeállított kettős leszúróhengerű készülék működése nem volt szabatos. Ugyanis a külső hengert tápláló felső víztartály gumicsövének hajlataiban a légbuborékok többször megakadtak és így a vízadagolás szakaszos lett. Ezt a hátrányt természetesen helyesen tervezett végleges készülék teljesen kiküszöböli. Az 50x50 cm-es leolvasózsindellyel ellátott keretnél a feltöltés után a talajba szivárgó vízmennyiségeket egy literekre tarázott vederrel pótoltuk kerek literenként. Az ilyen adagolás természetesen csak nagyidőközű (0,5—2,0 óra) lehetett. A nagyobb kísérleti felületek vízzel történő feltöltése szintén tarázott vedrekkel 10 literes
