Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

7-8. szám - Szabó László: Az oldalszivárgás hatása a felületi öntözések normáira

328 Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 7—8. sz. Szabó L;: Oldalszivárgás vizsgálata tözée során adagolni kivánt vízmennyiséghez tartozó szivárgási időt, 3/ZBjZ íXZ öntözés idejét. Az öntözési idő ismeretében az öntözés vízsugara: M

b

r q = -y- [1/mp], Sávos csörgedeztető öntözésnél ezenkívül a szivárgási kísérlet azért is szükséges, mert az egy sávra adagolható vízhozam nagysága a felület esésviszonyai után másodsorban a talaj víznyelőképességétől függ. Ennek figyelembevétele nélkül kis esésű területeken nagy víznyelőképességű talajoknál az öntözendő sáv eleje nagyobb vízmennyiségeket nyelne el és esetleg a sáv végére már öntözővíz nem is jutna, vagy kis víznyelőképességű talaj esetén az eróziós káron kívül a sáv végén a lefutó víz a táblaválasztó töltést is átszakítaná. Sávos csörgedeztető öntözésnél tehát az előző •esethez hasonlóan szivárgási kísérlettel állapítjuk meg a beszivárgás idejét és az időegység alatt adagolandó vízmennyiséget úgy választjuk meg, hogy az öntözési idő közel egyenlő legyen a beszivárgási idővel. Az ilyen szivárgási kísérletekre eddig a Szelényi-féle 50x50 cm nagyságú, tehát 0,25 m

2 alapterületű, fémlemezből készült keretet (1. kép) és az 1 dm

2 alapterületű Müntz—Lainé-íéle készüléket (2. kép) használtuk, melyet eredetileg a talaj vízvezetőképességének megállapítására szerkesztettek. A Müntz—Lainé készülékkel azonos alapelvű Kacsinszkij módszere, mely a Szovjetunióban elterjedt. Ezeknek a szivárgási kísérleteknek lényege az, hogy a kerettel, ill. a készülékkel kicsiben megvizsgáljuk, hogy a kísérleti felületen az adagolni kívánt vízmagasság mennyi idő alatt szivárog be. Ebből számítjuk a teljes öntözendő terület öntözési idejét. Ilyen kísérletre utal pl. Cserkaszov sávos csörgedeztető öntözésre összeállított táblázata (1) is, melynél a szivárgási sebesség függvényében adja meg az egyes talajtípusoknál az öntözés üzemi adatait. A szivárgási kísérletnél tehát kis felület szivárgási adataiból következtetünk a nagy, egy időben öntözendő terület öntözési adataira. Megjegyezzük, hogy hasonló alapelvű szivárgási kísérleteket végzünk a vonalasnak tekinthető barázdás öntözésnél is, de ezek tárgyalására itt nem térünk ki (7 és 9). A szivárgási kísérletek vizsgálatánál joggal felmerül bennünk az a gondolat, hogy a kis felületek szivárgási jelensége valóban azonos-e a nagy felületek szivárgásával, vagy másként a kis felület szivárgási adatai valóban csak a megfelelő arányban kisebbek-e a nagy felület szivárgási értékeinél? A talaj ugyanis nem homogén közeg és ha nagyobb felületen azonos anyagúnak, összetételűnek és szerkezetűnek vesszük is, a szivárgás nemcsak függőleges irányú. A kérdés tehát így is feltehető : az oldalszivárgás hatása egyenesen arányos-e a terület nagyságával, miként azt eddig hallgatólagosan feltételeztük. Ezen túlmenően, a termőtalajban mindig jelenlévő mikroorganizmusok járatai tájékoztatólag milyen mértékben befolyásolják a kis szivárgási felületek adatait a nagy öntözendő területhez viszonyítva? Az előző kérdésekre csak összehasonlító szivárgási kísérletek adhatnak megbízható választ. Mivel ilyen összehasonlító kísérlet részletesebb eredményeiről és végrehajtásáról a rendelkezésünkre álló irodalomban adatot nem találtunk, saját elgondolásunk szerint a kérdés vizsgálatára kísérleti tervet állítottunk össze. A kísérleteket 1952 augusztusában végeztük Kúnhegyesen. A kísérlet színhelye a szarvasi Öntözési és Talajjavítási Kutató Intézet kúnhegyesi gazdasága volt, ahol egy felszántott, de ideiglenesen bevetetlen mintegy 39100 m

2-es parcella egy .2400 m

2-es részét rendeztük be a kísérlet céljaira. A kísérleti eszközök ismertetése Kísérleti tervünk az volt, hogy azonos vízmagasság tartása mellett különböző nagyságú szivárgási felületeknél ismételten megfigyeljük a szivárgás időben változó jelenségét. Kísérletünkhöz a terület növekvő sorrendjében a következő szivárgási felületnagyságokat választottuk (1. táblázat) . 1. táblázat Kísérleti eszköz Alap területe m

2 Müntz—-Lainé-készülék egyszerű leszúró hengerrel Müntz—Lainé-készülék kettős leszúró henSzelényi-íéle 50 X 50 cm-es fémkeret 4x4 m-es fakeret 10x10 m-es földkeret 20 X 20 m-es földkeret 0,01 0,02 0,25 16,00 100,00 400,00 Vegyük kissé részletesebben szemügyre a már említett kísérleti eszközöket. A talaj víznyelőképességének megállapítására szerkesztett Müntz—• Lainé készülék az irodalomból (4), illetve az egyetemi előadásokból közismert, ezért annak elvére és működésére nem térünk ki. Ehhez az egyszerű leszúró hengerrel működő készülékhez teljesen hasonló elv alapján állítottuk 2. ábra Szivárgási kísérletünk feladata