Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

7-8. szám - Finály Lajos: A szennyvíz minősége

29Jf Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 7—8. sz. A szennyvíz minősége F X N Á L Y LAJOS Most, amikor a szenny vízvizsgálati szabványok összeállítására készülünk, időszerű a szennyvízminőség kérdését közelebbről megvizsgálnunk. A minőség jellemzésére ma legáltalánosabban használt két adat : a BOI, vagy pedig a lakóegyenérték. A kettő között lényeges különbség nincs, mert a lakóegyenérték alapja az átlagos minőségű házi szennyvíz BOI-e. De hát mi is az a BOI ? Mi is az az átlagos minőségű házi szennyvíz ? veti fel a kérdést Bay L. Derby ,,A tradíciókkal való szakítás szükségessége" c. tanulmányában,* s mindjárt meg is indokolja a kérdés felvetését. A szennyvíztisztító berendezések ipari szennyvizek okozta terhelését igen sokszor ezek BOI-ével, vagy az ebből számított lakóegyenértékkel adják meg, amiből sok zavar és hiba származott. A BOI az az oxigénmennyiség, amelyet valamely adott szennyvízmintában levő oldott oxigéntartalomból a benne működő biológiai szervezetek bizonyos előre meghatározott idő — rendszerint 5 nap — alatt elfogyasztanak. Tulajdonképpen oldott oxigéntartalom megállapításáról van szó, éspedig két ízben. Az inkubációs idő kezdetén és végén megállapított oldott oxigéntartalom különbsége a BOI. A kapott eredmény pontosságát tehát mindazok a tényezők befolyásolják, amelyek az oldott oxigén szokásos kimutatását zavarhatják. Az oldott oxigén kimutatása mangánsók oxidálása, jód felszabadítása és a felszabadult jódmennyiség thioszulfáttal való titrálása útján történik. Márpedig a szennyvíz, különösen pedig az ipari szennyvíz sokszor tartalmaz olyan anyagot, amely e reakciókat, vagy ezek valamelyikét befolyásolja s így a vizsgálat eredményét meghamisítja. A magunk részéről ehhez még hozzátehetjük, hogy legalább ugyanilyen mértékben meghamisítja az eredményt, hogy egy-egy esetben milyen oxidáló szervezetek működnek közre s azok működését milyen tényezők befolyásolják. Tudjuk, hogy az inkubációs idő végén a kellő mennyiségű oldott oxigén biztosításéra a vizsgálatot hígított mintával kell végezni. Nem közömbös, hogy a hígítás milyen vízzel történik, amint az sem közömbös, hogy mekkora volt a mikroorganizmusok mennyisége és aktivitása a vizsgálat kezdetén ós végén. Az utóbbi körülmény elsősorban a különböző inkubációs idővel végzett vizsgálatok összehasonlíthatóságát teszi kérdésessé, különösen, ha az utóbbi időben mind divatosabbá váló rövid idejű vizsgálatokat alkalmazzuk. A mikroorganizmusok számának ós aktivitásának „felfejlődése" például legalábbis kérdésessé teszi, hogy szabad-e egynapos vizsgálatot végezve erről átszámítással térni át a nemzetközi ötnapos értékre, mert az átszámítás során éppen ezt az adott speciális körülményektől függő „felfejlődést" nem lehet számszerűen, képlettel kifejezhetően megfogni. A vizsgálat szempontjából fontos — működő — élő szervezetek jelenléte és mennyisége még más-más házi szennyvízben sem egyforma, még kevésbbé az ipari szennyvizekben. Mivel a BOI megállapításánál csakis az aerob-biológiai folyamatok számítanak, egészen más lesz az oxidáoiós folyamatok intenzitása eredetileg aerob szervezetekben szegény, pl. rothadó állapotú, kénhidrogént tartalmazó, mint. ilyenekben gazdag, még friss állapotú, de már nem túl nyers szennyvízben, mert * Proceedings, American Society of Civil Engineers, November, 1953. Separate No. 339. The Need to Break with Tadition. a túlságosan nyers víz ugyancsak

