Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

7-8. szám - Szabó László: Az oldalszivárgás hatása a felületi öntözések normáira

29Jf Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 7—8. sz. VÍZÉPÍTÉS A mezőgazdaságunk fejlesztéséről szóló kormányhatározat szellemében kutatóink is fokozottabban foglalkoznak az öntözések tudományos kérdéseivel. Ilyen témát választott dolgozatában a szerző. Az oldalszivárgás hatása a felületi öntözések normáira" SZABÓ LÁSZLÓ Ha egy vidék csapadéka korszerű agrotechnika alkalmazása esetén sem elegendő a mezőgazdasági termeivények magas terméshozamának biztosításához, akkor öntöznünk kell. Az öntözés elsősorban a növény tenyészideje alatt szükséges a fejlődéséhez igényelt vízmennyiségek biztosítása céljából, de szükséges lehet a tenyészidőn kívül is, amikor a vizet inkább a talajban lejátszódó élettani folyamatok, a termelékenység fenntartása és növelése végett adagoljuk a talajba. A növényzet érdekében a tenyészidő alatt 1 ha-on a talajba öntözéssel juttatandó víz mennyisége, azaz az öntözési norma a vízháztartási egyenlettel (7) kifejezve : M = P — (jlC — T, ahol M a növény szempontjából igényelt öntözési norma, P a csapadékból származó párolgás, transzpiráció és növényi víztartalom, ju, a beszivárgási tényező, C a tenyészidő csapadéka és T a termőrétegben tározódott vízmennyiség csökkenése a tenyészidő alatt. Az előző kifejezésnél nem vettük figyelembe a felszíni lefolyást, a víztükör párolgását területünkön az öntözés alatt ós az utólsórendű elosztócsatornákból a termőrétegnél mélyebbre húzódó szivárgási veszteségeket. Ezeket az értékeket az öntözés során helyes műszaki megoldással a lehető legkisebbre kell szorítanunk s ezért célszerű külön kezelnünk. Együttes értékük azonban nagyobb zérusnál és így az öntözés során a táblát ellátó öntözőcsatornából a velük növelt öntözővízmennyiséget kell kivennünk, azaz a bruttó öntözési normát. Tehát M M

b

r == —, V ahol Mb

r a bruttó öntözési morma. Törekednünk kell arra, hogy az rj ér-téke a maximális 0,85—0,90 értékeket elérje. Az így meghatározott vízszükséglet, azaz az öntözési norma a teljes tenyészidő igénye, melyet a növényzet fejlődése és a talaj morzsás szerkezetének fenntartása érdekében az igényeknek megfelelően több részletben adagolunk ki a tenyészidő folyamán. Az esetenkénti öntözés vízmennyiségé* A Magyar Hidrológiai Társaság Hidraulikai Szakosztályának 1954. IV. 29-i ülésén elhangzott előadás alapján készült az I. sz. Vízépítéstani Tanszéken (tanszékvezető : dr. Németh Endre), a szarvasi Öntözési és Talajjavítási Kutató Intézet (vezetője : Frank Melanie) közreműködésével. (A cikk fényképei a 340. és 341. oldalak között levő mellékleten találhatók.) nek, vagyis egy öntözés normájának megállapítása a talaj vízkapacitásának (FA) és holtvíztartalmának (H

v), mint szélső értékeknek figyelembevételével történik. Ennek részletezésére nem térünk ki, hiszen ez az irodalomból jól ismert. Az öntözési norma fogalmához tágabb értelemben hozzá értjük az öntözés vízmennyiségén kívül az öntözési vízsugarat és az öntözési időt is. A szűkebb értelemben vett öntözési norma, azaz a szükséges vízmennyiség, mezőgazdasági kísérleti adatok, meteorológiai és talajtani valószínűségi értékek birtokában átlagosan előre is; meghatározható, de a biztosítandó magas terméshozam érdekében az öntözés előtt szükséges a változó éghajlati körülmények miatt ennek az értéknek pontosabb helyszíni meghatározása is. Felületi öntözéseknél az öntözési normák helyszíni meghatározása a talaj pillanatnyi víztartalmának és a szerkezettől is függő vízkapacitásnak megállapításával, továbbá a szivárgási kísérlettel történik. Ha a talaj vízkészlete a holtvíz (H„) értékének közelébe ér, az öntözés halaszthatatlan. A vízkapacitás megállapítása az egyszeri alkalommal a termőtalajban tározható vízmennyiség megállapításához szükséges. Szivárgási kísérlettel pedig az öntözés idejét határozhatjuk meg és ezáltal az öntözővíz 1/mp-ben kifejezett vízsugarát is. Ugyanis a szivárgási kísérlet előtt T [óra] 1 ábra ismerjük az öntözés során adagolni kívánt mm-ekben kifejezett vízoszlopot (wif,

r). Ezt a vízmagasságot a szivárgási kísérlet során az öntözésnél majd bekövetkező vízmélység mellett a talajba szivárogtatjuk. Kísérlet közben adott időpontokban megfigyeljük a talajba szivárgott vízmennyiségeket. A kísérlet eredményeit koordinátarendszerben ábrázolva a kapott pontok parabolával köthetők össze, mely az adott talaj pillanatnyi állapotára jellemző, tehát nemcsak a hely, hanem az idő függvénye is (más tavasszal, nyáron, őszszel, szántás, boronálás, hengerelés stb. után); (1. ábra.) Erről a görbéről leolvashatjuk az ön-