Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

7-8. szám - Almássy Bálint–Máray Ferenc: Megfigyelések a tervezett mecseki mintavízgyűjtőterületen

Almássy—Máray: A mecseki minta vízgyűjtő ezek alatt jut a mély völgyi vízfolyásba. A forrás törésvonal mentén jut a felszínre. A törmelék, görgeteg elbontása és foglalás készítése után a forrást a megfigyelésekbe szintén be lehetne venni. Jelenlegi állapotában sem hozam, sem hőmérsékletmérést végezni nem lehetett. 10. 297,48 m A. f. magasságban a patak jobb oldalán szintén vízelőbukkanás észlelhető. Foglalás nincs, környezete rendezésre vár. Föltételezhető, hogy itt is a mésztufapadokban elszökött víz kerül ismét felszínre. Ez annál is inkább valószínű, mert alig 15—20 m-rel odébb hatalmas, de jelenleg száraz mésztufapadok alján szintén feltűnik a víz. A részletes és pontos vizsgálat esetleges vízfesté.s segítségével történhetne. 11. A mély völgyi felső forráscsoport átlag 311 m A. f. magasságban lép felszínre. (A legfelső forrásnál elhelyezett beszintezett karó teteje 311,19 m A. f. magasságú.) A forráscsoport tulajdonképpen négy forrásból áll. Foglalással egyik sincs ellátva. A két alsó forrás bejárásaink idején vizet nem szolgáltatott, de nagyobb csapadék idején ezek is működő források. A középső forrás vize hosszú szakaszon törmelék és görgeteg alatt folyik. Ennek eltávolítása és megfelelő foglalás szükséges, hogy a forrás megfigyelésre, rendszeres mérésekre alkalmas legyen. A legfelső forrásnak kis természetes medencéje van, de gyakran kell tisztítani, mert a víz lefolyását a kezdeti szűk kis mederben az eltömődés nagymértékben gátolja. A Mélyvölgyi felső forráscsoport együttes hozama az 1952. IX. 29-i mérés szerin 55 l/p A víz hőfoka 10,8° C. A források fenti ismertetéséből kitűnik, hogy a vizek előbukkanása elsősorban a törésvonalak mentén, a tektonikailag jobban igénybevett pontokon figyelhető meg. (Cserkész, Gyula stb.) A források másik csoportját a területen végighúzódó, és a felszínen csak részben követhető idegen kőzettag, a rhaeti homokkő és foszlány os wengeni pala kényszeríti előbukkanásra. Természetesen ezzel kapcsolatban a vizek mozgását még tisztázni kell, s ezt éppen a tervezett részletes megfigyelések teszik majd lehetővé. A források harmadik típusaként az egyes esetekben már említett olyan vízelőfordulást kell fölsorolni, mikor a mésztufapadokba beszivárgó víz alacsonyabb szinten kerül ismét felszínre. A mélyvölgyi patak vize, a Peknyáki völgy elágazása fölött eltűnik a mederben és a felszínen vízfolyás csak csapadékosabb időjáráskor van. Az eltűnt patak vizének felszín alatti útja egyelőre még ismeretlen. Lehetséges, hogy a lefolyó víz így is közvetlen a patakot táplálja az elágazás alatt, de nincs kizárva az sem, hogy a meredeken álló mészkőpadok közti hasadékokon, az elválások mentén távolabbra is eljut. Hasonlónak látszó jelenség a mély völgyi forráscsoport vizének eltűnése. Itt a víz azonban csak a mésztufa hézagaiban tűnik el, s lejjebb a tetaHidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 7—8. sz. 307 ráták alján ismét előbukkan. Lehetséges, hogy a víz egy része itt is eljut távolabbra, esetleg mélyebben fekvő forrásokban kerül felszínre. Ezen a helyen kell megemlíteni azt a tényt is, hogy a mélyebb, szélesen szétterülő völgytalpak igen nedvesek, sőt az év nagy szakában tocsogósak, vizenyősek is. Ez szintén a karsztvíz hatásának tulajdonítható, ami közvetlenül (pl. az elsőnek említett forrás esetében) és közvetve okozza ezt, ugyanis a tavaszi olvadáskor, és az őszi nagy esőzések idején a felduzzadt patakok igen sok vizet szállítanak a hirtelen ellaposodó, kisesésű és laza altalajú rétekre. V. A terület ismertetéséhez feltétlen hozzátartozna a meteorológiai adatok felsorolása. A kijelölt területen belül jelenleg meteorológiai megfigyelőállomás nincs. A legközelebbi két állomás a Misinán és a Kozári vadászháznál van. Az itt mért csapadékadatok természetesen csak közelítő tájékoztatást tudnak adni a fennálló viszonyokról. A közelmúltban az erdészet állított fel csapadékmérő állomásokat, többek között a Cifra malom mellett, a vízgyűjtő terület végső szelvényében. Ha a mintavízgyüjtő részletes berendezése megtörténik, a továbbiakban saját adatokat lehet majd felhasználni. Ugyancsak röviden érintjük a terület növényzetének kérdését is. Ennek részletes leírása is fontos feladat lesz, mert a vízelőfordulásokkal kapcsolatban a növényzet igen sokszor tájékoztatást és segítséget nyújthat. A vizsgált területet nagyrészben erdő borítja. A vízfolyások mentén mindenütt megtalálhatók a közönséges vízjelző növények. Érdekes lenne megvizsgálni a növényzet hatását a mésztufapadok képződésében. Egyes mészkiválasztó algák és mohafélék nagymértékben segítik elő azok keletkezését. A források állandó megfigyelése, megfelelő foglalások kiépítése, csapadékmérő állomások elhelyezése szükséges, hogy a vízjárás a jövőben kellően értékelhető legyen. IRODALOM 1. Emszt K.: A Baranya megyei Mánfa község határában lévő „Sikondai" forrás kémiai vizsgálatának eredményei. Hidr. Közi. XV. 1935. 2. Pálfy M.: Adatok Pécs környékének hidrológiájához. Hidr. Közi. IX. 1930. 3. Papp F.: A Dunántúl karsztvizei és a feltárás lehetősége Budapesten. Hidr. Közi. XXI. 1941. 4. Salamin P.: Mennyiségi vízgazdálkodás a Mecsekben. Hidr. Közi. 33. évf. 7—8. 5. Szabó P. Z.: A mecseki karsztvíz. Hidr. Közi. XX. 1940. 6. Szabó P. Z.: A Mecsek karsztvízrendszere. Hidr. Közi. 33. évf. 7—8. 7. Vadász E.: A Mecsekhegység. 1935. 8. Vadász E.: Thermális „karsztvíz" Délbaranyában. Hidr. Közi. XXIX. 1949. 3—4. 9. Vitális S.: Sikondafürdő és környékének hidrogeológiai viszonyai. Hidr. Közi. XIII. 1933. 10. Vitális S.: A Máza-szászvári villamostelep vízellátása. Hidr. Közi. XVI. 1936.