Nviszonylag kevesebb szervezetet tartalmaz még. Ha a minta előzetesen fertőtlenített, klórozott szennyvizet tartalmaz, teljesen hamis eredményt kaphatunk, éppúgy, mint ha olyan ipari szennyvizet, vagy ilyennel elegyedett házi szennyvizet kell vizsgálnunk, amely a szervezetek működését, lassító, gátló, esetleg bizonyos időre megbénító, vagy éppen azokat elpusztító anyagokat tartalmaz. A hígító víz, eredete szerint (pl. desztillált víz, vízvezetéki víz, folyóvíz, tóvíz) igen eltérő mennyiségű és minőségű élő szervezetet tartalmazhat. A vizsgálat eredményével szemben pedig két, alapjában véve egymással ellentétes igényt támaszthatunk. Az egyik igény azt kívánná, hogy jól összehasonlítható, nemzetközi értékű eredményt kapjunk. A másik vélemény szerint viszont, amely az utóbbi időben különösen a befogadóba való bevezetésre kész, tisztított szennyvíz elbírálásánál mind többször szokott felmerülni, arra hivatkozik, hogy a kérdéses befogadó élő-vízzel való hígítás esetén hűbb képet kapunk a bevezetésnek a befogadóra gyakorolt hatásáról. Így újabb hibaforrásként a különféle befogadók élővilágának különböző volta jelentkezik. Visszatérve az idézett tanulmányra, a lakóegyenértékkel kapcsolatban Derby felhívja a figyelmet a házi szennyvíz minőségét befolyásoló számos tényezőre, ezek között a klíma, a népgazdasági helyzet, a földrajzi fekvés és a szennyvíz állottságának (korának) hatására. Ezt jól illusztrálja egyes városok szennyvízében a zsírtartalomnak nagymértékű változása a háború alatt. Ezt igazolja K. Wuhrmann is a zürichi kísérletekről szóló kitűnő beszámolójában,** amely szerint a zürichi városi szennyvíz BOI-e a háború alatt a korábbi 200 mg/l körüli értékről átmenetileg 50 mg/-re is leszállott. Nagy hiba tehát vakon követni az előírásokat, vagy minden egyéni esetre vakon alkalmazható szabályok alkotására törekedni. A helyes jelszó : „Ismerd meg szennyvizedet !" Elmúlt az ideje annak, hogy megengedhetőnek lehessen tartani egyik telepnek a másik mintájára való tervezését, csupán az eltérő szennyvízmennyiségek figyelembevételével. Két ember sok tekintetben hasonlíthat egymáshoz, személyükben mégis lényegesen különböznek. Ugyanígy kétfajta szennyvíz, minden hasonlósága mellett is mindig számításba veendő különbségeket mutat. A magunk részéről még azt kívánjuk ehhez hozzáfűzni, hogy a lakóegyenérték bűvös száma még durva közelítésül is csak egy bizonyos vonatkozásban nyújt tájékoztatást. A BOI alapján megállapított lakóegyenérték például egyáltalán nem használható a hidraulikus terhelés vagy az ülepíthető iszap mennyiségének becslésénél. A hidraulikus alapon megállapított egyenérték pedig — pl. amikor azt mondjuk, hogy 1 kórházi ágy 2 bennlakóval egyenértékű — a BOI terhelés megállapításánál vagy az iszapmennyiség kiszámításánál nem használható. Végeredményben tehát más-más lakóegyenértékre van szükség aszerint, hogy az ülepítőteret, az iszapteret, a csepegtetőtestet, ill. az eleveniszapos szellőztető medencét, vagy a ferőtlenítést stb. kívánjuk-e méretezni. Tehát a lakóegyenérték bizonyos szempontból tájékoztató kép lehet csupán, de a tervezés számításainál semmi könnyebbséget nem nyújt. **Schveizerische Zeitschrift für Hydrologie, 1953. I. Ergebnisse von Grossversuchen an hochbela.steten Belebtschlammanlagen und Tropfkörpern.