Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

7-8. szám - Szabó László: Az oldalszivárgás hatása a felületi öntözések normáira

29Jf Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 7—8. sz. össze a kettős leszúró hengerű készüléket. A készülék terve az 1951. évi nyári öntözési kísérletek alapján született meg és megfelelőjét azóta a szovjet irodalomban is megtaláltuk (1). A készülék leszúró hengere két azonos alapterületű közös tengelyű és külön-külön táplált hengerből áll (2. ábra). A leszúró hengert mint kísérleti pédányt az I.sz. Vízépítéstani tanszék hidraulikai laboratóriumának műhelye készítette el. Magát a készüléket a kísérlet színhelyén ideiglenes megoldásként egy egyszerű Müntz—Lainé készülékből és egy leolvasó szalag35 cm 3. ábra gal ellátott 8 literes üvegből állítottuk össze a 3. kép szerinti kivitelben. A kettős leszúróhengerű készülék eredeti célja a függőleges és oldal irányú szivárgás szétválasztása volt. Ettől eltérően kísérletünknél a két hengerből elszivárgó vízmennyiség összegét mértük azonos vízmagasság mellett. A Szelényi-íéle fémkeret az irodalomból szintén ismert és az előző évi öntözési kísérleteinknél használtuk. 25 cm kísérletsorozat lefolyásának áttekinthetősége igényelte, hanem elsősorban az, hogy a különböző szivárgási kísérletek összehasonlíthatóságát biztosító összes természeti feltételek (a talaj neme, szerkezete, kötöttsége, hézagtérfogata, nedvességtartalma, a párolgás és éghajlati tényezők stb.) a lehetőség szerint azonosak legyenek. Mivel az egyes kísérleti eredmények természetesen így is több tényezőtől függő esetlegességi változók, azért teljes kísérletsorozatunkat 10 és 6 cm-es vízmagasságnál az előzőkhöz közeli új szivárgási felülettel háromszor terveztük lefolytatni. Bár az egyes kísérleti módoknál az így nyert három adatból még az adott talaj adott állapota mellett sem lehet pontos valószínűségi következtetéseket levonni, mégis meg kell elégednünk két ismétléssel, mert jelenlegi célunk az oldalszivárgás hatásának csak tájékoztató jellegű vizsgálata volt. A kísérlet helyszínrajzi elrendezése és előkészítése Mint már az előzőkben is említettük a kísérleti adatok összehasonlíthatósága érdekében az egyes szivárgási felületeket egymáshoz a lehető legközelebb kellett elhelyeznünk. így adódott parcellánkon 5. ábra szerinti helyszínrajzi megoldás. Muniz-Laine készületek Is oz 50*50 cm -es fémkeretek mérési helyei ldeylene

s\ csatorna . . es • • n 10 '10 4. ábra A 4x4 méteres fakeret alkalmazása szivárgási kísérletnél nem új gondolat. Már 1938-ban dr. Mados László (3) is fakeretet alkalmazott a tiszafüredi öntözőrendszer területén szivárgási kísérleteinél (2,5 X 2,5 méteres mérettel). A 4X4 méteres azaz 16 m

2-es alapterületű szivárgási kísérletünknél a kísérleti tér határán Mados eljárásához hasonlóan a talajba 3—4 cm mély árkot \ mélyítettünk le és ebbe helyeztük a kísérleti teret lezáró deszkákat. Azokat a külső oldalról erősen döngölt földdel vettük körül (3. ábra). A 10x10 méteres kísérleti tér kialakításánál — a nagy méretek miatt — lehatárolásra már csak földprizmát választhattunk. A kísérleti tér 100 m

2-es alapterületét a fél vízmagasságnál biztosítottuk (4. ábra). A 400 m

2-es négyzetet az előzőhöz hasonló módon alakítottuk ki. Kísérleti tervünket úgy állítottuk össze, hogy az ismertetett szivárgási kísérleti módok, mint egy kísérletsorozat egyidőben és egymás mellett legyenek végrehajthatók. Ezt a megoldást nemcsak a 10*10 10*10 20 "20 • 10"10 / / . Ta/ajmintotjodór 10*10 10*10 20*20 \ \ ^ \ \ Szivornyis vízkivétel - ^ > VIII sz öntöző főcsatorna Csőáteresz 5. ábra Parcellánk déli határán húzódik a gazdaság 2. sz. öntözőcsatornája, mely a tiszafüredi öntözőrendszer VIII. sz. csatornájából egy vándorszivattyú közbeiktatásával kapta a vizet. Sajnos az akkor még csak alig egy éve elkészült magasvezetésű 2. sz. öntözőcsatorna feltöltésekor a szivárgási veszteségek a hozzá közel fekvő területeket átáztatták. Később, mikor ez a sáv kiszáradt, a talaj felülete erősen repedezett lett és így kísérleti terünket az öntözőcsatornához 15 méternél közelebb nem helyezhettük el.